Mozgalmas napok állnak mögöttünk.
Az utolsó felnőtt hétvégét sikeresen túléltük. :)
A házassági évfordulónk pihenéssel telt. Jobbat képzeltünk, de most így sikerült. MÉG EGYSZER KÖSZÖNET AZOKNAK, AKIK TAVALY VELÜNK ÖRÜLTEK!
Andi születésnapja is "lezajlott", voltak vendégeink, ajándékok, alkohol és buli. Meg azóta regenerálódás.
A melóhelyen majdnem ugyanúgy mennek a dolgok. Kivéve, hogy már nem a floor-on zúzom tálca-tányér-evőeszköz-bögre gyűjtéssel meg kajamaradék szakszerű fekete szemeteszsákba kaparásával. Nem Drágáim!!! Hetek óta a bays-ben teljseítem a szerződésben meghatározott munkaóráim. Vagyis "ételt" tálalok a kedves Butlins-látogatóknak. Volt, hogy az önkiszolgáló levesespult felügyelete volt a feladatom: üres-teli csere és tisztántartás. Ma pedig megismerkedek a condiments rejtelmeivel. Ez pedig nem mást takar, mint a kifogyó kis tasakos kajatunningolók (értsd: mustárok, ketchup, tartár, majonéz, só, bors, barnamártás, ecet) újratöltése. Ez kiegészül még a szalvétákkal és a cuttlery-vel, ami a következő: tiszta evőeszközök begyűjtése a potwashból (mosogató szekció), polírozás - hálistennek géppel - szétválogatás és újratöltés. Ja, ugyanez a tálcákkal is. Előbb utóbb megkapom a drinks-et is: italautomaták gondjának viselése. Egyik sem álommeló, de jó a "változatosság delectat". :D
Ma meg holnap még zúzzunk a melót és csütörtöktől vasárnapig LONDON!!! Jó lesz, tudom.
Addig puszi-pá, jók legyetek, odafigyeljetek!
2009. május 26., kedd
2009. május 8., péntek
The dark sides of life ...
... a félreértések elkerülése érdekében.
Kedves családtagok, barátok, haverok, ismerősök és érdeklődők! Mielőtt végleg mindenkiben az csapódna le velünk kapcsolatban, hogy nekünk itt arany életünk van, utazgatunk, bulizgatunk és bandázgatunk, álljon itt egy piciny összefoglaló a negatívumokról - a teljesség kedvéért és a tegnapelőtt nyolc hónapos itt-tartózkodásunk summázásaként.
Tényleg, valóban voltunk a nyolc hónap alatt pár buliban, jártunk Franciaország nyugati részén, Párizsban, megyünk még Londonba és Skóciába; sokkal jobb az idő, mint azt a sztereotípiák alapján bárki is sejtené és lettek új barátaink - mégis rengeteget szenvedtünk, dolgoztunk és tanultunk a nyolc hónap folyamán.
Bár átlagban napi hat órát dolgozunk - péntek és hétfő kivétel, mert akkor minimum kilencet, illetve péntektől hétfő reggelig ki tudja mennyit - ez mégsem ilyen egyszerű. A mai nappal kezdődő négynapos hétvége például: reggel hétkor kelés - 3 óra étterem, majd 3 óra takarítás, aztán 3 óra étterem, majd este kilenctől-tíztől hajnalig kb. 5 óra pohárszedés. Szombat reggel nyolckor (szerencsés esetben 4-5 óra alvás után) kelés, 3 óra étterem, alvás (ideális esetben), majd 3 óra étterem, aztán hajnalig 4-5-6 óra poharazás. Vasárnap elvileg szabadnap (de mosás, takarítás, főzés, esetleg alvás), aztán estétől hajnalig kb 5 óra pohárszedés. Hétfő reggel 3 óra étterem, 3 óra takarítás (ha nem épp négy), majd 3 óra étterem - ezután pedig kedd reggelig végkimerülés miatt alvás. A legközelebbi pihenéssel tölthető szabadnapnak pedig még a hírét sem halljuk, mert az megint vasárnapra esélyes. Akárhogy is nézzük, a mi minden munkával töltött hetünket követő minden hétvégénk (ami péntek reggeltől hétfő estig számítandó most) 96 órájából minimum 30 óra munkával telik - és ebbe egy szabadnap is bele van építve, ha szerencsések vagyunk. Mert ha nem, akkor vasárnap még 6 óra étterem és még egy nap amikor kb 1500 vendéggel kell megbírkózni és az ő 1500 tálcájukkal napi kétszer. A hét legtöbb napján a velünk együtt dolgozók 90%-a fájós karral, vállal megy haza és annak örül, hogy hét-nyolc óra alvás erejéig nem kell emelgetnie semmit. Ja, és túlórázni lehet éjjel-nappal, igen. Csak épp azt nem veszi itt senki figyelembe, ha pihenni szeretnél. A szomszéd a zenét bömbölteti nyitott ajtónál, a felső szomszéd ordítva szexel. Ha szerencséd van, csak ennyi és nem egy felújítást kapsz magadnak pont arra a szerencsétlen két órára, amikor az éjjeli nem alvással töltött órákat szeretnéd bepótolni. Nincsenek munkaszüneti napok, nincsenek ünnepnapok. Minden egyes esetben dolgozol Karácsonykor, Húsvétkor, születésnapokon, buli kizárva. Mert másnaposan nem nagy öröm a vendégekkel egy légtérben lenni. A nyolc hónap alatt nem volt olyan szabadnap, amikor nem dolgoztunk, ha mégis volt egy, amiatt volt lelkiismeretfurdalásunk, hogy cserbenhagytuk a túlórás főnökünket és kollegáinkat. Nem nyávogás ez, csak tegyük már tisztába a dolgokat.
A vendégek számáról csak anyit, hogy az egyik étterem 600, a másik 900 férőhelyes. Ezekben tömi tele magát átlagosan 800 illetve 1500 (rosszabb esetekben, és nem ritkán 1100 illetve 2200) vendég három óra alatt úgy, hogy az alatt már végeznünk kell a takarítással is, hogy az esti nyitásra minden tiszta és higiénikus legyen (asztalok, szőnyegek - mert az asztalok alatt a könnyítés :D kedvéért szőnyeg van - járólapos és linóleumos felületek, gépek és berendezések, evőeszközök, tányérok, minden...).
Igen, fizikai munkát végzünk és ezzel nincs is baj. Csak azzal az átlagosan 1500 vendéggel van baj turnusonként, akik lenéznek, megaláznak és általában teljesen hülyének és jöttmentnek tartanak, mert nem angol vagy, hanem csak egy senkiházi vendégmunkás, akinek talán még agy sincs a fejében és aki nyilván nem beszél angolul - hiszen magyar, vagy lengyel, vagy szlovák, vagy litván. Az országodat nem ismerik, nemhogy a kultúrádat és a nyelvedet, vagy épp a gondolkodásod. A véleményed senkit nem érdekel, csak az, hogy letöröld az asztalt és letakarítsd a szemetet, a kiömlött folyadékokat, a babaköpködéseket és a szanaszét dobált ételt és fagyit, hogy a következő szemét módon táplálkozó, magát felsőbbrendűnek tartó angol család egy percen belül az asztal köré ülhessen zabálni. Kevés a kivétel, de őket nagyon megbecsüljük.
A felnőtt hétvégékről külön említés kell tenni. A felnőtt hétvégét általában valamiféle téma, vagy évtized zenei stílusa alapján rendezik meg. Volt itt hatvanas-, hetvenes-, nyolcvanas-, kilencvenes évek, soul, Rock'n'Roll, motoros hétvége, huszas éveikben járók hétvégéje, Reunion (nagyjából azonos korosztály találkozója) stb... Ilyenkor ideözönlenek a bulizni vágyók, és a hatvanas, hetvenes hétvégék kivételével (mert akkor idősebbek érkeznek - hála az égnek) iszonyatos mocskot hagynak maguk után. Akkor még a szerencsések közé tartozol, ha "csak" a szanaszét szórt szemetet, üvegeket, folyadékot, néhány szétdobált használt óvszert és a teleszart vécét kell kitakarítanod utánuk. Ha nem vagy szerencsés, kaphatsz törött bútorokat is, ketchuppal vagy kólával telefolyatott falakat, szarral rajzolt szívet az ablakra, vagy ondóval televert söröskorsókat. Most épp kilencvenes évek hétvége lesz Bultinsban. Ez azt jelenti, hogy megérkeznek az állatok. Akik leszarják, hogy te is ember vagy, este hatkor már részegek és olyan mocskot hagynak maguk után, hogy álmodni sem mernétek róla. Kezét-lábát eltörnék annak, aki otthon ilyet csinál, akár a leglepusztultabb kocsmában is - mi pedig ezt takarítjuk. És mosolygunk mikor közben idiótának néznek, megcsapkodják a fenekünket, vagy épp a mellméretünkről érdeklődnek. Mert ez nekik poén. Mi pedig lenyeljük a dühöt és a megaláztatást és megyünk tovább. Mert mi a jelmondat? - Keep smiling. "Ha nem vagy képes mosolyogni, ne gyere be aznap dolgozni." - mondja ezt a főnökünk.
És mindezen hogy tesszük túl magunkat? Tibi: Még annyira sem vesszük őket emberszámba, mint ők minket. Munkaeszköznek tekintjük őket - és mindenkit megnyugtat az a tudat, hogy csak 1-2-3 évig lesz itt, ezek viszont életük végéig ilyenek maradnak.
Mára ennyit, puszi mindenkinek. A családnak nem kell elkeseredni, emelett élünk, virulunk és pozitív élményként és ezernyi tapasztalatot adó egy évként fogunk visszatekinteni erre, ha egyszer végre augusztusban hazajutunk.
Nota Bene: Elnézést kérünk azoktól a normális, kedves angol emberektől, akiket örülünk, ha láthatunk, akik megszínesítik a munkával töltött napjainkat, akikkel el lehet beszélgetni és akik még örülnek is neki, hogy itt vagyunk és megköszönik a munkánkat. Sajnos ők a kivételek - de léteznek. :) És elnézést az édi gyerekektől is, akik egy-egy vigyorral feldobják a napunkat és emlékeztetnek arra, miért is vagyunk mi itt. Ők nem tehetnek semmiről - a szüleik nem tudják őket megnevelni.
Andi és Tibi
Kedves családtagok, barátok, haverok, ismerősök és érdeklődők! Mielőtt végleg mindenkiben az csapódna le velünk kapcsolatban, hogy nekünk itt arany életünk van, utazgatunk, bulizgatunk és bandázgatunk, álljon itt egy piciny összefoglaló a negatívumokról - a teljesség kedvéért és a tegnapelőtt nyolc hónapos itt-tartózkodásunk summázásaként.
Tényleg, valóban voltunk a nyolc hónap alatt pár buliban, jártunk Franciaország nyugati részén, Párizsban, megyünk még Londonba és Skóciába; sokkal jobb az idő, mint azt a sztereotípiák alapján bárki is sejtené és lettek új barátaink - mégis rengeteget szenvedtünk, dolgoztunk és tanultunk a nyolc hónap folyamán.
Bár átlagban napi hat órát dolgozunk - péntek és hétfő kivétel, mert akkor minimum kilencet, illetve péntektől hétfő reggelig ki tudja mennyit - ez mégsem ilyen egyszerű. A mai nappal kezdődő négynapos hétvége például: reggel hétkor kelés - 3 óra étterem, majd 3 óra takarítás, aztán 3 óra étterem, majd este kilenctől-tíztől hajnalig kb. 5 óra pohárszedés. Szombat reggel nyolckor (szerencsés esetben 4-5 óra alvás után) kelés, 3 óra étterem, alvás (ideális esetben), majd 3 óra étterem, aztán hajnalig 4-5-6 óra poharazás. Vasárnap elvileg szabadnap (de mosás, takarítás, főzés, esetleg alvás), aztán estétől hajnalig kb 5 óra pohárszedés. Hétfő reggel 3 óra étterem, 3 óra takarítás (ha nem épp négy), majd 3 óra étterem - ezután pedig kedd reggelig végkimerülés miatt alvás. A legközelebbi pihenéssel tölthető szabadnapnak pedig még a hírét sem halljuk, mert az megint vasárnapra esélyes. Akárhogy is nézzük, a mi minden munkával töltött hetünket követő minden hétvégénk (ami péntek reggeltől hétfő estig számítandó most) 96 órájából minimum 30 óra munkával telik - és ebbe egy szabadnap is bele van építve, ha szerencsések vagyunk. Mert ha nem, akkor vasárnap még 6 óra étterem és még egy nap amikor kb 1500 vendéggel kell megbírkózni és az ő 1500 tálcájukkal napi kétszer. A hét legtöbb napján a velünk együtt dolgozók 90%-a fájós karral, vállal megy haza és annak örül, hogy hét-nyolc óra alvás erejéig nem kell emelgetnie semmit. Ja, és túlórázni lehet éjjel-nappal, igen. Csak épp azt nem veszi itt senki figyelembe, ha pihenni szeretnél. A szomszéd a zenét bömbölteti nyitott ajtónál, a felső szomszéd ordítva szexel. Ha szerencséd van, csak ennyi és nem egy felújítást kapsz magadnak pont arra a szerencsétlen két órára, amikor az éjjeli nem alvással töltött órákat szeretnéd bepótolni. Nincsenek munkaszüneti napok, nincsenek ünnepnapok. Minden egyes esetben dolgozol Karácsonykor, Húsvétkor, születésnapokon, buli kizárva. Mert másnaposan nem nagy öröm a vendégekkel egy légtérben lenni. A nyolc hónap alatt nem volt olyan szabadnap, amikor nem dolgoztunk, ha mégis volt egy, amiatt volt lelkiismeretfurdalásunk, hogy cserbenhagytuk a túlórás főnökünket és kollegáinkat. Nem nyávogás ez, csak tegyük már tisztába a dolgokat.
A vendégek számáról csak anyit, hogy az egyik étterem 600, a másik 900 férőhelyes. Ezekben tömi tele magát átlagosan 800 illetve 1500 (rosszabb esetekben, és nem ritkán 1100 illetve 2200) vendég három óra alatt úgy, hogy az alatt már végeznünk kell a takarítással is, hogy az esti nyitásra minden tiszta és higiénikus legyen (asztalok, szőnyegek - mert az asztalok alatt a könnyítés :D kedvéért szőnyeg van - járólapos és linóleumos felületek, gépek és berendezések, evőeszközök, tányérok, minden...).
Igen, fizikai munkát végzünk és ezzel nincs is baj. Csak azzal az átlagosan 1500 vendéggel van baj turnusonként, akik lenéznek, megaláznak és általában teljesen hülyének és jöttmentnek tartanak, mert nem angol vagy, hanem csak egy senkiházi vendégmunkás, akinek talán még agy sincs a fejében és aki nyilván nem beszél angolul - hiszen magyar, vagy lengyel, vagy szlovák, vagy litván. Az országodat nem ismerik, nemhogy a kultúrádat és a nyelvedet, vagy épp a gondolkodásod. A véleményed senkit nem érdekel, csak az, hogy letöröld az asztalt és letakarítsd a szemetet, a kiömlött folyadékokat, a babaköpködéseket és a szanaszét dobált ételt és fagyit, hogy a következő szemét módon táplálkozó, magát felsőbbrendűnek tartó angol család egy percen belül az asztal köré ülhessen zabálni. Kevés a kivétel, de őket nagyon megbecsüljük.
A felnőtt hétvégékről külön említés kell tenni. A felnőtt hétvégét általában valamiféle téma, vagy évtized zenei stílusa alapján rendezik meg. Volt itt hatvanas-, hetvenes-, nyolcvanas-, kilencvenes évek, soul, Rock'n'Roll, motoros hétvége, huszas éveikben járók hétvégéje, Reunion (nagyjából azonos korosztály találkozója) stb... Ilyenkor ideözönlenek a bulizni vágyók, és a hatvanas, hetvenes hétvégék kivételével (mert akkor idősebbek érkeznek - hála az égnek) iszonyatos mocskot hagynak maguk után. Akkor még a szerencsések közé tartozol, ha "csak" a szanaszét szórt szemetet, üvegeket, folyadékot, néhány szétdobált használt óvszert és a teleszart vécét kell kitakarítanod utánuk. Ha nem vagy szerencsés, kaphatsz törött bútorokat is, ketchuppal vagy kólával telefolyatott falakat, szarral rajzolt szívet az ablakra, vagy ondóval televert söröskorsókat. Most épp kilencvenes évek hétvége lesz Bultinsban. Ez azt jelenti, hogy megérkeznek az állatok. Akik leszarják, hogy te is ember vagy, este hatkor már részegek és olyan mocskot hagynak maguk után, hogy álmodni sem mernétek róla. Kezét-lábát eltörnék annak, aki otthon ilyet csinál, akár a leglepusztultabb kocsmában is - mi pedig ezt takarítjuk. És mosolygunk mikor közben idiótának néznek, megcsapkodják a fenekünket, vagy épp a mellméretünkről érdeklődnek. Mert ez nekik poén. Mi pedig lenyeljük a dühöt és a megaláztatást és megyünk tovább. Mert mi a jelmondat? - Keep smiling. "Ha nem vagy képes mosolyogni, ne gyere be aznap dolgozni." - mondja ezt a főnökünk.
És mindezen hogy tesszük túl magunkat? Tibi: Még annyira sem vesszük őket emberszámba, mint ők minket. Munkaeszköznek tekintjük őket - és mindenkit megnyugtat az a tudat, hogy csak 1-2-3 évig lesz itt, ezek viszont életük végéig ilyenek maradnak.
Mára ennyit, puszi mindenkinek. A családnak nem kell elkeseredni, emelett élünk, virulunk és pozitív élményként és ezernyi tapasztalatot adó egy évként fogunk visszatekinteni erre, ha egyszer végre augusztusban hazajutunk.
Nota Bene: Elnézést kérünk azoktól a normális, kedves angol emberektől, akiket örülünk, ha láthatunk, akik megszínesítik a munkával töltött napjainkat, akikkel el lehet beszélgetni és akik még örülnek is neki, hogy itt vagyunk és megköszönik a munkánkat. Sajnos ők a kivételek - de léteznek. :) És elnézést az édi gyerekektől is, akik egy-egy vigyorral feldobják a napunkat és emlékeztetnek arra, miért is vagyunk mi itt. Ők nem tehetnek semmiről - a szüleik nem tudják őket megnevelni.
Andi és Tibi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)