Tibi vagyok :)

A munkahelyemről:
Kicsit olyan itt, mit egy állatkertben.
Mi, magyarok vagyunk a látogatók. A társaság jó, elég vegyes: van közgazdász, rendőr, kultúrantropológus hallgató meg mittudomén, a lényeg, hogy jóval magasabb az átlagintelligenciánk. :S
Van 1-1 szlovák és lengyel srác, Ljubo és Prem, Ők jó arcok.
Az állatok meg elég sokan vannak: állandóak, ezek az angol kollegák és persze a cserélődőek, a vendégek.
Az egyik managerhölgy, Zoe, a guest catering főnöknője. Nagyon negédes és butus szegény: amikor kuwaiti vendégek voltak és zárni készültünk, odasétált a muszlim férfiakhoz és - idézem: "Helló srácok, zárni szeretnénk, menjetek, lécci!" mondattal kérte fel Őket a távozásra. Tiszta hülye. És még hőzöng, hogy ezek semmibe veszik a nőket.
A másik, Julia, katona volt. Ő jobb fej, de szintén nem szimpatizált a kuwaitiakkal, mondván szemetet hagyva esznek. Hát, ehhez annyit, hogy Ők nem csak arra használják a tálcát, hogy kivigyék a kaját és utána a földre basszák. Mert hogy az angolok ezt csinálják. Tehát mikor odamegyek, pakolhatok vissza mindent a tálcára, hogy el tudjam vinni. A többség sajnos ráadásul elég tapló. Ma például "Wipe the table" mondta az egyik vendég. Semmi hello, please vagy could you. A tanár Tibi erre azt válaszolta volna: "Good evening, yes, please", vagyis Jó estét, persze, kérem! Most egy szót sem szóltam.
Az egyik team leader Mark. Nos, ő meleg. "Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki!" Ja, és qrva nagy szokása volt 3/4re beírni, ami azt jelentette, hogy mindig utolsóként végeztem és takarítás közben végig nézhettem, ahogy már 3 turnus is leül kajálni a kollegák közül. Úgy fest, most e téren javulás várható.
Matthew a másik team leader, jó fej, és nem azért, mert Mr T.-nek hív. Első estéink egyikén, mikor a team dinerben sörözgettünk, DJként zenélgetett. Mivel azt hallotta, hogy ott lesznek az új magyarok, egy magyar mezt vett fel a tiszteletünkre. Piros pont, első találkozásra neki.
Kayleigh, a section leader egy kis hülye picsa, semmi több, legfőbb feladata a kaja hőmérsékletének ellenőrzése a melegentartóban. Esetleg még annyi, hogy Andiék egyik managerének, Shawn-nak a barátnője.
John és Hannah annyira érdektelenek, hogy őket csak együtt említem, a legnagyobb lógók az egész világon. Még annyit sem dolgoznak, mint én szabadidőszervező koromban, pedig ott és akkor már sokszor én is szégyelltem a pofám.
Paul jó arc, ő az evőszeközös, Pierce az italautomatás szintén, de sokat róluk sem tudnék mesélni. Ja, de mégis. Na, mit gondoltok mi Pierce-nek (aki nem Brosnan), a vezetékneve? GIBSON! (Mel Gibson) :DDD
Az ajtóban Richard Odebode hostol. Ő takarítja műszakja végén a gyerekszékeket, elsőként ér oda a kajáért és állítólag jattolnak neki rendesen a vendégek. Hétfőn és pénteken ő adja takarításkor az ágyneműt. Kissé lassan, és néha azt mondja: "Nomor pilokészisz, kopaklétör!" (No more pillowcases, come back later!) Vagyis: Nincs több párnahuzat, gyere vissza később! Ez már-már a szlogenjévé vált, ha róla beszélünk, csak így emlegetjük: nomor pilokészisz kopaklétör. :D
Gary a legnagyobb figura. Vele beszélgetni is sikerült egyszer-kétszer. Buszsofőr volt, aztán Mallorcán volt kocsmája vagy mi, ami becsődölt. Most itt dolgozik. Nálunk szokott fagyigépezni, születésnap-köszönteni. Meg felmos. Néha nálunk, néha Andiéknál.
Ennyit róluk, a magyarokról az év leteltével. :D
Csabi barátunk - http://skegnessblog.blog.hu - végre kikerült a mosogatóból, örülünk neki és gratulálunk! Minden elismerésünk a kitartásáért!

Aki nem tudja, annak egy kép MR T.-ről:

Ha minden igaz, lesz olyan pólóm, melyen az Ő arca ékeskedik.

De mindent a maga idejében, most például alvás következik!

Adio!

"Előléptetés", tanítás, Halloween

Először is: elnézést, hogy eddig nem jelentkeztünk beszámolókkal, de sűrűre sikerült a program. Ma talán egyszerre kettőt is kaphattok ... :)

Előléptetés - hosszú sztori, igyekszem röviden és érthetően mesélni. Az történt, hogy kiderült, hogy a jó munkát itt is becsülik, csak észrevétlenül és kicsit lassacskán halad a dolog. Pénteki történet, tehát két hónap megfigyelés után... Egész este azt vettem észre, hogy a manager és még egy srác (akit én csak "Csirkének" hívok - mert úgy is néz ki), figyelnek. Dolgozom és közben mellettem dumálnak, szemből figyelnek - a megőrülés határáig kergetve ezzel engem. Már majdnem rávettem magam, hogy rákérdezzek, hogy valamit rosszul csinálok-e, mert akkor jobb ha kinyögik és megkíméljük egymást a folytatástól. És ekkor érkezik "Csirke" és megkérdezi: Would you like to do some hosting activity tomorrow?" Vagyis, hogy szeretnék-e vendégfogadós munkát másnapra. Nem nagyon tetszett a dolog, de nem tudtam őket erről lebeszélni. Így másnap reggel hosting activity-t végeztem, és este is. Hogy ez meg mi? A bejáratnál kell állni és fogadni a zabálni érkező vendégeket (dear guest-eket) és bájologni velük. Na, ez nekem amúgy sem megy. Akit nem ismerek, azzal nem bájolgok; az ismerősök közül pedig csak azzal vagyok kedves, aki megérdemli. Magyarul: nem szeretek segget nyalni. Mégis ezt kellett tennem, egy teljes napon át. Hogy mi ezzel a gond? Csupán az, hogy a bejáratnál állsz, ahol ki- és befelé is nyitva az ajtó, süvít be a szél és árad be a hideg. Akkor van szerencséd, ha csak a szél fúj és épp 15 fok van. Na, szombaton hidegrekordot döntöttünk - persze, hogy akkor voltam az ajtóban. Jéggé fagytam két és fél óra alatt, az arcomra fagyott a mosoly - persze, hogy kedvesnek tűntem. Lyukasztottam a kajajegyeket, bájologtam és közben megfagytam. Mikor szóltam az egyik team leaderünknek, hogy ez a meló nekem nem "bejövős", mert enyhén hideg van, csak annyit mondott: "Vegyél fel még egy zoknit!" Köszi, lányoknál ez ilyen egyszerű. Jól felfázol, mert ugyan van egy hősugárzó, de a fejed felett egy méterrel - hajszárítónak tökéletes lenne, de nyolc fokban 2,5 órát egy helyben állni, a lábamat éppen nem melegíti. Pulcsi, kabát, kesztyű, jó hogy még sapkát nem vettem fel. Este ugyanez - a végére már alig tudtam ülni - nem kell mondanom miért kellett egész délután a kamillateát szürcsölnöm.

Hogy ez miért előléptetés? Mert ez elvileg nívósabb helyeken egy egész fontos meló. Hogy a vendéget te üdvözlöd, informálod, segítesz neki, amiben kell - téged lát meg először, ahogy belép - így alakul ki az első képe az adott helyről. És miért pont engem tettek oda? Hát, mert két teljes hónap után sikerült ráébredniük, hogy van agyam és beszélek angolul. Méghozzá nagyon jól - ahogy ők mondják. :D Még jó. :D És, mert a vezetőség legtöbb tagja, nagyon jól tudja és továbbadja a managernek, hogy mennyit gürcölök és milyen jó munkaerő vagyok. Nem magam fényezem, ezeket a manager szájából hallottam magyarázatként. Szóval, elvileg fogjam fel ezt egy jutalomnak. Mert amúgy álommeló - annak aki nem szeret dolgozni. Csak állsz egyhelyben, mosolyogsz és beszélgetsz. Persze mindezt 8 fokban a huzatban. Álommeló. :D

Na, ez nekem nem jött be. Utálok egyhelyben állni, utálok unatkozni (itt pedig lehet) és utálok fázni. Este ezt el is magyaráztam nekik, azzal együtt, hogy én két éven belül babákat szeretnék, nem kórházat. Felfogták. "Visszafokoztak". :D

Mától ismét a Bays-ben vagyok, osztom a kaját az éhes dear guest-eknek. Ott meleg van, naponta megégetem a kezem, vagy a karom - de legalább rohan az idő, mert szétdolgozom közben a fejem. :) Ja, és ott oszthatom a hülyéket, akik pantomimest játszanak, hogy beszélek angolul, mert hiszen ezért vagyok a pult mögött - mi lenne, ha mondanák, hogy mit akarnak és nem tornamutatványokat adnának elő. És ez jól esik. :DDD

Hogy mit lehet itt enni? Nem túl változatos, úgy sejtem van egy heti menü-szerűség, mert állandóan ismétlődnek a dolgok. Van Chili Con Carne is, meg Spaghetti Bolognese, ugyanúgy, mint Yorkshire pudding, egy csomó féle marhahús gravy-vel (csúnya barna mártás-szerű dolog - mindent azzal esznek), meg persze fish and chips is. Reggel elmaradhatatlan a full English breakfast a paradicsomos babbal, meg felmelegített paradicsomkonzervvel. Amúgy, itt szinte minden kaja előre csomagolt és félkész. A "szakácsok" csak melegítenek, párolnak és szeletelnek. A meleg sütik viszont jók - "el is kurvultam" - sütit eszek kétnaponta. Az utóbbi négy-öt évben nem ettem ennyit összesen. A forró almáspitéjük a legjobb. Hmmmm... Aggódni nem kell, ennek ellenére is fogyunk, ledolgozzuk, amit megeszünk. :)

A tanítás: van két csoportom. Magyaroknak tanítok angolt, tegnap (vasárnap) kezdtük. Aranyosak és legalább az agyam is használatba veszem hetente egyszer négy órában (november közepétől van még több jelentkező is). Azt persze mondanom sem kell, hogy négy óra alatt elég jól járok anyagilag...

Halloween. Itt már kezdődik az őrület. Hetek óta kerülnek elő a díszítések mindenfelé, éttermekben, a csarnokban, mindenhol. Mert közeledik... Tibiéknél is, nálunk is. Csak Tibiéknél komolyabban. Kapott is egy jelmezt, ma már abban dolgozott. :D A képet csatoljuk, lehet mulatni. Állítólag volt egy nő, aki háromszor megijedt tőle a vacsora alatt. Tibi mellett még három boszorkány is dolgozott, merthogy a jelmezekben ugyanúgy dolgoztak. Volt olyan gyerek is, akinek meg kellett hogy mutassa magát maszk nélkül, hogy lássa, ő egy igazi ember és nem csontváz. :D Élvezte, a vendégek is, lett egy egész rajongótábora is. Mikor épp átmentem, hogy lefényképezzem munka után, az ablakhoz kérették volna, hogy kintről is megcsodálhassák. :DDD

Mára ennyi, máskor másról... Puszi nektek, jó éjt, holnapra szép napot!

Kinyitottam a szám...

Igen, kinyitottam a szám, de erről picit később.

Először is, saját magam védelmében valamit tisztáznom kell előttetek. Tibit azért kértem meg, hogy függessze fel a focival kapcsolatos ambícióit, mert igazából nem nagyon élveztem volna annak a látványát, ahogy két járógipszben, vagy éppen nyaktól lefelé begipszelve odatipeg az oltár elé és kimondja az "Igen"-t. Aki ismeri, ismeri a sérülésekre való "nagyfokú hajlandóságát", illetve képességeit. Hát ezért...

Másodszor pedig, eddig is focizhatott volna, pláne mióta beszereztük az ehhez szükséges focicipőt is, csak épp a munka és a túlórák gátolták meg ebben, nem én. :) De most már szabad a pálya és én majd örömtől ragyogó arccal figyelhetem, ahogy teljes megelégedettséggel hazakocog egy-egy fociszerelemmel eltöltött egy-, vagy másfél óra után.

A másik: a számról. Aki ismer, az tudja, hogy számomra mindig eljön az az idő, amikor már nem bírok a magamban szépen-lassan, az idő folyamán elnyomott és felgyülemlett ingerekkel, véleményekkel és esetleges elégedetlenséggel - és szépen hirtelenjében kizúdítom az illetékes -vagy ritkán az épp jelenlévő - emberekre az egészet mindenestül. Ma is ez történt. De most pont a dolgokban illetékeseket sikerült megtalálnom vele, a managereket. Mindenki puffog, mindenki elégedetlen valamivel, csak nem annak mondja, akin az egész múlik, vagy aki segíthetne a problémákon. Pedig az lenne a legegyszerűbb. Ma reggel, az igazságtalanság miatt beszéltem - bagatell dolog, szót sem érdemel. Csak pont engem is érintett és most már eljutottam oda (hat hét alatt azért lehetséges, hogy ez egyszer megtörténik), hogy szót is emelek magam mellett és megvédem magam. Este pedig, a szokásos (és igazából senkit nem érdekel mit válaszolsz, mert úgy elmegy melletted, hogy meg sem hallgat) "All right?" kérdésre, a szintén szokásos "All right, thanks." helyett nemmel válaszoltam. A reakció: a manager megtámasztja az ajtót és kíváncsian várja, hogy magyarázzam meg, miért nem "All right." Hát elmagyaráztam. Az igazságtalanságot, a fáradtságot, az éhséget, az elégedettlenséget. Úgy tűnik, most az egyszer (vagy legalábbis a ritkább esetek közé, vagy az "egy kezemen megszámolhatom" alkalmak közé tartozva) vette is a srác az adást. És ez így is van rendjén. Aztán Erikával megtárgyaltuk, hogy lehet, hogy nekik tényleg csak az kellene, hogy többen, gyakrabban mondják meg őszintén a véleményüket, és akkor rájönnek, hogy mi nem működik jól és hogy segítsenek rajta. Mert maguktól - úgy tűnik - nem esik le nekik a tantusz. Mert azzal nem lehet baj, ha én a belemet is kidolgozom - és ezt ők látják és tudják is -, hogy néha elmondjam, hogy miről mit gondolok. Pláne, ha megkérdezik. Őszinte ember őszintén válaszol.Na, ma az őszinteség napja volt. Legalábbis nálam. Robbant a bomba, de kultúráltan, nem kell megijedni. Nem keresem magamnak a bajt, csak megvédem magam és a véleményem. Bennem volt már a dolog, igen Keresztanyukám, pont neked említettem a telefonban, hogy lehet, hogy egyszer, a közeljövőben kiterítem nekik a kártyáimat. Hát megtettem, és csak jó sült ki belőle.

Biztosan észrevettétek, éjfél körül jár az idő, ami nálatok egy óra. Én meg itt írogatok. Hát, ennek az a magyarázata, hogy Tibi dolgozik, én meg kocsmáztam. Vagyis átmentünk négyen Erika, Lóránt, Viki és én, és elbeszélgetünk egy pici itóka mellett a Team Diner bárjában, ami egy, kizárólag az itt dolgozóknak fenntartott étkező és szórakozóhely. Saját dj-vel, billiárddal, dartssal... Tibi nemsokára hazaesik, mert végeztek a hétvégén itt szórakozó muszlimok vacsoráztatásával - és elindul sörözni. Ahová én nem mehetek, mert az fiús sörözés. :D Majd olvasgatok - és nagy magányomban majdcsak elalszom. :)

NAGYIMNAK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánva, most búcsúzom, ez volt a mai beszámoló, puszi mindenkinek, és további szép álmokat. :D :D

Mivel puszit nem tudok most cuppantani NAGYIM arcára és virágcsokrot sem tudunk átadni (még csak fényképen sem), egy képet csatolok, amin ugyan egy őrölt van tündérjelmezben az egyik felnőtt hétvégén, amint épp egy kb 3-6 éves gyerekeknek szánt pörgettyűn próbál mulatni - nevetni lehet rajta, a kedvesség árad belőle (mivel direkt nekünk pózol egy fénykép erejéig) - talán átad valamit a mi vidámságunkból, amit akkor sugároznánk, ha megtehetnénk, amit most személyesen nem tehetünk. CCCCUUUUPPPPP

Újjáéledt szerelem, mely igazából sosem szűnt meg

Igen, mindig is itt bújkált Bennem és remélem Benne is. Andi, akkor még mint a menyasszonyom megkért, hogy függesszem fel a Vele való kapcsolatot, és én teljesítettem a kívánságát, bár a szívem megszakadt.

Hallottam, hogy itt is találkozhatok Vele.

Sajnos eddig nem volt időm felkeresni.

Tegnap újabb esély kínálkozott, most már nem hagyhattam ki.

Este 9re volt megbeszélve, talán 2 percet késhettem.

Akkor már a többiek adták egymásnak szüntelenül, bár páran a kelleténél tovább dajkálgatták Őt. Aztán eljött az én pillanatom is.

És akkor megállt az idő: egy pillanat alatt lepergett előttem az elmúlt évek sora, amikor minden együtt töltött percet kiélveztünk és hálásak voltunk érte.

Ott voltunk a közös kis helyeinken: a Honvéd üdülőben, a kenesei suli mellett, Hajmáskéren, a Vetési betonján és csarnokában, a Margit-templommal szemben, Szombathely gyepjein, a HKLB-Aréna betonján, a Cholnoky-parketten, a Sportcentrum salakján. És most itt, a skegnessi műfüvön. Önfeledten örültünk egymásnak, aztán továbbadtam a többieknek, hisz velük is vannak hasonló emlékei.

Nagyon jó estém volt tegnap, azalatt az egy óra alatt, míg ott fociztunk.

ÉS NEM UTOLJÁRA!!!

Jobb napok...

Jobb napok, mert süt a nap; jobb napok, mert senki sem beteg; és jobb napok, mert bőven van munka. - Hiszen ez is fontos, ezért jöttünk ki ide.

A múlt heti esős napok után, most hétágra süt a nap, szelecske fújdogál, de nem vészesen, ezért még piknikezni is akadt időnk - ki is használtuk. Ugyan csak sajtos szendvicsekkel és "szörpivel" és csak két órán át tartott, de jó volt. A bizonyíték:



A fotoszintetizáló énünk feltöltődött, és azóta is töltődik, hiszen még mindig csodás, napsütötte reggelekre ébredünk - a vénasszonyok nyara itt nem akar véget érni. Ez a mi szerencsénk. A kedvünk is jobb és az energia sem elhanyagolható, amit a napsütés egy jó esős, agyondolgozott hét után nyújtani tud. Séták, fetrengés, vagy épp üldögélés a napon - és jó beszélgetések. Főleg Erikával. :) Szerencsére a szimpátia kölcsönös, ezért szabadidőnk nagy részét együtt töltjük - legtöbbször még a nem szabad időnket is, hiszen együtt dolgozunk. Erika is tesitanár (mint Tibi), rendkívül sokat látott és tapasztalt már az életből, ezért kicsit néha olyan nekem, mint egy "tudás, intelligencia és tapasztalat-gyűjtemény". :) (Na, nem puncsolok tovább...)

Munka továbbra is akad, szerencsére most már több is, elkezdtünk aktívan túlórázni, nem úgy, mint a pizzériában. Azok a kétszer másfél órák nem túl jók semmire sem. Szétszedi a napot, a szabadidőt, és minket is. Most Erikával hétvégente három éjszakát dolgozunk - poharat szedünk. Tibi pedig (mai kezdéssel) beépül szorgosan a Burger King-be, ahol aztán éjszaka futkos a placcon. Ma épp éjféltől reggel hatig, ha minden igaz. Én éjfélig nyomtam az ipart, ő pedig éjfélre ment. Gondolhatjátok, hogy ez nem kedvez a családi életnek... De ha ez van, ezt kell szeretni. És mi pillanatnyilag ezt szeretjük, mert ebből lesz új életünk - legalábbis az alapjai. :)

A harmadik, az egészség. Vagyis az első, csak most a végére maradt. Mi szerencsére aktívak és egészségesek vagyunk, nincs nátha, nincs Noro vírus, nincs semmi, ami megakadályozhatna minket abban, hogy gyűjtsük a milliókat. :D Kis éhezés volt, mert az éttermekben, ahol dolgozunk, a héten nem kaptunk kaját, nagy főzésekre pedig nem jutott idő. Maradtak a hideg- és melegszendvicsek, a saláták és a sült sonkaszeletek. Ja, és a lekváros kenyér. Alapvetően nem probléma, mert észrevehetően tűnnek el a kilók (Tibinek is lassan egy mérettel kisebb nadrágot kell igényelnünk - nálam ez már két hete megtörtént), csak a munkához energia kell. Vagyis kellene, de mi most azt a napsütésből szerezzük meg. :D Na, meg persze az újonnan szerzett barátokból, ismerősökből és a beszélgetésekből az otthoniakkal. Mert az nagyon jó. El sem tudjátok képzelni, milyen volt Belgiumban mikor kéthetente kaptam egy telefonhívást és nem volt más kommunikáció, csak a levelek. Amik vagy jöttek, vagy nem. Attól függően, hogy épp sztrájkolt-e a belga posta, vagy sem. Ehhez képest a mai "mindennap beszélünk neten"-világ kánaán. Mindenről tudunk, mindenkit látunk. Legalábbis a legközvetlenebb családtagokat. - Itt meg is ragadom az alkalmat, hogy üdvözöljek mindenkit, akivel nem tudunk sokszor beszélni, vagy akik csak a blogjainkból tudnak rólunk. Egepámék, Nagybátyámék, Nagyim, Mama, Tibi nagyszülei és rokonai, minden barát és ismerős - mindenkit puszilunk!!!!

Ennyi a nagy beszámoló és "szösszenet" hirtelen így éjjel egykor meló után, holnap talán kaptok értelmesebbet is, mert szabadnapunk lesz. :D Legyetek jók és szobatiszták, elteszem magam holnapra - vagyis mára. Pusszantás!

És még egy kép, hogy jó kedvetek legyen és lássátok, Tibi itt is tudja jól érezni magát és ő itt is a "parkett ördöge"! :D

Minden blabla nélkül..

...jöjjenek most képek:

Ő itt Andi mellett, a következő képen pedig mellettem Bob, the builder. Népszerű arc, akit a motoroshétvégén valaki hitlerbajusszal dekorált ki. Másnap reggelre pedig tovább nőtt a bajusza, de aztán letörölték. Azért még időben elkaptuk ... :) A gyerekek szeretik, igazából fogalmunk sincs ki ő. Mindenesetre órákat állnak sorban a szülőkkel, hogy egy Bob, the builder-nek beöltözött egyénnel együtt lefényképeztessék magukat.

Aztán a vasárnapi szabadnapunkon gyors bevásárlás után kisétáltunk a partra, de annyira nem volt jó ötlet, kb negyed óra után bejöttünk, mert bár szépen sütött a nap, qrva nagy szél fújt. Ezért a "szkafanderek". :)

Tegnap jobb idő volt, süttettük magunkat a napon, a két műszak között, amelyikből a másodikat megtoldottuk a Gala Dinnerrel. Ugyanúgy, mint kedden, csak akkor nem bícselés volt, hanem szunyálás. A Gala Diner pedig azoknak a vendégeknek szerveződik, akik már vagy ötször töltötték itt a nyaralásukat. Ezt köszönik meg egy vacsorával egybekötött műsoros esttel. Így tulajdonképpen, a Gala Diner napján ezek négyszer eszik tele magukat. Reggeli, ebéd, vacsora, aztán Gala Diner. Ott pedig mi egy óra alatt "fekete seregként" négy irányból felszolgáltuk a három fogásos kaját, leszedtük közben az asztalokat és még kaját is kaptunk. Ami jól jött, mert a héten nem kaptunk sem reggelit, sem vacsit, mint eddig. Jó, nem kötelező adniuk, de azért ez most mindenkit érzékenyen érint...

Akkor most itt is:

Isten éltessen Öreg!!!

Hoztam a formám...

Csak, hogy megnyugodhassatok: itt is képes vagyok ugyanolyan szerencsétlenségekre, mint otthon. Tegnap estem egy nagyot. Persze, ehhez nem csupán az én tehetségemre volt szükség, hanem a rohanásra és a tükörtojásról lecsöppent olajos foltra is a járólapon... Na, meg a gumitalpú cipőmre is...

Az eredmény magáért beszél, volt benne égés, ütődés, esés, tányértörés, minden. "Büszke" lehetek magamra. :) Ez csak a bal felkarom, de ez a leglátványosabb. Élőben még szebb...

Party time - HOL VAN MÉG A MIÉNK?!

Mármint a búcsúbulink, merthogy 3 litván csajnak ma volt a búcsúbulija. Ők nyaranta járnak Angliába dolgozni, kiegészíteni a "diákkeresetet". Butlinsban négy hónapot húztak le, ez volt nekik az eddig leghosszabb kalandjuk. Volt is sírás-rívás. Mindeközben a motorostalálkozón túl sok partyarc jelmezben vonult fel ismét.

Íme néhány kép:
Hülye indiánjelmezes arcok, meglehetősen hűvösben:

Sejtettük, hogy segghülyék, be is igazolódott:

Persze voltak még, de ők voltak a legkeményebbek, kb 5 fokban és esőben. Mi pulcsiban és kabátban mulattunk rajtuk.

Szóval mentük ismét szürcsölni, ha így folytatódik, 2 hetente jut egy ilyen este. Persze most azt is "megünnepeltük", hogy 1 hónapja vagyunk itt. Már csak 11szer ennyi van előttünk. :)

Már a Summer Lands-ben, Erikával:

Aki szintén tesitanár, mellette földrajz, és az új barátunk.

Ittunk ezt-azt, alig érezhetően bacardi-colát, gintonicot, aztán sört. Ja, és a B52!

Szabó Péter Dánielnek, bocs, de Juventus sör nincs:

A képen Laci, aki Edinával van itt már egy éve és mellesleg várpalotai és a Jendrába járt. :) Készült még 1-2 kép, azok hamarosan. Dumáltunk az egyik búcsúzó csajjal, Rasával, igazi "majom" és reméljük találkozunk vele még Magyarországon. Most még várnotok kell a többi fotóra, íme az utolsó mára:

Andi Eduval, aki március óta van itt. ( Ez egyben válasz Neked, Ráb Atti )

Viszlát holnap (ma), a szabadnapunkon!

RESZKESS FLENSBURG!

Üdítő kivételek...

Hogy is kezdődött... Megvan, bementem dolgozni. :)))
Tegnap, péntek lévén, volt az utolsó reggelije azoknak, akik hétfőn érkeztek. Eddig még nem történt meg, de most elindult egy búcsúzkodási "körmenet". Minden harmadik asztaltól mikor felálltak a vendégek, elköszöntek, megköszönték a kedvességet (mert én tényleg nagyon kedves voltam és tényleg nagyon köszönik :)) és "See you next year"-el eltávoztak.

Volt a vendégek között egy idős házaspár, akikkel elég jóba lettem hétfő óta. (Ez picit erős kifejezés, mondjuk úgy, hogy a napi két étkezésük alkalmával, naponta legalább öt mondatot váltottunk egymással és ezt már-már barátkozásnak lehet nevezni.) Mindketten kb hetvenes éveiket tapossák, de még életerősek és vidámak. Első reggel azt vettem észre, hogy valaki áriázik, miközben takarítunk. Hát, a bácsi volt az, aki a rádióban éppen hallható legfrissebb slágert áriázta jókedvében. Kimosolyogtam magam, ez tetszett nekik és azután minden étkezésnél énekeltek nekem egyet, a nénike még az egyik alkalommal riszálni is kezdett a székén, mint aki táncol. Haverok lettünk, na. :) A bácsika tisztára nagypapámra emlékeztetett, csak éppen neki ősz haja van, de a szemüveg stimmel, meg az áriázási képessége és a hangnem is, amiben ezt megteszi. Kedves kis vigyorgós, értelmesnek tűnő pár voltak. Állítólag nagyon szokszor jönnek és mindig valamivel bajuk van és valamin mindig problémáznak. Na, most nem ezt tették. Most megbarátkoztak velem, Andreával Hungary-ból. :) Esténként a bácsika a fél éttermet átzengő baritonjával átkiabálva köszönt el tőlem. És most elutaztak. Talán még találkozunk...

Ja, és boszi is vagyok, de erről röviden. Tegnap, amit kimondtam pár másodperc múlva teljesült. Persze csak kis dolgokra kell gondolni. Tálcapakolás közben megjegyeztem, hogy kellene még egy bögre, fordultam egyet és egy bácsi hozott egy bögrét. Aztán egy másik egy kistányért nyomott a kezembe, mire én viccesen megjegyeztem, hogy kaptunk egy kis ajándékot. Ebben a pillanatban érkezett egy másik bácsi, aki lerakott egy egyfontost a trolley-ra egy "Thank you" kíséretében. Na, hát ilyen kis dolgokban, de nagyon megy a jövendőmondás. :D

Este nagy lazán - és ez volt az első alkalom - elsétáltunk vacsizni a pizzériába és lekísértük egy sörrel. Ez azért nagy szám, mert az egy hónap alatt, mióta itt vagyunk, most történt meg először, hogy leülünk nyugodtan vacsorázni, dumálni és sörözni egyszerre - nem pedig rohanva, hogy "gyorsan megkajálok, aztán futok haza". Tibi, Erika, Andi - jólesett mindenkinek. Csak a hideg nem. Mert megérkezett ide is. A fejünket lefújta tegnap a szél, pulcsi, kabát, minden kell és még akkor sem teljesen tuti az érzés. Sapka kötelező, Tibi már gondolkodik a kesztyűn. Ma azt mondták, ilyen idő decemberben és januárban szokott lenni. Hát, ezt is megkaptuk...

Megérkeztek tegnap este a motorosok, bőrszerkó, óriási láncok, vad fejek... Minden telis-tele van motorral, a fürdőszobánk ablaka alatt is három parkol. Tibinek eszébe jutott valami vicceset beszólni, mikor odatették a motorokat, de meggondolta magát, mikor meglátta a kedves vendégek méreteit. :D A lényeg: láttunk három (nem hazudok, egyszerre HÁROM) szép angol lányt!!! Persze ilyen célokra mindig megtalálják a szükséges embereket, bárhogy néz is ki a lakosság 90%-a, de ezek a lányok tényleg szépek, jó alakjuk van, nem disznók és akkora a fenekük, hogy jól áll rajtuk a cicagatya. Lehet nevetni, de ez komoly dolog, nő létemre még én is megfordultam utánuk, hogy lássam, nem káprázik-e a szemem. :D

A tanulság: élnek ebben az országban normális kinézetű emberek is. Csak nekünk a népeségnek nem az a szelete jutott...

Mintha otthon lennénk

Reméljük jól olvasható

Itt már tisztán látszik elsőre is, ezt is az áruházláncnál vettük.

Az utolsónak nem sok köze van a magyar felirathoz, de mégis ismerős (lehet, hogy ez a leghosszabb kínai szó?!) :

Andi dolgozik, Tibi a bejegyzés közzététtele után kajál és intézi a banki dolgait, meg megy a Security-be, mert az ott kapott papír ellenében adnak új pulóvert az ellopott helyett a Wardrobe-ban. Ja, meg itt most motorostalálkozó van, lehet átnézek oda is!

Erika barátunk ( http://janediary-jane.blogspot.com/ )segítségével - ha minden igaz - mától lesz +44es számunk is.

Holnap mindketten szabadnaposak vagyunk, az időjárástól is függ a program...

Aufwiedersehen!

Noro Virus - Red Alert

"Pfff, ennyit a szabad délelőttömről!!!" (Andi)

Ugyanis szabad délelőttöm lett volna, amit annak köszönhetnék, hogy a jövő heti kedd és szerda esti túlóráinkat szabad délelőttökben adják ki előre és utólag. Vagyis csak adnák (nekem például holnap), ha nem lenne ez a szemét Noro Virus.

Ezek az angolok annyira disznók és "mosakodástalanok", hogy itt kéthetente Noro Virus riasztás van. Ráadásul most a legmagasabb szintű. Hogy ez mit jelent? Ma este jópáran bent maradtak, hogy "űrruhában" végigfertőtlenítsék az éttermet, holnap reggel pedig minden létező alkalmazott azon fog dolgozni, hogy a kedves vendégek még véletlenül se érhessenek a kajához, vagy a kaják elkészítéséhez, tálalásához szükséges dolgokhoz. Vagyis: a szokásos tányér- és moslékpakoláson kívül, mi fogunk helyettük kenyeret pirítani, üdítőt kinyomni a gépből, poharat és tányért venni nekik - mindezt persze kesztyűben. Mert ugye, senki nem szeretné, hogy elöl-hátul, alul-felül egyszerre távozzon belőle mindennemű folyadék és szilárd anyag. Mert annak - az eddigi tapasztalatok szerint- az ember gyomrán, és száján, illetve más testrészein kívül, a mosdókagyló, a vécékagyló és a kád látja kárát... Na, meg a munkanapok. Ezt megszívtuk, de egy (hangsúlyozom EGY) ilyet is át kell élnünk rövid ittlétünk folyamán. A szabad délelőtt pedig csak elérkezik hozzám is egyszer...

Legközelebb vidámabb témák felé vesszük az irányt, most csak kibosszankodtam magam. Puszi mindenkinek, Janinak köszönöm a levelet, Anyucimnak gyors felépülést kívánok, Pálmámnak pedig üzenem, hogy azért egy hónap után már igazán érdeklődhetne felőlünk...

Adieu nos amis! A bientot!