2009. szeptember 21., hétfő

Újra itthon

Bár Ti, akik olvastátok, olvassátok a blogunkat már tudjátok, hogy augusztus 18-án jöttünk haza.
Mostanra meg is érkezett minden poggyászunk, kipakoltunk a bőröndökből-táskákból, de sajnos még mindig káosz van. Eleve itt voltak Andi szüleinél az itthon hagyott holmik, meg szüleim és húgaim költözése után ide került az én maradék cuccom is. Három feladott és két kézipoggyásszal mentünk ki Angliába, ugyanennyivel is jöttünk haza, csak már itthon volt két bőrönd és kint maradt egy-egy bőrönd és táska, ezeket csomagszállító céggel hozattuk haza. Reklám: árvatrans :)
Igyekszem összefoglalni, mi volt augusztus 19 óta. Mert ugye az azt megelőző napot nem kell ecsetelnem az örömködéssel, ölelgetéssel, ide-oda cikázó "végre itthonozással". Na meg fejessalátás tojásos nokedlival.
Szóval másnap strand Petivel http://szpd.blogspot.com és Melussal http://drmelus.blogspot.com/ meg lángossal és sörrel.
Következő hétfőig (24) semmi különös, csak jóleső sóhajtozás, hogy otthagytuk a szigetet. Azóta Andinak meló, nekem melókeresés. Ami vicces, mert lett volna már 3 lehetőség, de egyik sem az én világom, hogy úgy mondjam. Persze mondhatjátok hogy, ne válogassak, de ezt inkább személyesen fejteném ki annak, akit érdekel. :) Közben fogorvoshoz járok és csütörtökön megműttettem a még tavaly októberben, Angliában elromlott bal hüvelykujjam. Meg közben futunk, novemberben a Balaton Maratonon megtaláltok - bár még nem a teljes távot teljesítjük.

Próbálunk nem belesüllyedni a már januárban is tapasztalt pesszimizmusba.
Tervezzük a most még homályos jövőt és örülünk.
Örülünk, hogy itthon vagyunk. Veszprémben, Magyaroszágon, közel a Balatonhoz.
Örülünk, hogy elhagytuk Angliát, azt az országot, amely sok szempontból csalódást okozott.
Örülünk, hogy érdekes, értékes embereket ismertünk meg, akik között kevés akadt, aki nem honfitársunk.

Élményünk, amit még nem osztottunk meg Veletek van bőven, így lesz még mit olvasnotok.
Talán képeket is tudunk még mutatni.
Meg pár nap múlva egy kis "statisztika" a melóról.

Addig is jók legyetek, odafigyeljetek!

Újra itthon