2009. október 19., hétfő

Összegzés

Szia mindenkinek, aki még érdeklődik felőlünk. Tibi dolgozik (merthogy egy hónapnyi munkakeresés után talált munkát - a szerencsések közé tartozik), gondoltam kihasználom az időt és megalkotom végre kis összegzésemet arról, mit is jelentett számomra ez az egy év Butlinsban és Angliában.

Nem tudom hol kezdjem, szeretném, ha pozitív kicsengése lenne, mert alapvetően pozitívak az élményeim és az emlékeim. Dolgoztunk, szedvedtünk, kiábrándultunk az angolok nagy részéből végérvényesen, mégis hasznos volt.

Hasznos volt, mert pénzt kerestünk, hasznos volt, mert sokat láttunk és utaztunk. Láttuk Franciaországot; Párizst sokadszorra is, de alaposan; Londont, Anglia egy apró szeletét, Skóciát -és Skóciába bele is szerelmesedtünk.

Hasznos volt, mert egy évet egymásra utalva, kettesben töltöttünk. Tanultunk egymásról és egymástól nagyon sokat - és tanultunk magunkról is. Toleranciát, megértést, türelmet, világlátást és tanultunk egymás mellett és egymással, egymásra utaltan élni. Itt nem voltak szülők, nem voltak rokonok, vagy régi jó barátok, akikhez rohanni lehet, ha gond van. Itt csak mi voltunk egymásnak. Legalábbis eleinte. Aztán megszülettek a barátságok, amelyek közül jó pár elég mélyre és erősre sikeredett. Soha nem felejtjük el Csabit, Vikit, Lórit, Norbit, Juditot és Gábort, na és persze Erikát. :D

És most jön a személyeskedős része. Örülök, hogy Tibinek olyan jó barátja lett, mint Gábor és örülök annak is, hogy olyan közös élményeink lettek Skóciában, amik megmaradnak az emlékezetünkben amíg világ a világ - és talán meg is ismétlődnek. Örömmel emlékezem a röhögésekre és jó beszélgetésekre Vikivel és Pirivel, és felejthetetlen emlék lesz a Csabival, Erikával és Norbival Párizsban együtt eltöltött egy hét. Imádom Párizst, de azt hiszem azt az egy hetet überelni nem lehet, amit ott velük töltöttünk és ahogy akkor láttuk és megismertük a várost. Ki tudná elfelejteni a könnyben úszó szemeket, ahogy a montmartre-i magyar vendéglőben kóstolgattuk a rég nem érzett magyar ízeket? Ugye fiúk-lányok? :D És örülünk annak, hogy Norbit is megismerhettük. Az ő nyugodt intellektusa is hatással volt az én átalakulásomra és belső fejlődésemre.

És Erika.... Nehéz azt érzékeltetni, mennyi mindent tanultam tőled és köszönhetek neked. Megpróbálom. Köszönöm neked a világlátásod, azt, hogy megtanítottál az apró dolgoknak örülni és mindent pozitívan látni. És köszönöm neked, hogy megtanítottál odafigyelni az életre és önmagamra. Hogy megmutattad nekem (nekünk) hogy kell saját magunkat becsben tartani. Nagy szavak ezek, de máshogy nem tudom. Ráébresztettél milyen fontos odafigyelni magamra és másokra. Párizs óta futunk és kitartóan, egyre nagyobb lelkesedéssel. Tibitől ez nem nagy szám, de te tudod, hogy tőlem igen. És köszönöm neked Wass Albertet is. Imádom, elgondolkodtat és megnyugtat. Neki, a regényeinek és ennek az egy évnek köszönhetően megtanultam magamba mélyedni, sokkal jobban, mint eddig. Köszönöm a barátságodat, ami egyre inkább hiányzik. Vagyis a beszélgetések hiányoznak, mert abban azért bízom, hogy a barátság megmarad.

Ennek az egy évnek köszönhetem azt is, hogy jobban megismertem önmagam. Sokkal jobban tisztában vagyok azzal, mit szeretnék, merre tartok, ki(ke)t és mi(ke)t szeretnék magam körül az életben. Voltam én már sokat távol otthonról, de valahogy ez az egy év volt az, amelyik végérvényesen megtanította nekem, mit jelent a család és mit jelent a hiányuk. Értékelek minden percet amit velül tölthetek és hálás vagyok, hogy ezt megtehetem. Megtanultam, kik az igazi barátok, akik a távollétben sem hagytak el. És megtanultam azt is, kik azok, akik csak nekem voltak fontosak, nem pedig én nekik.

Fogalmazhatnék úgyis, hogy felnőttem. Látom mit akarok, mi és ki vagyok, merre járok és hogyan. Azt hiszem toleránsabb és türelmesebb is lettem. Erre a mindennapokban döbbenek rá, naponta többször is. Másként reagálok most rengeteg dologra..

...és, mindent összevetve, nem rossz itthon! Féltünk, tartottunk tőle, de kellemes és pozitív csalódás. Nem látjuk pesszimistán a világot, nem vagyunk letaglózva, jó a kedvünk, látjuk a kiutat, munkánk van, szerető családunk is van, elfoglaljuk magunkat és vígan éljük az életet. Jó itthon - de jó volt kint is. Én azt hiszem, hálás vagyok ezért az egy évért mindenkinek, csak tanultam belőle. :D

Nem ömlengek tovább, aki érti, így is érti. Puszi mindenkinek.