2009. április 22., szerda

Itt vagyunk, itt vagyunk!

Főleg én, a szokásos fájós derékkal. Évente 1x-2x előjön, de most bíztam benne, hogy sikerül letudni az itt tartózkodást minden ilyesmi (tudjátok, derék, nyak-váll, csukló, boka :S) nélkül.
Hát nem.
De ez jó nektek, mert ki tudja mikor jutottunk volna el egy újabb bejegyzéshez. Csapjunk is bele a lecsóba!
Párizs nagyon zsír volt. A kimozdulás Skegnessből, a társaság, a város. Minden összeállt egy jó kis holidayhez (-hoz, ahogy tetszik) és mi nem is hagytuk, hogy akár csak 1 perc is a semmibe vesszen. Elsősorban maga Párizs, nagy séták, jó kajálások (amihez nem nekünk kellett főzni végre!) hatalmas kacajok és röhögések, parkban heverés. Most alig csináltunk fényképeket, nem a látnivalókra hajtottunk. Erika, Norbi és Csaba le is maradt jónéhányról, de hát még nekünk sem teljes a lista. Ja, és a maraton. Bár utóbbi csak nézőként. Aztán majd itt is előrelépünk,bő 1 éven belül lefutom. Nem elősorban a fizikai teljesítmény vagy a légkör miatt. Magam akarom legyőzni, az agyam. Tudnék még a szabadságról írni, Andi talán ki is oszt, de kockáztatok. Legfeljebb majd ő is "papírra veti" az élményeit.
Azóta meló, érdekes vendégek (kb mint a hitgyüli otthon) és már várjuk a hétvégi motorosokat.
A lényeg, hogy sikerült feltöltődnünk és bár augusztusig nem megyünk haza, nem fogunk belefásulni az itteni "életbe". Bár az idézőjel csak idézőjeles, nem vészes itt. :)
Május végén elmegyünk Londonba, július elején fel, Skóciába, nehogy úgy térjünk haza, hogy semmit nem láttunk az Egyesült Királyságból. Persze lesznek addig szabadnapjaink is, azokon a környéket igyekszünk majd felfedezni. Amit sajnálok, hogy kimarad majd az évünkből az egy premier league meccs és/vagy az FA-kupa döntő. Ezek, vagy valamelyik kárpótolt volna a mai Milan meccsért és a kimaradt kézilabda-meccsek miatt. Jó, igaz, az otthoni fizetésünkből nem látnánk egy év alatt Londont, Skóciát, még egyszer Párizst, nem is beszélve a novemberi franciaországi kiruccanásunkról. A 3-as rossoneri mezt sem vettem volna meg annyiért, pedig rég vágytam rá.

Szóval alapvetően továbbra is jól vagyunk itt, jól is leszünk, aggódni nem kell értünk! :)
De minden előtt még vár ránk az 1. házassági évfordulónk és Andi y. születésnapja.

Ma pedig Isten éltesse a sógorom!!!

Meg köszönjük a névnapi üzeneteket!
Jók legyetek, odafigyeljetek!




2009. április 13., hétfő

Nem akármilyen Húsvét

Bizony, nem akármilyen! :D

A történet eleje idén januárra nyúlik vissza. Hiába voltunk otthon ugyanis három teljes hetet, valahogy csak visszaérkezésünkkor esett le mindkettőnknek, hogy az az igazi PÖTTYÖS kimaradt. Nem tudjuk hogyan, nem tudjuk miért. Mindenesetre, azóta sajnáltuk és hiányoltuk.

Elérkezett azonban a Húsvét és bár nem ebből az aprópóból, de Tibi kollegám este megjelent a bárpultnál és "Útravalóul" - megjegyzés kíséretében átadott nekem egy PÖTTYÖSt. Hát, majdnem elaléltam a gyönyörűségtől, és fogalmam sem volt róla, hogy mivel érdemeltem ki, csak arra vártam, hogy elújságolhassam éppen nálunk túlórázó Tibimnek és Erikának. Mint kiderült, Tibinek (a kollegámnak) anyukája küldte postán - egy egész kartonnal - és ő úgy gondolta, mindenkinek ad egyet, aki magyar. Erika azért maradt ki belőle, mert aznap később jött dolgozni... :DDD

Na, a bevezetés ellenére, a lényeg. Tegnap este ünnepélyesen és testvériesen három felé darabolva a túró rudinkat, a gyönyörtől szinte sikongatva elfogyasztottuk. És következett a Húsvét hétfő.

Bíztam benne, hogy Tibink jó szokásához híven nem csap nagy hűhót a locsolásból (a kötelező köröket utálom, de majd a lányom kedvéért tíz év múlva jó képet fogok vágni hozzá - megígérem). Mivel reggel én mentem dolgozni, aztán egy óra múlva jöttem Tibiért is, hogy jöjjön hozzánk túlórázni, mert emberhiány van - a reggeli locsolós ébresztés elmaradt, de a munkahely felé visszasétálva közölte velem, hogy valami különlegesben lesz részem. Na, el sem tudtam képzelni mi lehet az, felkészültem a legrosszabbra. És ehhez képest, mi történt? Olyanban volt részem Erikával együtt (aki jött hozzánk húsvéti reggelire), amiben a kb hatmillió magyar hölgyemény közül szerintem nagyon kevésnek. A kora reggeli munkahelyi kölnis locsolás után (köszi Isti), a "már majdnem egy éve férjem Tibi" BALATONVÍZZEL locsolta meg két kis virágját, nehogy elhervadjanak. Hoztunk ugyanis Balaton-vizet egy kicsi tégyelyben még szeptemberben. Na, abból kaptunk egy adagot. Hát, Anglia közepén Balatonvizes locsolás.... Isteni. :D

Ezek után elégedetten leültünk és elfogyasztottuk a húsvéti reggelit újhagymával, főtt és füstölt sonkával, kolbásszal, főtt tojással, sajttal - este pedig megkoronáztuk a Jóska-nagybátyámtól kapott házipálinkával (Tar-féle torokszaggató - ahogy Tibi nevezi).

Hát, így telt munkával, de meglepetésekkel a mi Húsvétunk. Reméljük, ennyi vidámságot és örülnivalót mindenkinek hozott a nyuszi, mindenkinek puszi!

Andi és Tibi

2009. április 12., vasárnap

Előzetes

Andi a párizsi tavaszban a "sanzelizé" menti parkban




Itt meg Erikával a Buttes-Chaumont gyepén hever




Gulyás, mi más?



Amihez magyar bor dukál



Nincs semmi hozzáfűznivalóm





Majd írunk élménybeszámolót is, meg mutatunk még képeket.

Boldog nyulat!