Wonder Future

Apa MOST kezdődik csak igazááán

2011-11-28T19:09:00.001Z

Ígérem, lassan tényleg írunk valamit, nem csak képeket rakosgatok.

Üdv: Andi&Benedek&Tibi

Apa mindjááárt vége...

2011-11-08T16:01:00.001Z

Apa folytatódiiik...:)

2011-09-09T10:46:00.003+01:00

Apa kezdődiiik... :)

2011-06-15T17:45:00.002+01:00

2010-11-28T17:52:00.003Z

Tényleg.

2010. augusztus 29. - október 10.

2010-10-11T07:31:00.001+01:00

Ami nem öl meg, az megerősít...

Tour de Balaton :)

2010-07-10T14:01:00.002+01:00

Hahó mindenki!

Megterveztük, megcsináltuk. Körbebringáztuk a Balatont családostul. Igaz, kicsit hiányosan, mert Zsolti és Piri idén nem jöhettek - jövőre kiegészülünk. Gratula Zolinak, mert 57 évesen korát meghazudtoló tempóban nyomta végig a távot és köszönet Gabinak és Pistinek az autós kíséretért és a fincsi kajákért és utánpótlásos frissítőkért. És nem utolsó sorban: köszönet Orsinak és Balázsnak a társaságért és a jó röhögésekért. :D

Ezúton is jelentjük a kétkedőknek és "negatívkodóknak", hogy itthon is van élet, itthon is tudjuk jól érezni magunkat és itthon is jó jönni-menni. Reméljük egyszer mindenki elhiszi és hazajön... :D

Puszi az összes barátnak, ismerősnek és blogolvasónak.

Andi és Tibi

Élünk

2010-05-05T21:09:00.002+01:00

Nem is kicsit. :)
Lakásoztunk, ezért nem írtunk ilyen sokáig. Új - ELSŐ SAJÁT - otthonunkban egy ideig nem lesz net, így ne számítsatok sokkal gyakoribb blogolásra!
Az egész úgy indult, hogy eldöntöttük belevágunk. Megnéztünk összesen 8 lakást, köztük egy olyat, amit már neten láttunk, de úgy gondoltuk nagyobb kellene Nekünk.
Na, hát ebből az lett, hogy még aznap este eldöntöttük, azt akarjuk. Másnap telefonálás, harmadnap (pénteken) foglaló, hétfőn a maradék készpénz és szerződéskötés. Aztán vártuk, hogy folyósítsák a hitelt, ami meg is történt, így március 28-án vasárnap átvehettük a kulcsokat az "üres" lakásban. Addigra már néhány bútor elfoglalta a Gyarmathy-hacienda nappalijának sarkát.
Hétfőn-kedden-szerdán kifestettük és kitakarítottuk, pénteken pedig jött egy markos legényekből összeállt csapat (Sanca unokaöcsém,Andi unokatesója Balázs, Pimpa exmunkatársam a Bárcziból, Andi osztályából Schmid Jani és Tímár Dávid) meg persze Apám és Apósom. Anyósom is kivette a részét, kaját is csinált meg vezetett. Mama meg fánkot sütött.
KÖSZÖNJÜK MINDEGYIKŐJÜKNEK!
Meg Ádámnak is a villanyszerelést.
Szinte minden átvándorolt, megjött a hűtő és a mosógép, meg a tévé is.
Április 4-e vasárnap óta ott is alszunk, bár a hálószobába később jött meg az ágy, függöny sincs mindenhol és a nappaliba is ma érkezett meg a szekrénysor.

Nagy kaland volt, olyan Andis-Tibis: belevágtunk és pikk-pakk lerendeztünk. És még 19 évig és ezzel együtt 11 hónapig fizetjük a hitelt :D - elvileg.

Képeket nem mutatunk a lakásról, mert majd jöttök és megnézitek. Szüleink és húgaim már voltak, reméljük Zsolti és Piri is jön hamarosan!

Meg már szervezzük az új lakót!!! ;) :)

Jók legyetek, odafigyeljetek!

Kitört a szünet!

2009-12-22T14:28:00.003Z

Nekem a szombat délutáni műszak vége óta tart, Andinak holnap kezdődik igazán.
Ajándékok megvannak, következik a csomagolás és sütés-főzés. Én nagyon élvezem, "hála" a tavaly kimaradt karácsonynak.
Épp a minap találtam egy Hamingway idézetet: "Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti."
Mi így jártunk tavaly. A szilveszter is hasonló volt.
A születésnapom is.
Ami idén a harmincadik volt.
A családon kívül kiknek jutott eszébe?
Sorolom és köszönöm Julinak és Flonak, Tulának, Anitának és Zolinak. Mindannyiukat Andinak köszönhetem.
Közös új barátaink Erika és Norbi.
Felköszöntött Melus és Peti, meg a kiváló Ráb Attila.
Mondhatnám, hogy ennyi, de Őket és a barátságukat kicsinyíteném le. Inkább örülök és megbecsülöm, Ők 30 évem (ami egyébként tényleg nem sok, csak annak tűnik és remélem a java még hátravan) eredményei az emberi kapcsolatok mezején.

DE elég a "nyavajgásból", sokkal jobb dolgok történtek velünk mióta hazajöttünk.
Tudom, az ígért statisztika még várat magára, bocsesz!

Voltunk és megismertük és megcsodáltuk Laurát. Legújabb és valószínűleg utolsóként világrajött unokatestvéremet. Furcsa érzés volt a karomban tartani, keveseknek adatik ez meg 30 évesen. De jó volt. :)
Gratuláltunk Anitának és Zolinak, Julinak és Flonak, Eszternek és Lacinak. Örülünk a kis jövevényeiknek. :)
Voltunk Siófokon és szétfutottunk magunkat. Nem mellesleg egy jó hétvégét töltöttünk Erikával, Eduval és az egy hónapig itthon "üdülő" Pirivel és Zsoltival.

Egy hónap alatt sikerült munkát találnom. Tetszik, jól érzem magam és azt hiszem maradok is Almádiban a DLSB-ben.

Az ajándék pedig leírhatatlan. Megfizethetetlen. Én egyébként nem költöttem volna ennyit magamra, de hát valószínűleg ezért sem voltam még Milan-meccsen. Meg tudnám szokni. :)
Sikerült beszerezni sapkát-sálat-kesztyűt, és jutalmul, meg amúgy is Andinak egy táskát. :p

Egy csomó helyen nem voltunk, ahova ígértük és vártak (reméljük), talán összejön hamarosan.
Mindenesetre ahova megyünk élvezzétek majd ki, mert terveink szerint jövőre már hármasban karácsonyozunk, lesz lakásunk is. Tehát nem megyünk majd senkihez, ellenben vendéget tudunk majd fogadni. :)

Boldog, békés Karácsonyt és sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk minden rendszeres és rendszertelen olvasónknak!

Mert megérdemlem... :D

2009-12-07T18:52:00.004Z

Erre mondják, hogy így legyen ötösöm a lottón.

Meg azt, hogy egy valóravált álom.

Van még 1-2, remélem azokra nem kell 15 évet várni.

Köszönöm Mindenkinek, aki részt vett benne, főleg Briginek, aki kitalálta és Andinak, aki megvalósította.

Andi visszavág - Egy kis kiruccanás

2009-12-04T08:31:00.003Z

Tea for two and two for tea, me for you and you for me...
Are you? - You are!

Aki nem ismeri idézetem eredetét, nézze meg a címben említett vígjátékot.

Hétvégén kiruccanunk, van egy tippem az úticélt és egy másik a programot illetően. :D

Majd mesélek.

A mi futópályánk ... :D

2009-10-24T10:44:00.003+01:00

Összegzés

2009-10-19T17:05:00.003+01:00

Szia mindenkinek, aki még érdeklődik felőlünk. Tibi dolgozik (merthogy egy hónapnyi munkakeresés után talált munkát - a szerencsések közé tartozik), gondoltam kihasználom az időt és megalkotom végre kis összegzésemet arról, mit is jelentett számomra ez az egy év Butlinsban és Angliában.

Nem tudom hol kezdjem, szeretném, ha pozitív kicsengése lenne, mert alapvetően pozitívak az élményeim és az emlékeim. Dolgoztunk, szedvedtünk, kiábrándultunk az angolok nagy részéből végérvényesen, mégis hasznos volt.

Hasznos volt, mert pénzt kerestünk, hasznos volt, mert sokat láttunk és utaztunk. Láttuk Franciaországot; Párizst sokadszorra is, de alaposan; Londont, Anglia egy apró szeletét, Skóciát -és Skóciába bele is szerelmesedtünk.

Hasznos volt, mert egy évet egymásra utalva, kettesben töltöttünk. Tanultunk egymásról és egymástól nagyon sokat - és tanultunk magunkról is. Toleranciát, megértést, türelmet, világlátást és tanultunk egymás mellett és egymással, egymásra utaltan élni. Itt nem voltak szülők, nem voltak rokonok, vagy régi jó barátok, akikhez rohanni lehet, ha gond van. Itt csak mi voltunk egymásnak. Legalábbis eleinte. Aztán megszülettek a barátságok, amelyek közül jó pár elég mélyre és erősre sikeredett. Soha nem felejtjük el Csabit, Vikit, Lórit, Norbit, Juditot és Gábort, na és persze Erikát. :D

És most jön a személyeskedős része. Örülök, hogy Tibinek olyan jó barátja lett, mint Gábor és örülök annak is, hogy olyan közös élményeink lettek Skóciában, amik megmaradnak az emlékezetünkben amíg világ a világ - és talán meg is ismétlődnek. Örömmel emlékezem a röhögésekre és jó beszélgetésekre Vikivel és Pirivel, és felejthetetlen emlék lesz a Csabival, Erikával és Norbival Párizsban együtt eltöltött egy hét. Imádom Párizst, de azt hiszem azt az egy hetet überelni nem lehet, amit ott velük töltöttünk és ahogy akkor láttuk és megismertük a várost. Ki tudná elfelejteni a könnyben úszó szemeket, ahogy a montmartre-i magyar vendéglőben kóstolgattuk a rég nem érzett magyar ízeket? Ugye fiúk-lányok? :D És örülünk annak, hogy Norbit is megismerhettük. Az ő nyugodt intellektusa is hatással volt az én átalakulásomra és belső fejlődésemre.

És Erika.... Nehéz azt érzékeltetni, mennyi mindent tanultam tőled és köszönhetek neked. Megpróbálom. Köszönöm neked a világlátásod, azt, hogy megtanítottál az apró dolgoknak örülni és mindent pozitívan látni. És köszönöm neked, hogy megtanítottál odafigyelni az életre és önmagamra. Hogy megmutattad nekem (nekünk) hogy kell saját magunkat becsben tartani. Nagy szavak ezek, de máshogy nem tudom. Ráébresztettél milyen fontos odafigyelni magamra és másokra. Párizs óta futunk és kitartóan, egyre nagyobb lelkesedéssel. Tibitől ez nem nagy szám, de te tudod, hogy tőlem igen. És köszönöm neked Wass Albertet is. Imádom, elgondolkodtat és megnyugtat. Neki, a regényeinek és ennek az egy évnek köszönhetően megtanultam magamba mélyedni, sokkal jobban, mint eddig. Köszönöm a barátságodat, ami egyre inkább hiányzik. Vagyis a beszélgetések hiányoznak, mert abban azért bízom, hogy a barátság megmarad.

Ennek az egy évnek köszönhetem azt is, hogy jobban megismertem önmagam. Sokkal jobban tisztában vagyok azzal, mit szeretnék, merre tartok, ki(ke)t és mi(ke)t szeretnék magam körül az életben. Voltam én már sokat távol otthonról, de valahogy ez az egy év volt az, amelyik végérvényesen megtanította nekem, mit jelent a család és mit jelent a hiányuk. Értékelek minden percet amit velül tölthetek és hálás vagyok, hogy ezt megtehetem. Megtanultam, kik az igazi barátok, akik a távollétben sem hagytak el. És megtanultam azt is, kik azok, akik csak nekem voltak fontosak, nem pedig én nekik.

Fogalmazhatnék úgyis, hogy felnőttem. Látom mit akarok, mi és ki vagyok, merre járok és hogyan. Azt hiszem toleránsabb és türelmesebb is lettem. Erre a mindennapokban döbbenek rá, naponta többször is. Másként reagálok most rengeteg dologra..

...és, mindent összevetve, nem rossz itthon! Féltünk, tartottunk tőle, de kellemes és pozitív csalódás. Nem látjuk pesszimistán a világot, nem vagyunk letaglózva, jó a kedvünk, látjuk a kiutat, munkánk van, szerető családunk is van, elfoglaljuk magunkat és vígan éljük az életet. Jó itthon - de jó volt kint is. Én azt hiszem, hálás vagyok ezért az egy évért mindenkinek, csak tanultam belőle. :D

Nem ömlengek tovább, aki érti, így is érti. Puszi mindenkinek.

Újra itthon

2009-09-21T08:44:00.004+01:00

Bár Ti, akik olvastátok, olvassátok a blogunkat már tudjátok, hogy augusztus 18-án jöttünk haza.
Mostanra meg is érkezett minden poggyászunk, kipakoltunk a bőröndökből-táskákból, de sajnos még mindig káosz van. Eleve itt voltak Andi szüleinél az itthon hagyott holmik, meg szüleim és húgaim költözése után ide került az én maradék cuccom is. Három feladott és két kézipoggyásszal mentünk ki Angliába, ugyanennyivel is jöttünk haza, csak már itthon volt két bőrönd és kint maradt egy-egy bőrönd és táska, ezeket csomagszállító céggel hozattuk haza. Reklám: árvatrans :)
Igyekszem összefoglalni, mi volt augusztus 19 óta. Mert ugye az azt megelőző napot nem kell ecsetelnem az örömködéssel, ölelgetéssel, ide-oda cikázó "végre itthonozással". Na meg fejessalátás tojásos nokedlival.
Szóval másnap strand Petivel http://szpd.blogspot.com és Melussal http://drmelus.blogspot.com/ meg lángossal és sörrel.
Következő hétfőig (24) semmi különös, csak jóleső sóhajtozás, hogy otthagytuk a szigetet. Azóta Andinak meló, nekem melókeresés. Ami vicces, mert lett volna már 3 lehetőség, de egyik sem az én világom, hogy úgy mondjam. Persze mondhatjátok hogy, ne válogassak, de ezt inkább személyesen fejteném ki annak, akit érdekel. :) Közben fogorvoshoz járok és csütörtökön megműttettem a még tavaly októberben, Angliában elromlott bal hüvelykujjam. Meg közben futunk, novemberben a Balaton Maratonon megtaláltok - bár még nem a teljes távot teljesítjük.

Próbálunk nem belesüllyedni a már januárban is tapasztalt pesszimizmusba.
Tervezzük a most még homályos jövőt és örülünk.
Örülünk, hogy itthon vagyunk. Veszprémben, Magyaroszágon, közel a Balatonhoz.
Örülünk, hogy elhagytuk Angliát, azt az országot, amely sok szempontból csalódást okozott.
Örülünk, hogy érdekes, értékes embereket ismertünk meg, akik között kevés akadt, aki nem honfitársunk.

Élményünk, amit még nem osztottunk meg Veletek van bőven, így lesz még mit olvasnotok.
Talán képeket is tudunk még mutatni.
Meg pár nap múlva egy kis "statisztika" a melóról.

Addig is jók legyetek, odafigyeljetek!

Újra itthon

2009-09-21T08:44:00.001+01:00

Kell ennél több? :D

2009-08-04T14:48:00.004+01:00

Brigitta és Ivett és Beáta és Vanda és Alíz és Viktória és Boglárka és Alexandra és Réka és Dóra

után most megkaptam

LAURÁT!!! :)

ISTEN HOZTA A LEGÚJABB GYÖRGYÖT!

Farewell

2009-07-26T15:33:00.002+01:00

14 év, életem szinte fele – vele. Egészen 2009 július 21-ig. Most búcsúznom, búcsúznunk kellett tőle.

Tőle, akivel napsütéses napjaim felét töltöttem, akivel esős, szeles és hidegebb napokon sem felejtettem el foglalkozni. Aki mindig ott volt mellettem, aki 1995 szeptember 3 óta családunk tagja volt.

Sétáltunk dombokon, mezőkön, erdőben és réteken. Vele nem nyűg volt a séta, hanem öröm. Amit lehetett várni, ha majd suli után hazaérek. Sétáltunk, futottunk, vagy csak játszottunk. Végigtanulta velem az érettségit, ismerte az összes barátom, az összes embert akit szerettem és szeretek. Tudott boldogságaimról, csalódásaimról, örömeimről és bánataimról. Mindenről. Vagy „csak” megérezte, vagy elmondtam neki. Hülye dolognak tűnhet sokaknak, de mindent elmondtam neki. Ismerte minden titkomat. Ha boldog voltam, ő is az volt. Együtt futkároztunk, pancsoltunk, játszottunk a tónál, csúszkáltunk jégen, nézegettük a naplementét a kedvenc hegytetőnkről a város szélén. Ha napoztam, odafeküdt a pokróc szélére és boldogságtól sóhajtozva elaludt. Ha szomorú voltam, odatelepedett mellém és velem szomorkodott. Vagy odafúrta magát az ölembe és addig ölelgettem, amíg megnyugodtam. Barát volt, a legjobb barátom.

Velünk és mellettünk nőtt fel, csinálta a bolondságait. Gyönyörű szép, okos szemeivel ránk nézett és már tudta mit gondolunk. Mindig ott volt, mindig mellettünk. Ő volt az udvar lelke, a család része. Megnevelte az összes cicánkat, Fibinek pedig ő volt a „felnőtt„ minta. A felnőtt, aki bár már nagyon öregedett, de lehetett nyúzni és nyaggatni, ha játékra vagy társaságra volt szükség.
Nekünk pedig ő volt a "második testvér", a szülőknek a "harmadik gyerek".

És most elment, elaludt – sokat szenvedett. Átlagon felül élt, és átlagon felüli élete volt. Nem volt megkötve, mindenki szerette, mindenki értékelte, hogy ott volt, hogy volt nekünk. Imádta a gyerekeket, a gyerekek pedig őt. Emberek között volt folyamatosan, nem egyedül. Nem az udvaron élt, hanem Veszprémben. Mindenhol járt, mindenhol sétáltunk. Nagyon-nagyon sokat. Sokat élt és sokat megélt.

Nem tudtam elbúcsúzni, ez bánt. Csak az vígasztal, hogy januárban nagyon-nagyon megölelgettem és biztos vagyok benne, hogy tudta mennyire szeretem, szeretjük. Mindig emlékezni fogok szép tekintetére, gyönyörű szép szemeire. Azóta is magam előtt látom és tudom, hogy mindig is látni fogom. Elvesztettem egy barátot, elvesztettünk ismét egy családtagot.

Isten veled Ralf és köszönöm, hogy voltál nekem, nekünk.

Wonderland

2009-07-19T18:23:00.005+01:00

Próbálunk beszámolni...

Repülővel Invernessig, aztán pedig autóval fedeztük fel Skóciát. Hat nap, öt éjszaka. Szájtátás, "odanézz"-ek sorozata, fényképezéstől elzsibbadt végtagok és a jó mélyre beszívott igazi hegyi és tengeri levegő.

Skócia maga wonderland, a csodák országa. Hihhhetetlenül gyönyörű. Persze csak azoknak, akik odavannak a természeti csodákért. Tudták a skótok hova kell születni. Mindenhol óriási hegyek, tengerszemek, hegyi patakok, vízesések, sziklák, erdők. Gyönyörű. Hat nap csak arra elég hogy biztos lehess benne, Skóciába vissza fogsz még menni. És nem is egyszer. (Reméljük az élet is ezt akarja és meg is tudjuk valósítani.)

Sokat utaztam már, aki ismer, tudja rólam, hogy elég sokat láttam. Eddig Korzika és Írország volt az abszolút kedvenc. Most összezavarodtam. Skócia vészesen előre akar törni mindkettő helyére. Imádom, imádjuk és imádtuk. :D

Ez a hat nap maga volt a lelki feltöltődés, semmit nem csináltunk csak ettünk és utaztunk és néztünk hol jobbra, hol balra. Sétáltunk, nevettünk és megint csak ettünk. Mert Skóciában van jó kaja is. A haggies a fiúknak jött be, a Black Cullin is (sör) - viszont mindenki abszolút kedvence a Cranachan nevű desszert. Isteni, könnyű és krémes - ja és whisky az alapja. :D Zabliszt, tejszín, whisky, méz és málna. Ezekből áll össze egy isteni krémes csoda. Kedves ismerősök, ne aggódjatok, vettünk szakácskönyvet, ha hazaértünk mindenkinek elkészítjük, aki igényt tart rá. :D

Kollegák javaslatára Invernesstől észak felé, majd végig a nyugati parton autóztunk, beiktattunk egy kis Skye-szigetet, aztán irány Edinburgh. Edinburgh-re azt gondoljuk, nem jutott elég idő. Nagyon-nagy város, nem számítottunk ekkorára, pláne a sziget nyugati felére jellemző "itt-ott egy tanya" népsűrűségre alapozva. Egy délutánunk volt rá, szinte semmire sem elég. De azt legalább tudjuk, hogy nem a főváros miatt szerettük meg Skóciát. :D A nyugati part és a Skye-sziget az abszolút győztes. Már-már azt gondolná az ember, hogy eljutott a világ végére és ennél szebb már nem jöhet, amikor elé tárul egy olyan látvány, hogy már szólni sem tud a gyönyörűségtől.

Biztosan ömlengésnek tűnik ez az egész, de mi tényleg ennyire a hatása alá kerültünk és nagyon boldogok vagyunk, hogy eljutottunk Skóciába és megtehettük, hogy elmegyünk. Ha már csak ezért is, de megérte ez az egy év.

Igyekszünk majd értelmesebb beszámolót is adni róla (talán Tibinek egyedül jobban fog menni), most erre futotta. Gábor és Judit, köszönjük, hogy velünk tartottatok! :D

Előzetes

2009-07-16T19:15:00.000+01:00

Minden rendben

2009-07-11T17:54:00.001+01:00

Helóhaló elektorkalandorok!

2009-06-28T14:18:00.004+01:00

Újra itt van Tibi bácsi, csak nem a Dévényi. Jelentjük jól vagyunk, minden rendben Velünk.
Legutóbbi - Andi által írt - bejegyzésünk óta volt két szabadnapunk is, most ezekről írok Nektek röviden. Ja, és meg is érkezett a fénykép, amit a Néni ígért!!! :)

Az elsőn, ami szerdára esett, Pirivel és Zsoltival ( http://gumiorr.blogspot.com/ a blogjuk) voltunk Bostonban. Na nem az Államokban, csak az itteni, kb körzeti központként funkcionáló városban. A munkaügyi központot kerestük fel, mert itt kellett intézni sógoréknak az állandó National Insurrance Numbert, vagyis a szigetlakók tb-számát. Elég hamar végeztünk, így egy rövid séta is belefért a városközpontban, aztán siettünk a buszra, mert visszafelé le akartunk szállni Wainfleetben, ami a Batemans Brewery otthona, ezt a vasútállomáson is kiírják. Hát, azt kell mondanom nem hiába büszkék rá. Talán a legfinomabb a sörük, amit valaha ittam. Pedig a hazaiak, a Münchenben elfogyasztott hofbrauhausos Hofbrau és a szlovén Lasko-sörök, a Staropramen, a Budweiser és a jó Zlaty sem rosszak, de ez valami különleges. Miért? Mert nem a hagyományos módon csapolják, hanem egy pumpa segítségével "emelik ki" a hordóból. Ennek köszönhetően szinte nincs is benne buborék. Mondhatni smooth. :) A sörfőzdébe nem jutottunk be végül a kaja miatt - nagyon éhesek voltunk, tényleg!!! -, de ücsörögtünk egy kicsit az udvaron. Aztán újra buszra szálltunk és meg sem álltunk a skegnessi tesco-ig, ahol csak két raklapnyi kaját vásároltunk négyen, hogy a szatyrokkal roskadozva végigzokogjuk a buszmegállótól a kéróinkig tartó sétát.

A másik szabadnap tegnap, vagyis szombaton volt. Semmi extra: egy kis vásárlás - csak a legszükségesebbek (nekem akartunk cipőt és táskát, na pont ezeket nem sikerült) - mosás és edzés. Ezek voltak a "program", és 6-ig nem is lesz pihenőnk.

AMIT NEM IS BÁNUNK, MERT JUDITTAL ÉS GÁBORRAL AZNAP MÁR SKÓCIA FELÉ UTAZUNK!!!
Először kocsival az East midlands-i reptérre, onnan 1 órás repülés Invernessbe és már be is huppanhatunk a bérelt Mondeoba, hogy bebarangoljuk a Skót-felföldet, a Skye-szigetet és megnézzük majd Edinburgh-t is. Hogy aztán 11-én késő este újra butlinsi ágyunkba essünk és megkezdjük utolsó itteni periódusunkat.

Retteghettek, utána már csak egy hónap és repülünk!!!

Igény esetén megküldöm a számlaszámunkat, hogy az említett cégek csekély ellenszolgáltatást utalhassanak a reklámért, bár sajnos számlát nem tudunk adni! Itt jegyzem meg, hogy a bérelt kocsi persze Ford a Budgettől, odáig a Ryanair-rel repülünk a táskám, Argos-ban vásárolt Dunlop, a cipőm pedig Clarks lett volna (lesz is), a hazaút pedig Easyjet-tel lesz!!!

Jók legyetek, odafigyeljetek!!! Gondolom nyári szünet nem nagyon van a kedves olvasóknak, de ha már suli, megemlítem: ma van Brigi diplomaosztója, immár a második! Gratulálunk!!! Ahogy egyre gyarapodó számú érett unokahúgaimnak is!!!

PÁÁ!!!

Igazi szabadnap...

2009-06-16T13:07:00.006+01:00

Ha vasárnap, akkor szabadnap. Ennyiben szerencsések vagyunk: valahogy úgy alakult Tibiéknél még az elején, hogy ő a vasárnapot kapta meg a szokásos heti szabadnapnak állandóra. Hát, a mi éttermünkben pedig kénytelenek voltak ehhez alkalmazkodni az én szabadnapom kiadásánál. Így aztán, ahogy illik, szeptember óta a vasárnapokat hol aktívabb, hol kevésbé aktív pihenésekkel töltjük. A mostani sikerült a legjobban pihenősre. Konkrétan annak köszönhetően, hogy ide is megérkezett a nyár, teljes valójában. Szikrázó napsütés ismét, tengerpart, homok és szabadidő. - Ideális egybeesés. :D Így aztán a délelőtti piacozós sétát követően a délután egy részében ( a főzés és a kiadós ebéd után) kint henyéltünk a homokban a tengerparton és süttettük hol a hasunkat - hol pedig a hátunkat. Közben sikoltoztak a gyerekek, zúgott a tenger, mi pedig lementünk alfába, epret eszegettünk (igazi piknikhangulatban) - és mielőtt azt gondolnátok - nem égtünk le. Csak sülögettünk. Egyszóval: jól kipihentük magunkat.

Még a délelőtti séta közben akadtunk össze egy kedves idős párral, akik a Coralban kajáltak. Reggelik és vacsorák közben sikerült mosolygós, csevegős kapcsolatba kerülnünk egymással, így odaköszöntünk nekik. Miután bemutattam nekik Tibit is, kis csevegés után a bácsi úgy döntött, hogy neki kell egy fénykép velünk. El is készült, nagy örömére. (A bácsi igazi vén kujonhoz illően napi tízszer biztosan rámkacsintott, a néni pedig csak vigyorgott és élvezte a törődést.) Csak este estek kétségbe, mert ugye aznap nem dolgoztam és akkor hogy fogják nekem eljuttani a képet?! Megoldották, elkérték az itteni címem a managertől. Mindezt másnap reggel tudtam meg, amikor épp beértem mire hazaindulóban voltak. Odasiettem elköszönni, mire a néni kétségbeesetten kért, hogy adjam meg a magyarországi címet is, mert mi lesz ha nem készül el és nem ér ide a kép mire én hazamegyek. Mert azt már két napja szomorúan vették tudomásul, hogy szeptemberben mikor jönnek, már nem leszek itt. Hát, megadtam a magyar címet is, de ehhez be kellett futnom a bárba papírért. Ahol mit látok? Julia (az egyik manager) kisírt szemekkel néz rám. Hát, a bácsi meg a néni mentek oda két perccel azelőtt elköszönni és mivel én nem voltam ott, a bácsi elsírta magát, mert nem tud tőlem elbúcsúzni. És erre Julia is elsírta magát. Na, javítottam a helyzeten, mert visszasiettem a címemmel a rám váró öregekhez, mire a bácsi megint sírt, mert most meg már tényleg el kell köszönnie és tényleg tőlem, és utál búcsúzkodni. :( Majdnem én is sírtam. De megígértem nekik, ha megadják az angliai címüket majd a fotón, akkor küldök lapot otthonról is. Megeglégedve kisétáltak - illetve a bácsi kigurult - az étteremből - én pedig egy nagy mosollyal az arcomon végigdolgztam a délelőttöt, ahogy szoktam. Csak épp azzal a jóleső érzéssel, hogy megint ilyen kedves és szeretnivaló emberekkel találkozhattam a sok-sok őrült között. És az ilyenekért érdemes. :D

A sarki bolt...

2009-06-10T22:24:00.001+01:00

Harminc év - négy mérföld - negyvenkét perc - Üdvözletem Baginé tanárnő! :D

A harmadik „X” – Életem legnagyobb meglepetése

2009-06-04T11:46:00.004+01:00

Hol is kezdjem? Talán a negatívummal, mert azután csak pozitívumok következnek. Harmincéves koromra rá kellett hogy döbbenjek, hogy olyan ember vagyok, akit hónapokig át lehet vágni – csoportosan. :D Merthogy, ezt tette velem a férjem, a családom, a barátaim és a munkatársaim. És ment nekik, mert a sejtelem legparányibb szikrája sem lobbant fel bennem.

Kezdem az elején. Május 23-án töltöttem be 30. életévemet. Ez alapjában véve is nagy fordulópont és aki teheti nagyon megünnepli. Én már jó ideje sejtem, hogy nagyon megünnepelni nem tudom, mivel a családom több ezer kilométer távolságban lesz tőlem. De itt lesz a férjem, az új barátaim – és csakazértis kirúgunk a hámból. Ezt is tettük. Volt házibuli, a legjobb barátok részvételével (ajándékok, zene, kaja, italok és kacagás), aztán kocsmás folytatás is - ott már több munkatárssal, ismerőssel. A másnap kicsit nehéz volt, de átlendültünk rajta. Igaz, hogy az volt az év eddigi legszebb és legmelegebb napja – mi a két műszak között átaludtuk.

Férjecskémtől a szülinapomon kaptam ajándékot, virágot is, de jelezte, hogy lesz még folytatás – valami, ami még készülőben van és nem tudni mikorra lesz kész, de még mielőtt Londonba megyünk megtudom. Tudniillik szombat este volt a buli (és a szülinapom), vasárnap a másnap :D, az azt követő csütörtökön pedig indultunk volna Londonba négy napra. Az egész készülődésből csak azt vettem észre, hogy Tibi a két műszak között néha elrohan, visszarohan, majd megint elrohan – mondván: ellenőriznie kell, hogy jól halad-e a az ajándékom. Kedden délután pedig, mire edzésből hazaértem, az asztalon az ajándék: egy rajzolt kép a családomról, merthogy ők nem lehettek itt a szülinapomon. Ezúton is köszönet Adrinak a rajzért. :D Teljesen bevettem a sztorit, meghatódtam a rajztól és kiraktam a díszhelyre. Ezután mit sem sejtve elmentem dolgozni. Este hazaérvén Tibi sebtiben lefürdött, én a számítógépnél csücsültem, Erika pedig ígéretéhez híven megjelent. Ekkor mit hallok? „Boldog szülinapoooot, boldog szülinapoooot, boldog szüliiiiinapot Andi, boldog szülinapoooot!” Ezt zengedezi kint az ablak előtt egy csoport. Először fogalmam sem volt, hogy nekem szólt, mert egy csomó embernek volt azon a héten a születésnapja és mivel az enyém már három napja meg lett ünnepelve – gondoltam a szomszédban Levit köszöntik (neki volt 30-án). Erre Tibi beszól az ablakon, Erikával kórusban: „Gyere már ki!”. Pont a dalocska végére kiértem és mit és kit látok? Hát az anyukám, apukám, bátyám és menyasszonya Piri ott dalolásznak és vigyorognak az ajtónkban!!! Angliában, Skegnessben!!! Én meg csak azt hajtogatom vigyorogva és teljesen ledöbbenve, hogy „Most mi van? De most mi van?”

Ezután következett egy dolgozós-mindent megmutatós nap, mi a földön hálózsákban, anyáék az ágyunkban, bátyámék pedig egy kollega szobájában aludtak (aki épp hazament Magyarországra – és aki szintén tudott az egészről már vagy egy hónapja…). Az idő rettenetesre változott, ennek ellenére megmutattuk a tengerpartot, Skegnesst és abban bizakodtunk, hogy Londonban szebb idő vár ránk. És így is lett. Londonba érkezve másnap már csak pulcsi kellett, harmadnapra pedig már szandált kellett vennünk, mert nem bírtuk a meleget. Én simán Görögországban is nyaralgattam volna ilyen időben. Le is égtünk már az első nap, naptejet is kellett beszerezni. :D Lejártuk a lábunkat – Apa, aki bringán edződött, első nap kicsit lefáradt a „London-maraton sétától”, de harmadnapra naggggyon belejött. Ja, és életében először repült – csak miattam. Mert eddig rettegett tőle, de most kötelező volt. Annyira belejött, hogy a hajókázást is élvezte, a London Eye-ról nem is beszélve…

Erikának minden elismerésem, hogy tudott hatunkhoz alkalmazkodni, néha nem volt egyszerű… De mindent láttunk, sokat sétáltunk és még többet nevettünk. Zsolti rákattant a fish and chips-re, mi pedig a keleti kajákra. Futottunk buszra, vonatra, metróra, láttuk a sztárokat a Tussauds-ban, kajáltunk és söröztünk a Hard Rock Café-ban és láttuk a várost lentről és fentről is. Tartalmas és élménygazdag négy nap volt. Semmi kedvünk nem volt újra vonatra szállni, de az javított a hangulaton, hogy Zsoltiék jöttek vissza velünk – mert szülinapi meglepetésként azt is megkaptam, hogy bátyámékat felvették dolgozni az éttermünkbe. Február óta próbálom elérni, és mit ad az ég? Pont május 26-ra sikerül, amikor épp megérkeznek Angliába. :D
Azóta berendezkedtek, ma dolgozni is kezdenek. Fura, hogy nem fura hogy itt vannak. – Most ez a szlogen. :D És az sem volt fura hogy Apáék itt voltak. Mármint miután kicsodálkoztam magam. Nagyon jó volt – felejthetetlen. KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKINEK EBBEN RÉSZE VOLT!!!

Puszi mindenkinek, nemsokára megint jövünk.

Mókuskerék és jobb napok is...

2009-05-26T14:40:00.003+01:00

Mozgalmas napok állnak mögöttünk.

Az utolsó felnőtt hétvégét sikeresen túléltük. :)
A házassági évfordulónk pihenéssel telt. Jobbat képzeltünk, de most így sikerült. MÉG EGYSZER KÖSZÖNET AZOKNAK, AKIK TAVALY VELÜNK ÖRÜLTEK!

Andi születésnapja is "lezajlott", voltak vendégeink, ajándékok, alkohol és buli. Meg azóta regenerálódás.

A melóhelyen majdnem ugyanúgy mennek a dolgok. Kivéve, hogy már nem a floor-on zúzom tálca-tányér-evőeszköz-bögre gyűjtéssel meg kajamaradék szakszerű fekete szemeteszsákba kaparásával. Nem Drágáim!!! Hetek óta a bays-ben teljseítem a szerződésben meghatározott munkaóráim. Vagyis "ételt" tálalok a kedves Butlins-látogatóknak. Volt, hogy az önkiszolgáló levesespult felügyelete volt a feladatom: üres-teli csere és tisztántartás. Ma pedig megismerkedek a condiments rejtelmeivel. Ez pedig nem mást takar, mint a kifogyó kis tasakos kajatunningolók (értsd: mustárok, ketchup, tartár, majonéz, só, bors, barnamártás, ecet) újratöltése. Ez kiegészül még a szalvétákkal és a cuttlery-vel, ami a következő: tiszta evőeszközök begyűjtése a potwashból (mosogató szekció), polírozás - hálistennek géppel - szétválogatás és újratöltés. Ja, ugyanez a tálcákkal is. Előbb utóbb megkapom a drinks-et is: italautomaták gondjának viselése. Egyik sem álommeló, de jó a "változatosság delectat". :D

Ma meg holnap még zúzzunk a melót és csütörtöktől vasárnapig LONDON!!! Jó lesz, tudom.

Addig puszi-pá, jók legyetek, odafigyeljetek!

The dark sides of life ...

2009-05-08T13:36:00.006+01:00

... a félreértések elkerülése érdekében.

Kedves családtagok, barátok, haverok, ismerősök és érdeklődők! Mielőtt végleg mindenkiben az csapódna le velünk kapcsolatban, hogy nekünk itt arany életünk van, utazgatunk, bulizgatunk és bandázgatunk, álljon itt egy piciny összefoglaló a negatívumokról - a teljesség kedvéért és a tegnapelőtt nyolc hónapos itt-tartózkodásunk summázásaként.

Tényleg, valóban voltunk a nyolc hónap alatt pár buliban, jártunk Franciaország nyugati részén, Párizsban, megyünk még Londonba és Skóciába; sokkal jobb az idő, mint azt a sztereotípiák alapján bárki is sejtené és lettek új barátaink - mégis rengeteget szenvedtünk, dolgoztunk és tanultunk a nyolc hónap folyamán.

Bár átlagban napi hat órát dolgozunk - péntek és hétfő kivétel, mert akkor minimum kilencet, illetve péntektől hétfő reggelig ki tudja mennyit - ez mégsem ilyen egyszerű. A mai nappal kezdődő négynapos hétvége például: reggel hétkor kelés - 3 óra étterem, majd 3 óra takarítás, aztán 3 óra étterem, majd este kilenctől-tíztől hajnalig kb. 5 óra pohárszedés. Szombat reggel nyolckor (szerencsés esetben 4-5 óra alvás után) kelés, 3 óra étterem, alvás (ideális esetben), majd 3 óra étterem, aztán hajnalig 4-5-6 óra poharazás. Vasárnap elvileg szabadnap (de mosás, takarítás, főzés, esetleg alvás), aztán estétől hajnalig kb 5 óra pohárszedés. Hétfő reggel 3 óra étterem, 3 óra takarítás (ha nem épp négy), majd 3 óra étterem - ezután pedig kedd reggelig végkimerülés miatt alvás. A legközelebbi pihenéssel tölthető szabadnapnak pedig még a hírét sem halljuk, mert az megint vasárnapra esélyes. Akárhogy is nézzük, a mi minden munkával töltött hetünket követő minden hétvégénk (ami péntek reggeltől hétfő estig számítandó most) 96 órájából minimum 30 óra munkával telik - és ebbe egy szabadnap is bele van építve, ha szerencsések vagyunk. Mert ha nem, akkor vasárnap még 6 óra étterem és még egy nap amikor kb 1500 vendéggel kell megbírkózni és az ő 1500 tálcájukkal napi kétszer. A hét legtöbb napján a velünk együtt dolgozók 90%-a fájós karral, vállal megy haza és annak örül, hogy hét-nyolc óra alvás erejéig nem kell emelgetnie semmit. Ja, és túlórázni lehet éjjel-nappal, igen. Csak épp azt nem veszi itt senki figyelembe, ha pihenni szeretnél. A szomszéd a zenét bömbölteti nyitott ajtónál, a felső szomszéd ordítva szexel. Ha szerencséd van, csak ennyi és nem egy felújítást kapsz magadnak pont arra a szerencsétlen két órára, amikor az éjjeli nem alvással töltött órákat szeretnéd bepótolni. Nincsenek munkaszüneti napok, nincsenek ünnepnapok. Minden egyes esetben dolgozol Karácsonykor, Húsvétkor, születésnapokon, buli kizárva. Mert másnaposan nem nagy öröm a vendégekkel egy légtérben lenni. A nyolc hónap alatt nem volt olyan szabadnap, amikor nem dolgoztunk, ha mégis volt egy, amiatt volt lelkiismeretfurdalásunk, hogy cserbenhagytuk a túlórás főnökünket és kollegáinkat. Nem nyávogás ez, csak tegyük már tisztába a dolgokat.

A vendégek számáról csak anyit, hogy az egyik étterem 600, a másik 900 férőhelyes. Ezekben tömi tele magát átlagosan 800 illetve 1500 (rosszabb esetekben, és nem ritkán 1100 illetve 2200) vendég három óra alatt úgy, hogy az alatt már végeznünk kell a takarítással is, hogy az esti nyitásra minden tiszta és higiénikus legyen (asztalok, szőnyegek - mert az asztalok alatt a könnyítés :D kedvéért szőnyeg van - járólapos és linóleumos felületek, gépek és berendezések, evőeszközök, tányérok, minden...).

Igen, fizikai munkát végzünk és ezzel nincs is baj. Csak azzal az átlagosan 1500 vendéggel van baj turnusonként, akik lenéznek, megaláznak és általában teljesen hülyének és jöttmentnek tartanak, mert nem angol vagy, hanem csak egy senkiházi vendégmunkás, akinek talán még agy sincs a fejében és aki nyilván nem beszél angolul - hiszen magyar, vagy lengyel, vagy szlovák, vagy litván. Az országodat nem ismerik, nemhogy a kultúrádat és a nyelvedet, vagy épp a gondolkodásod. A véleményed senkit nem érdekel, csak az, hogy letöröld az asztalt és letakarítsd a szemetet, a kiömlött folyadékokat, a babaköpködéseket és a szanaszét dobált ételt és fagyit, hogy a következő szemét módon táplálkozó, magát felsőbbrendűnek tartó angol család egy percen belül az asztal köré ülhessen zabálni. Kevés a kivétel, de őket nagyon megbecsüljük.

A felnőtt hétvégékről külön említés kell tenni. A felnőtt hétvégét általában valamiféle téma, vagy évtized zenei stílusa alapján rendezik meg. Volt itt hatvanas-, hetvenes-, nyolcvanas-, kilencvenes évek, soul, Rock'n'Roll, motoros hétvége, huszas éveikben járók hétvégéje, Reunion (nagyjából azonos korosztály találkozója) stb... Ilyenkor ideözönlenek a bulizni vágyók, és a hatvanas, hetvenes hétvégék kivételével (mert akkor idősebbek érkeznek - hála az égnek) iszonyatos mocskot hagynak maguk után. Akkor még a szerencsések közé tartozol, ha "csak" a szanaszét szórt szemetet, üvegeket, folyadékot, néhány szétdobált használt óvszert és a teleszart vécét kell kitakarítanod utánuk. Ha nem vagy szerencsés, kaphatsz törött bútorokat is, ketchuppal vagy kólával telefolyatott falakat, szarral rajzolt szívet az ablakra, vagy ondóval televert söröskorsókat. Most épp kilencvenes évek hétvége lesz Bultinsban. Ez azt jelenti, hogy megérkeznek az állatok. Akik leszarják, hogy te is ember vagy, este hatkor már részegek és olyan mocskot hagynak maguk után, hogy álmodni sem mernétek róla. Kezét-lábát eltörnék annak, aki otthon ilyet csinál, akár a leglepusztultabb kocsmában is - mi pedig ezt takarítjuk. És mosolygunk mikor közben idiótának néznek, megcsapkodják a fenekünket, vagy épp a mellméretünkről érdeklődnek. Mert ez nekik poén. Mi pedig lenyeljük a dühöt és a megaláztatást és megyünk tovább. Mert mi a jelmondat? - Keep smiling. "Ha nem vagy képes mosolyogni, ne gyere be aznap dolgozni." - mondja ezt a főnökünk.

És mindezen hogy tesszük túl magunkat? Tibi: Még annyira sem vesszük őket emberszámba, mint ők minket. Munkaeszköznek tekintjük őket - és mindenkit megnyugtat az a tudat, hogy csak 1-2-3 évig lesz itt, ezek viszont életük végéig ilyenek maradnak.

Mára ennyit, puszi mindenkinek. A családnak nem kell elkeseredni, emelett élünk, virulunk és pozitív élményként és ezernyi tapasztalatot adó egy évként fogunk visszatekinteni erre, ha egyszer végre augusztusban hazajutunk.

Nota Bene: Elnézést kérünk azoktól a normális, kedves angol emberektől, akiket örülünk, ha láthatunk, akik megszínesítik a munkával töltött napjainkat, akikkel el lehet beszélgetni és akik még örülnek is neki, hogy itt vagyunk és megköszönik a munkánkat. Sajnos ők a kivételek - de léteznek. :) És elnézést az édi gyerekektől is, akik egy-egy vigyorral feldobják a napunkat és emlékeztetnek arra, miért is vagyunk mi itt. Ők nem tehetnek semmiről - a szüleik nem tudják őket megnevelni.

Andi és Tibi

Itt vagyunk, itt vagyunk!

2009-04-22T09:54:00.003+01:00

Főleg én, a szokásos fájós derékkal. Évente 1x-2x előjön, de most bíztam benne, hogy sikerül letudni az itt tartózkodást minden ilyesmi (tudjátok, derék, nyak-váll, csukló, boka :S) nélkül.

Hát nem.

De ez jó nektek, mert ki tudja mikor jutottunk volna el egy újabb bejegyzéshez. Csapjunk is bele a lecsóba!

Párizs nagyon zsír volt. A kimozdulás Skegnessből, a társaság, a város. Minden összeállt egy jó kis holidayhez (-hoz, ahogy tetszik) és mi nem is hagytuk, hogy akár csak 1 perc is a semmibe vesszen. Elsősorban maga Párizs, nagy séták, jó kajálások (amihez nem nekünk kellett főzni végre!) hatalmas kacajok és röhögések, parkban heverés. Most alig csináltunk fényképeket, nem a látnivalókra hajtottunk. Erika, Norbi és Csaba le is maradt jónéhányról, de hát még nekünk sem teljes a lista. Ja, és a maraton. Bár utóbbi csak nézőként. Aztán majd itt is előrelépünk,bő 1 éven belül lefutom. Nem elősorban a fizikai teljesítmény vagy a légkör miatt. Magam akarom legyőzni, az agyam. Tudnék még a szabadságról írni, Andi talán ki is oszt, de kockáztatok. Legfeljebb majd ő is "papírra veti" az élményeit.

Azóta meló, érdekes vendégek (kb mint a hitgyüli otthon) és már várjuk a hétvégi motorosokat.

A lényeg, hogy sikerült feltöltődnünk és bár augusztusig nem megyünk haza, nem fogunk belefásulni az itteni "életbe". Bár az idézőjel csak idézőjeles, nem vészes itt. :)

Május végén elmegyünk Londonba, július elején fel, Skóciába, nehogy úgy térjünk haza, hogy semmit nem láttunk az Egyesült Királyságból. Persze lesznek addig szabadnapjaink is, azokon a környéket igyekszünk majd felfedezni. Amit sajnálok, hogy kimarad majd az évünkből az egy premier league meccs és/vagy az FA-kupa döntő. Ezek, vagy valamelyik kárpótolt volna a mai Milan meccsért és a kimaradt kézilabda-meccsek miatt. Jó, igaz, az otthoni fizetésünkből nem látnánk egy év alatt Londont, Skóciát, még egyszer Párizst, nem is beszélve a novemberi franciaországi kiruccanásunkról. A 3-as rossoneri mezt sem vettem volna meg annyiért, pedig rég vágytam rá.

Szóval alapvetően továbbra is jól vagyunk itt, jól is leszünk, aggódni nem kell értünk! :)

De minden előtt még vár ránk az 1. házassági évfordulónk és Andi y. születésnapja.

Ma pedig Isten éltesse a sógorom!!!

Meg köszönjük a névnapi üzeneteket!

Jók legyetek, odafigyeljetek!

Nem akármilyen Húsvét

2009-04-13T21:58:00.003+01:00

Bizony, nem akármilyen! :D

A történet eleje idén januárra nyúlik vissza. Hiába voltunk otthon ugyanis három teljes hetet, valahogy csak visszaérkezésünkkor esett le mindkettőnknek, hogy az az igazi PÖTTYÖS kimaradt. Nem tudjuk hogyan, nem tudjuk miért. Mindenesetre, azóta sajnáltuk és hiányoltuk.

Elérkezett azonban a Húsvét és bár nem ebből az aprópóból, de Tibi kollegám este megjelent a bárpultnál és "Útravalóul" - megjegyzés kíséretében átadott nekem egy PÖTTYÖSt. Hát, majdnem elaléltam a gyönyörűségtől, és fogalmam sem volt róla, hogy mivel érdemeltem ki, csak arra vártam, hogy elújságolhassam éppen nálunk túlórázó Tibimnek és Erikának. Mint kiderült, Tibinek (a kollegámnak) anyukája küldte postán - egy egész kartonnal - és ő úgy gondolta, mindenkinek ad egyet, aki magyar. Erika azért maradt ki belőle, mert aznap később jött dolgozni... :DDD

Na, a bevezetés ellenére, a lényeg. Tegnap este ünnepélyesen és testvériesen három felé darabolva a túró rudinkat, a gyönyörtől szinte sikongatva elfogyasztottuk. És következett a Húsvét hétfő.

Bíztam benne, hogy Tibink jó szokásához híven nem csap nagy hűhót a locsolásból (a kötelező köröket utálom, de majd a lányom kedvéért tíz év múlva jó képet fogok vágni hozzá - megígérem). Mivel reggel én mentem dolgozni, aztán egy óra múlva jöttem Tibiért is, hogy jöjjön hozzánk túlórázni, mert emberhiány van - a reggeli locsolós ébresztés elmaradt, de a munkahely felé visszasétálva közölte velem, hogy valami különlegesben lesz részem. Na, el sem tudtam képzelni mi lehet az, felkészültem a legrosszabbra. És ehhez képest, mi történt? Olyanban volt részem Erikával együtt (aki jött hozzánk húsvéti reggelire), amiben a kb hatmillió magyar hölgyemény közül szerintem nagyon kevésnek. A kora reggeli munkahelyi kölnis locsolás után (köszi Isti), a "már majdnem egy éve férjem Tibi" BALATONVÍZZEL locsolta meg két kis virágját, nehogy elhervadjanak. Hoztunk ugyanis Balaton-vizet egy kicsi tégyelyben még szeptemberben. Na, abból kaptunk egy adagot. Hát, Anglia közepén Balatonvizes locsolás.... Isteni. :D

Ezek után elégedetten leültünk és elfogyasztottuk a húsvéti reggelit újhagymával, főtt és füstölt sonkával, kolbásszal, főtt tojással, sajttal - este pedig megkoronáztuk a Jóska-nagybátyámtól kapott házipálinkával (Tar-féle torokszaggató - ahogy Tibi nevezi).

Hát, így telt munkával, de meglepetésekkel a mi Húsvétunk. Reméljük, ennyi vidámságot és örülnivalót mindenkinek hozott a nyuszi, mindenkinek puszi!

Andi és Tibi

Előzetes

2009-04-12T12:10:00.004+01:00

Andi a párizsi tavaszban a "sanzelizé" menti parkban

Itt meg Erikával a Buttes-Chaumont gyepén hever

Gulyás, mi más?

Amihez magyar bor dukál

Nincs semmi hozzáfűznivalóm

Majd írunk élménybeszámolót is, meg mutatunk még képeket.

Boldog nyulat!

Fényképezőgép

2009-03-20T18:52:00.002Z

Megjött róla a levél!!! Beszartok!!! (Bocs!)

Egy papírt (értelemszerűen) kitöltve és visszaküldve Ł6.50ért megvehetjük!!!
19-152 kép készíthető vele, felbontása 300k pixel!!!
10 másodperces időzítője is van és webkameraként is használható!!!
Komolyan és nem sértő szándékkal, de azt hittem, ilyen csak otthon van. :S Szerencsére olcsón megúsztuk. Meg egy kis csalódással. Bár valószínűleg az áruházláncnak semmi köze már ehhez.
És mindehhez még gratulálnak is!!! :D:D:D:D

Más érdekes nincs most, de mivel megígértük, hogy jelentkezünk a kameráról szóló hírekkel, megtettem.

Ahogy Anyu mondta mindig, iskolába indulásunkkor:

Jók legyetek, odafigyeljetek!!! :D

Mindig jó voltam és odafigyeltem, de b@sztam tanulni. Lehet, hogy arra is figyelmeztetnie kellett volna, s mert szófogadó gyerek voltam, talán meg is tettem volna. :D

Tavasz van

2009-03-19T11:40:00.005Z

Hát, igen, kedves brátaink, itt már tavasz van. Ahogy a képen is látszik, sikerült egészen nekivetkőznünk a minap. Tényleg ilyen jó idő volt! Az már más kérdés, hogy csupán kb délután kettőig, mert akkor - szokás szerint, és persze pont mire odaértünk a teraszos kocsmához a tengerpatra, kikértük a sörünket és leültünk - beborult az ég. Tibi nagyon vagány volt egészen addig a rövidnadrágban, azután viszont majd' megfagyott, míg haza nem értünk. Nekem volt pótpulcsim, "arra az esetre ha". Amiért a lányokat és anyukákat mindig kiröhögjük, mégis mindig nekik van igazuk. :D

Kihasználva a jó időt, nem csak sörözni tudunk. Tegnap például besétáltunk a városba. Ez , bár az autóval közlekedőket meghökkenti, nem nagy távolság - mégsem tesszük meg minden nap gyalog. Szeretjük a buszt is. :) Kb. bő egyórás séta nappal szemben, ja és az első fél órában széllel szemben is. Tavasziasan jó idő csak dél felé kerekedett, de így is jó volt. Szóval, a szokásos elmaradhatatlan boltozáson kívül, mielőtt a boltokig elérhettünk volna, elfogyasztottunk egy angolos reggelit kávéval egy napsütötte teraszon, aztán felkerekedtünk és megnéztük a Skegness Seal Sanctuary-t. Ez leginkább egy fókamenhelyhez hasonlítana, ha nem lenne olyan, mint egy mini-állatkert. Két medencében fókák, bébi- és nagyfókák külön-külön. Ezek legtöbbjét, ahogy olvastuk, azért tartják itt, mert ápolják és szoktatják vissza az "igazi élethez". Aztán majd mindet visszaengedik, ha eljön az ideje.

Fókákon kívül látunk még pingvint, kecskéket, tengerimalacot (micsoda ritkaságok), teknősöket (ami nem béka, ugye Brigi? :D), volt egy madárház, növényház trópusi levegővel és növényekkel (jó nagy páratartalommal), terrárium, akvárum - mindenféle viccesebbnél viccesebb halcsodákkal. A Piranha nem nyerte meg a tetszésemet (kis pici aljas húszabáló), viszont a bohóchal nagyon bejön).

Mindezek után végre alaposan felfedeztük Skegnesst. Mert eddig csak a boltokat sikerült. :) Megtaláltuk büszkeségük Jolly Fisherman szobrát is, és Budapestet is, mert a toronyóránál található kis téren sok más nagyváros mellett azt is jelzik, merre van Budapest.

Semmi poénos nem történt, egyszerűen csak jól éreztük magunkat. És közben gondoltunk Sándorokra, Józsefekre - akiket most a blogon keresztül is üdvözlünk és a névnapjuk alkalmából sok szeretettel köszöntünk!

Pusszantás mindenkinek!

Yours Live

2009-03-11T19:36:00.004Z

Erről szólt az elmúlt hét. A lényege: kinagymamázhattam és nagypapázhattam magam. :D Ugyanis ezen a rövidke kis héten (ami hétfőtől péntekig tartott), hatvanas, hetvenes, esetleg nyolcvanas éveikben járó idős hölgyek és urak lepték el Butlins területét. Előtte elképzelni sem tudtuk mi lesz ez az egész. Csak itt lesznek, esznek- isznak aztán elégedetten lefekszenek pihenni? Hát, nem túl izgi. Persze, nem is ez lett belőle. Volt alkalmunk körülnézni és megfigyelni miket is csinálhatnak itt az öregek, és - mondhatom mindkettőnk nevében - meglepődtünk. Persze kellemesen. Teljesen jó programokkal várták az időseket a reggeli és a vacsora közti szabadidőben. Az egyik helyen workshop-szerűen megírhatták életük történetét, a másik (étkezési célokra épp bezárt) étteremben kézművesfoglalkozásokat tartottak (horgolástól a barkácsolásig mindent), a nagyszínpad előtt tánctanítás folyt, sőt, még hastáncóra és aerobic edzés is volt a nagymamiknak és nagypapiknak! El lehet képzelni, ahogy "ugribugriznak" a hetvenéves bácsik és nénik. ;)

Mindebben a legjobb mégis az volt, amilyen változást hoztak az étterem életébe. Lelassultunk. Hatvanas-hetvenes évek zenéi, épp annyi öreg, amennyi az étterembe alapba befér (vagyis nem kellett megszakadni az asztalleszedésben, hogy a következő "turnus" beférjen és legyen hova leülnie), akik kultúráltan, csendesen eszegettek és szinte mindig jó volt a kedvük. Mosolyogtak, totyogtak és segítségre szorultak. Nekem - mivel a bárban nem nagyon akadt elfoglaltságom, hiszen egy-egy pohár bort, vagy sört is csak elvétve ivott egy-egy öregúr, inkább teáztak -újszerű feladatköröm lett. Kitaláltam magamnak a feladatot, ami abból állt az asztalleszedésen kívül, hogy a totyorászni is nehézkesen bíró öregeknek asztalhoz vittem a teát, kávét - négy asszonykának pedig "személyi" pincérnője lettem, mert ők nemigen tudtak elsétálni a pultig a kajáért sem, lévén az egyik kerekesszékes, a másik nagyon-nagyon idős volt, a harmadiknak remegett a keze, a negyedik pedig egyedül nem bírta volna. Így aztán leadták a rendelést én pedig asztalhoz szállítottam a dolgokat. Viccelődtünk, nevetgéltünk és ez nekik is jól esett, nekem pedig pláne. Mert egyikük kísértetiesen hasonlított az én drága Nagyimra, egy másik pedig a Mamámra. Így aztán párszor majdnem könnybe is lábadt a szemem. Főleg akkor, mikor felfedeztem már nem élő nagypapáim hasonmásait is. Gondolhatjátok mekkora szeretettel és lelkesedéssel segítettem nekik és szolgáltam ki őket, amit ők nem is győztek megköszönni. Az utolsó reggelinél aztán ismét jött a köszönjük-áradat és az egyik nénike (Nagyi-hasonmásom) közölte is velem, hogy legszívesebben hazavinne magával. Hát, majdnem agyonpusziltam - persze nem tettem. Midenesetre mindez a nagyszülőhiányomnak és a "segíthetnékemnek" nagyon jót tett. Tudom, hogy sokan vannak, akiket az öregek inkább taszítanak, mint vonzanak és segíteni sem szeretnek nagyon - nekem viszont nagyon sok pozitív érzést és valóságos szeretetáradatot adott ez az egy hét. Azért, mert valaki öreg, még ember és még él. Lehet vidám, tud szórakozni és élvezheti az életet. Ezt ők is bebizonyították és ezt nagyon jó volt látni. Ismét egy szuper angol szokás és hozzáállás, amit érdemes lenne átvenni. Élni hagyni az időseket úgy, hogy élményeik is lehessenek. Persze ehhez, nem csak egy ehhez hasonló hely kellene, hanem az anyagi lehetőség is, hogy a mi "öregjeink" is megengedhessék maguknak ugyanezt.

Mert melyik hatvanas-hetvenes éveiben járó teheti meg otthon azt, amit itt megtesznek az idősek is minden hétvégén? Épp tegnap tapasztaltuk és éltük át: karaoke-esten voltunk, de nem akárhol. Egy átlagos angliai kocsmában, ahol hétvégente minden nap karaoke van - ez itt nagy divat. És mi volt benne a szép? Az, hogy vasárnap lévén már valóban csak az igazi törzsközönség és törzsénekesek voltak ott. Olyanok, akik minden hétvégi estén összeülnek, vacsiznak, zenét hallgatnak, söröznek és este kilenctől pedig a kedvenc dalaikat énekelgetik a mikrofonba, miközben a komáik táncikálnak. És a legszebb: hármunkon kívül az átlagéletkor hatvan körül járhatott. Szuper volt látni őket, még inkább hallgatni - ugyanis szuper hangjuk van. Főleg a nagypapa-korban járó bácsiknak. És ez ismét előhozta bennem nagyapáim és a régi nótázások emlékét... Szép este volt és szép hét.

És még szebb attól, hogy úgy tűnik, itt három napja atomerősséggel megérkezett a tavasz. Pulcsiban sétálunk, ujjatlanban napozunk. Minden nap süt a nap, ha beborul akkor is kellemes a levegő és mindenfelől levágott fű, friss levegő és nyíló virágok illata érkezik... Mennyei. Az esti séták lettek a kedvenceim, meg most még inkább a hétköznapok. Mert ilyenkor csend van - még egy hétig. Nincsenek vendégek. De hétvégén jönnek és onnantól kezdve itt lesznek minden áldott nap. A hét hátralevő részében ezért igyekszünk még kiélvezni a csendet és a szabadságot.

Szép hetet mindenkinek - annak ellenére hogy úgy halljuk otthon visszatérőben a tél. Kitartás, közeleg a tavasz!

Andi

Képek

2009-03-11T17:03:00.004Z

Péntek délelőttig az Ocean Drive zárva és a Coral Beach nyitva, onnantól hétvégére csere. A kevés vendég miatt most ezt dobta a gép. Így van időm felrakni néhány fotót. Szokás szerint - az utolsó kivételével - a telefonommal készültek. Hamarosan remélhetőleg jobb képminőséggel szolgálhatunk, ugyanis Andi nyert egy fényképezőgépet. Még nem tudjuk milyen, de amint meglesz, tudatjuk veletek. Szóval íme a mai adag, talán lesz még pár a következő napokban:

Az első még otthoni. Velőspirítós és persze sör, hol máshol, mint a hatlépcsősben. Kösz Melus és Peti! :) Augusztusban repeta.

A következő "igazi angol", természetesen egyik sétánk alkalmával már megkóstoltuk a fish&chips-et. Nem volt rossz és bár rászokni nem fogunk, már tudjuk hol érdemes.

A szokásos. :) Főleg napsütésben. Séta a tengerparton. Sajnos "mörfitörvénye" szerint általában akkor süt, mikor az étteremben dolgozunk és amint vége a délelőtti műszaknak, felhősödni kezd. Ez szerencsés napon készült.

A lincolni vár egy (két) részlete, háttérben a katedrálissal. Kíváncsiaknak emailben küldhetünk további képeket (amiken mi is szerepelhetünk) vagy nélkülünk ajánljuk a google képkeresőjét. ;)

Nos akkor mint mindig: legyetek jók, üdv!

Utóirat:

PETI! HA A CIUDAD MECCSRE SEM MÉSZ EL, LEVESZEM RÓLAD A KEZEM!

Az említett gyöngyszem, a szövegre pontatlanul emlékeztem

2009-03-03T20:38:00.001Z

http://www.youtube.com/watch?v=DUImtXLWsGs

Hűséges olvasóknak a hűtlen blogíróktól

2009-03-03T14:35:00.009Z

Nem nagyon (egyáltalán) nem meséltünk mostanában. Nem mintha eseménytelenül telnének a napjaink, csak így sikerült.

Az utolsó életjel szerint múlt héten hétfőn buliba indultunk.
Odaértünk. Aztán haza is. Közben történt egy s más, amit nem oszthatunk meg veletek, nekünk jól sikerült. Másnap takarítás közben jókat röhögtünk 1-2 pillanaton.

Csütörtökön elmentünk Lincolnba, a megyeszékhelyre. Az alap, amit tudni kell, hogy régi, nagy múltú város. Hatalmas katedrálisa van. Csaba ( http://skegnessblog.blog.hu ) szerint majdnem akkora, mint a párizsi Notre Dame. Hát nem! Legalább másfélszer akkora. Komolyan. Ha hazaihoz kéne hasonlítani, nagyobb az esztergomi bazilikánál is. Maga a város hangulatos. Pontosítok. A régi rész (amit mi láttunk) a várral egy dombon van, hangulatos, onnan rálátni más részekre is, azok már egy modern várost idéznek. Amit most nem jártunk be.
Mindenesetre mi éhesen érkeztünk, így beültünk először kajálni. Gyömbérsört kértünk hozzá.
KÖNYÖRGÖM SOHA, EGYIKŐTÖK SE IGYON!
Bűn rossz. Üdítőitalként az egyik kedvencünk, de a gyömbéres kekszhez hasonlóan ez förtelmes. Alapíze mindkettőnek jó, de lenyelésük után sem a paprikához, sem a borshoz nem hasonlítható, inkább maró, mint erős vagy csípős. Szájüregben és torokban is. SZÖRNYŰŰŰ.
A kaja kellemesebb volt, ha nem is maradandó élmény.
Teszem hozzá - sikeresen megbotránkoztattuk közben a kultúráltan és disztingváltan körülöttünk ülő, hatvanas átlagéletkort produkáló fogyasztóközönséget. Ugyanis, miközben a nénik és bácsik békésen teázgattak és ebédelgettek mellettünk a hatszor-ötös helyiségben - persze kizárólag suttogva beszélgetve-, Tibi a gyömbérsör hatására nekiállt énekelni: "Baj van! Attól tartok keptentörp, elfogyott a gyömbérszörp. Dirárom,dirárom,dirárirárirárom..."! (Szándékosan írtam fonetikusan.) Belőlem kitört a röhögés. Azt hiszem a mi korosztályunkból is mindenki emlékszik erre a "slágerre", de valahogy már évek óta megbújt az emlékezetem leghátsó zugában. Erre Tibiből feltör az emlék - gondolom a borzasztó íz okozta sokk hatására - belőlem pedig a röhögés. :D Mindenki tudja milyen vagyok ha elkap a röhögőgörcs. Na, ez ott is sikerült, Erika persze ezen jól szórakozott és ő is felvette a ritmust. Mindhármunk feje vöröslött és nem voltunk valami disztingváltak - botrányt okoztunk -, talán ez is lett aztán a fogyasztóközönség esti sztorija otthonra. Köszi Tibi! :D

Hétvégén vendégek, '80-as évek témában. Hallgattunk megint sok jó zenét, mint általában. :D Bon Jovi, Van Halen, satöbbi. Most '60-as évek fesztivál következik, az legutóbb jó volt. Talán az egyik legjobb, mert kultúrált vendégek voltak. Sok volt a Beatles és nem volt Illés meg Metro meg Omega, meg Aradszky (Arasznyi) Laci, meg Koós Jani meg Korda Gyuri, meg Kovács Kati. :D

Egyébként a maga munka változatlan. A staff mindkét étteremben változott, így nem unalmas az élet. Sőt! Sokan tudjátok milyen lusta vagyok (nagyon-nagyon), de néhány új munkatárs "hozzáállása" már néha engem is feldühít. De sebaj. Robbanás még nem volt, bár a bomba már ketyeg.
Viszont kaját már nem kapunk. Illetve takarítós napokon, a takarításra kijelöltek. Reggelit, és ha aznap délután intake van, akkor vacsorát is. Meg ha valakinek születésnapja van. Merthogy válság, növelni a személyzeti étterem forgalmát meg a tökömtudja. Egyszerűen csak köcsögök, mert a napi több tonna moslék, zsákokban gyűjtött kajamaradék úgyis a szemétre kerül. Bár 22én kaptunk vacsorát. Kérdeztem a tímlídert, hogy kinek van születésnapja. "Senkinek, nagyon keményen dolgoztatok, mindhárom étterem 100%-os lett. De - mondom - mindig keményen dolgozunk! Igen, de most EXTRA keményen dolgoztatok!" Nem tudtam mást, mint - nem jut eszembe jobb kifejezés - az arcába röhögni. Bosszúból durván telekajáltam magam. :D Azt meg ugye egyikőtök sem gondolja, hogy most hirtelen egyszerre mind a három étterem 100%-os tudott lenni, ami eddig egynek se nagyon sikerült. De bekaphatják! Egy kis pénz- és időráfordítással, na meg mikróval a Team Dinernél jóval olcsóbban megússzuk.

Hamarosan képek is kerülnek ide, de most pihenés következik.

Pá!

23 - jó szám :D

2009-02-23T15:22:00.001Z

Nem hiába február 23. Jó szám. :D

Csupa jó hír, szuper nap és este buli. Ünnepelni kell. Mindenki jól van, illetve jól lesz. :D Így aztán mi is nagyon jól vagyunk. :D

Most csak erre az "örömódára" tellett, később részletek...

Üdv mindenkinek és legyenek ezen a héten legalább ilyen szép napjaitok!!!

Andi és Tibi

Nem Noro, hanem trójai vírus.

2009-02-14T22:15:00.003Z

Az, amit benyaltunk. :S
Ezért nem blogolunk. Kicsit beteg a laptop, de igyekszünk kúrálni.
Ami most lényeg: április elején megyünk Párizsba.

Anne-Claire!
Írj e-mailt, hogy tudsz-e jönni, 2-7-ig!

Juli&Flo!
Jártok arra azokban a napokban?

Persze Mindenki másnak is üdv és puszi! :)

Nyugodj békében! :(

2009-02-08T12:28:00.002Z

"És voltaképpen milyen jogról van szó? Ami erre a névre rászolgál, az konkrét; a jog védi az emberi viszonyoknak egy rendjét és rendez konfliktusokat, hogy békét teremtsen, ahelyett hogy szabadjára engedné az erőszakot."

Már nem hagyott békén, úgyhogy muszáj írnom valamit

2009-02-05T12:44:00.005Z

Mármint az otthon töltött napokról.
A hazautazással minden rendben volt. A szűk családból Zsoltit és Pirit láttuk utoljára, így jó volt először Velük találkozni. Aztán Zolival és Gabival, majd Apuval, Anyuval, Brigivel, Vikivel és Kleóval.
Minden jól indult. Ráb Bence is csak ránk várt, amint magyar földre léptünk, elindult ki a fényre. :)

Az első napok tervezgetéssel teltek: mikor, hova, kihez vagy kivel megyünk, mit csinálunk.
Jól hangzott minden, még uszodába is menni akartunk. Végül nem jött össze, de a legkevésbé az számított.

Egyre inkább és egyre közvetlenebbül dőltek ránk a hírek. Mert ugye a net ilyen szempontból jótékony, nem kell mindent elolvasni. Nem csak hogy semmi nem változott, akik tehettek volna érte továbbra is magukkal és egymással vannak elfoglalva. De nem akarok politizálni, így csak annyit, hogy ROHADJON MEG MINDEN "POLITIKUS" AKI AZ ELMÚLT MAJDNEM 19 ÉVBEN NEM CSINÁLT SEMMIT AZÉRT, HOGY OTTHON JOBB LEGYEN!!! Mert vagy senki, vagy túl kevesen voltak akik - JFK szavaival élve - azt nézték, hogy ők mit tehetnek a hazájukért.

A tervezett látogatások majdnem mind sikerültek. Bár ez a siker viszonylagos. Mert nem jutottunk el mindenhova és azok sem lettek mind "tökéletesek". Nem részletezem és nem személyeskedek. Vannak akik érzik, hogy jó volt náluk, velük. Vannak akik érzik, hogy nem úgy sikerült, ahogy tervezték, terveztük. És vannak akik úgy sem értenék. Vagy éppen - de remélem nem így van - nem is érdekli őket.

Három hét nagyon gyorsan eltelt. De szerencsére a négy hónap sem volt egetrengető. Még nem tudjuk mikor látogatunk haza legközelebb - sokmindentől függ - , de továbbra is augusztus a hazaköltözés hónapja.

Sokat beszélgettünk az élményeinkről. Nagyjából ugyanúgy éltük meg. Nekem is "furcsa" volt, de nem viselt meg annyira, mint Andit. Arra jutottunk, hogy mindenképpen jó volt és nem bánjuk, hogy így sikerült. Úgy is mondhatnám sokat tanultunk, ami mind hasznos lesz a jövőre nézve.

Már egy hete dolgozunk meg csinálunk ezt-azt, így lassan ideje az újabb beszámolónak.

Legyetek jók! Tibi

Nehéz volt...

2009-01-26T21:31:00.003Z

Üdv mindenkinek.

Tibivel közösen elhatározva, mindkettőnk alkot egy "élménybeszámolót" a hazalátogatás három hete alatt átéltekről, történtekről. Hát, én így tudnám röviden összefoglalni: Élmény volt - de nehéz...

Hazaérve hihetetlen nagy örömmel és boldogsággal ölelhettük magunkhoz családunk oly rég nem látott tagjait. Végre nem csak neten, végre élőben és végre úgy megszorongathattunk mindenkit amennyire azt már régóta akartuk és elképzeltük. Volt aki ugrált örömében, volt aki pityergett és volt olyan is aki "csak" meghatottan mosolygott. Gyors karácsony és utószilveszteri BUÉK poharazások és élménybeszámolók. És persze a meghatódottságtól majdnem könnyes szemű, de mégis mosolygós és elégedett elalvások a régi szobáinkban a családi fészkekben.

Hazaérkezésünk másnapjától lelkesen elkezdtük és meg is valósítottuk (kevés kivétellel) a család és barátlátogatásokat. Akkor még lelkesen. Később egyre kevesebb lelkesedéssel. Számomra elmondhatatlanul kiábrándító volt átélni azt, mennyire nehéz az otthoniaknak pár percre - pár órára kiszakadni a hétköznapokból, a mindennapos negativizmusból és "szar" életből. Sokaknak nehéz volt ráébredni arra, hogy 4 hónap után újra otthon vagyunk, átérezni azt, hogy ez nekünk élmény, megérteni azt, hogy egy pici időre most mi is lehetnénk fontosak. Igen, fontosak, mert most fél évig megint nem leszünk. Van akinek nehéz volt időt szakítania ránk, van akinek nehéz volt érdeklődnie felőlünk, van olyan akinek nehéz volt a saját problémáitól elszakadva velünk foglalkoznia - nekünk pedig nehéz volt ezt átélni és érezni. Sok helyen sokkal több időt töltöttünk volna ha tehettük volna, sok helyen pedig talán annyit sem, amennyit valóban ott voltunk. Mert az igazság az, hogy a második hét végére rá kellett ébrednem: a legtöbb ismerősnek, családtagnak, "barátnak" fele annyira sem hiányoztunk, mint amennyire ők hiányoztak nekünk. És ez keserű tapasztalat volt.

Még letaglózóbb volt átélni azt, milyen esélyelen körülmények között élnek és kell, hogy éljenek olyan emberek, akiknek a szíve, szeretete, képességei és értékei magasan az átlag feletti helyzethez kellene, hogy juttassák őket. Mindennapos pénzproblémák, egészségügyi gondok, elkeseredettség, az álmok feladása - ezt láttuk hazatérve mindenütt. És ez végtelenül elszomorító. Segítenék, talán magamat feláldozva is, de nem tudok. Csak nézem és örülök annak, hogy mindent megteszek azért, hogy legalább a mi leendő kis családunknak jobb legyen. Hogy ha
most nem is, de évek múlva anyagilag olyan helyzetbe kerülhessünk, hogy nem vehetik el a házat a fejünk felől. Hogy a jelenlegi harcommal és munkámmal megadjam az esélyt arra, hogy hazatérve ne legyek én is olyan elkeseredett és ne találjam magam olyan kilátástalan helyzetben, mint ma Magyarország lakosságának szerintem 50%-a. Hogy öröm legyen élni és ne csak harc és küzdelem. Hogy örülhessek a születendő gyermekemnek és ne aggódnom kelljen, hogy miből fogjuk felnevelni és mit tudunk aznap enni. Hát ezért vagyunk mi itt. És ezért jöttünk vissza. Mert legszívesebben ki sem fordultunk volna az ajtón, segítenénk ahol tudunk - de valószínűleg mi most azzal segítünk a legtöbbet, ha legalább miattunk nem kell aggódni és legalább mi rendben vagyunk.

Pillanatnyilag ezek az érzéseim, napok múlva talán feldolgozom és másképp látom majd - mindenesetre keserűbb élmény volt, mint amire készültem és számítottam. Csalódnom kellett emberekben, csalódnom kellett az ország adta lehetőségekben és életben. Most örülök, hogy itt vagyok és holnaptól lefoglalhatom magam. És örülök, hogy Tibin és Erikán kívül ma senki mással nem kellett kommunikálnom, mert még képtelen lennék rá. Holnaptól erőt veszek magamon, visszacsöppenek az itteni kerékvágásba és elkezdek egy új álmot gyártani arról, hogy milyen lesz majd, ha augusztusban végleg hazamegyünk...

Szép álmokat!

Erikának

2009-01-03T15:37:00.000Z

Mire ezt elolvasod, már otthon élvezed a családod, ismerőseid, barátaid társaságát. Holnaptól mi is... :) De, mivel ma Csabival még tartottunk egy dumapartyt és avatót az "újaknak", a délután szolgenjét megkapod - Csabi előadásában képzeld el és ha nem tudnád mire utal, majd elmeséljük. :)

"Este bögrét mosni jó."

Pussz

Boldog Új Évet Kívánunk!

2008-12-31T15:47:00.002Z

Vasárnap megyünk. Hétfőtől Bárki, bármikor (napközben) hívhat minket az ismert számokon.

Boldog Karácsonyt Kívánunk Minden Kedves Olvasónknak!

2008-12-24T12:12:00.002Z

Andi és Tibi :)

Köszönöm

2008-12-18T20:19:00.003Z

Mindenkinek a születésnapi üdvözleteket! Jólesett, hogy gondoltatok rám.
Hálából most elújságolom Nektek, hogy 2 tortám is volt.

Igen.

Az időrendben elsőt a munkahelyemen kaptam. Székreállítottak (pontosabban Gary székreállított) és szokásos stílusában és szövegével felhívta a vendégek figyelmét becses személyemre és születésnapom megcáfolhatatlan tényére. Ezek után az ő vezetésével a kollegák és a dír gesztek elénekelték az ilyenkor dukáló örökbecsűt. Na nem Halász Judit slágerét, de jó volt. Köszönöm itt is a munkatársaimnak, akiknek köze volt eme meglepetéshez és talán még olvasgatják is az itt néha megjelenő sorokat!

Este "lakásavatóra" voltunk hivatalosak, merthogy Erikát elköltöztették. Még szombat este. Pontosabban mi költöztettük Andival, Csabával és Norbival, mert a házvezetőség felkérte, hogy hagyja el a szobát egy másik kedvéért.
Szóval átmentünk lakásavatni, ahol nagy meglepetésemre kopogásunk pillanatában kialudt a fény. Innen már kevesebb volt a meglepetés :P , de nagyon örültem neki. A focilabdát mintázó tortának is, de főleg a mentőhajó-makettnek. Nem hagyhatom ki a társaságot sem, akikkel már hétfőn hagytuk abba a szolid, de jó hangulatú szürcsölést. Szóval köszönöm Erikának, Csabának, Norbinak és a volt Menyasszonyomnak!

Mint Andi írta, karácsonykor dolgozunk. De nem annyira, hogy ne tudjunk majd átmenni a team dinerbe magyar kaját enni. A várható menüben szerepel például székelygulyás és túrós csusza!!!
Amúgy nem halunk éhen, mert a mikroban megcsinálunk (főleg Andi) ezt-azt. Ma brokkolikrémleves volt és sült oldalas krumplival. De készült már a gépben természetesen pörkölt, rakott krumpli, rizottó, rakott metélt, lencse- és sárgaborsófőzelék, rakott karfiol. Eddig a mai viszi a prímet, pedig a többi is ott volt a szeren.

A tervezett kirándulások elmaradtak, így továbbra sem sokat láttam a szigetből. Ergo még mindig lesújtó egy kicsit a véleményem az itt születettekről. De sebaj, nem barátkozni jöttünk. :) Előzetesen annyit, hogy azért tavaszra beterveztünk egy Londont és egy Barcelonát ( sajnos nem valószínű, hogy sikerül Veszprém-meccshez kapcsolni :S ). Már azt is kitaláltuk, hogy hol szilveszterezünk jövőre - hacsak nem jön közbe semmi -, pótlandó az ideit.

Most jó éjt gyerekek, búcsúzik a Tibi mára!

Birthday

2008-12-14T12:16:00.001Z

Isten éltessen kedves Férjuram! Kívánok Neked boldogságot, szerelmet (velem), pici bébiket és szépséges-szép életet!

Buli vaaaaan ....

2008-12-09T17:06:00.006Z

Vagyis pontosabban volt. Múlt hét csütörtökön, negyedikén. A staff részére szervezett "elő-karácsonyi" party. Ahogy ők mondják Xmas party. :) Mert hogy mi az ünnepek alatt - jó vendéglátósokhoz illően - gályázni fogunk, nem is keveset. De no problem, már csak 26-ot alszunk ééééés ... :D

Hogy a partyról is beszámoljunk, ott volt mindenki, aki számít. :) Tombola, italok, ételek és zene. Úgyhogy, ezeknek megfelelően, ettünk, ittunk, nyertünk és táncoltunk. Csini ruhában fiúk-lányok ... kicsit kevésbé csinin a vége felé közeledve. :) De jól éreztük magunkat - és ahogy Tibi mondaná (és aznap este mondta is rendszeresen) : "Végre be*tam ezen a k*va szigeten!"

A képek majd bizonyítanak.

Before-party nálunk:

(Balról jobbra: Viki, Csaba, Eszter, Lóri, Erika, Dóri, Kata, Zsuzsi, Norbi és mi)

Miután egy tequilával felélesztettük a bennünk lakozó partyarcokat, elsétáltunk a helyszínre. Ott a főnökök voltak a kidobók, mi pedig a vendégek. Na jó, ők is buliztak később, sőt talán már akkor is. Érkezéskor wellcome drink és onnantól bárki bármit. Mindenki egyszerre csak egyet - persze Tibi ezt a problémát is sikeresen áthidalta - így soha nem maradt egy percre sem ital nélkül. (Megjegyzem, a bárosok ismerősök voltak, mert Erikával náluk túlórázunk.)

A partyn mindenki mindenkivel jóban lett, ismerős az ismeretlennel is táncolt és koccintott - bár új barátságok nem születtek... De bizonyítsanak ismét a képek:

Érkezés után nem sokkal:

Na, ezért ennyire nem volt durva, csak a kép kedvéért, Erikával:

Tibi és Edu - ugye Ráb?

Norbi eszeveszett erőbedobással táncolt velem is, mással is:

Szilvi, Isti és Tibi - ja és a "ki tudja mi történt vele" hüvelykujja:

Ezt is csak a kép kedvéért... :

Hát, ilyesmi volt, a többit szóban. Most indulunk, kezdődik a következő staff-party, bowling-gal.

Puszi mindenkinek, még 26!

Nem igazán történik semmi mostanában ...

2008-12-02T15:17:00.003Z

... ezért a múltkori havas képek közül kaptok hármat. :D

Továbbra is csak hétvégén nyomjuk. Andi a Coralban is, mellette pedig a Bar Rossoban.
Én pedig az utóbbi három hétvégén lesütöttem már annyi krumplit a Burger Király szolgájaként, amivel meg lehetne tölteni egy IFA platóját. De tényleg. Már csak ez a weekend, aztán vissza az Oceanba. Karácsonykor és szilveszterkor meló. Sok óra, elvileg dupla órabérért.

Csütörtökön guest cateringes buli. Szerintem berúgunk, nekem már jólesne. (És előszülinapi Tibi-napnak sem lesz rossz... - Andi)

Ha van közetetek aki még nem tudja, itt is: január 4-én késő este érünk haza. Vagyis lényegében 5-től OTTHON leszünk, három hétig. Aki igényt tart a társaságunkra - ha csak futó időre is - az jelezze. Itt kommentben vagy mailben, esetleg smsben. Aztán vagy akarunk találkozni Veled, Veletek vagy nem. :D

Remélem a Bárczi Gála jól sikerült! Állítólag igen. :)

Íme hát a havas képek:

Homokos tengerpart hóban - azért nem rossz, ugye? :D

"Hamarosan" megint jelentkezünk.

Addig készüljetek a karácsonyra!

Tél

2008-11-22T19:27:00.002Z

Igen, ide is megérkezett a tél. Ne gondoljátok, hogy csak otthon jár a hóesés. Itt is esik... :) Reggel, mikor felébredtünk, azt hittem káprázik a szemem, de nem - tényleg a hó esett és esik még mindig kitartóan. Csak azzal a különbséggel, hogy itt nem marad meg. Csak az autók tetején egy kis időre. A hülye alkoholista fiatalok egy része pedig a hóban csetteg mezítláb, vagy épp papucsban és pizsamában - és jönnek tömni a szájukat az éttermeinkbe. Ja, bocsi - most már épp újrakezdik az ivászatot, hiszen este van. Lassan mehetek is poharat szedni...

Egy lényeges infó, legalábbis nekünk az: január 4-től 25-ig leszünk otthon. Ha valaki igényt tart ránk, ebben az időintervallumban szorítson helyet nekünk az intéznivalói között ... :)

Puszi mindenkinek és szép, hóeséses hétvégét!

Rest days

2008-11-20T10:34:00.002Z

Hát igen, ilyen napok járnak... A jól megérdemelt pihenés. Ez azt jelenti, hogy hétközben abszolút nincs munka, péntek déltántól pedig hétfő reggelig szétdolgozzuk a fejünket. Éjjel-nappal. És abból lesz meg a heti fizetés, ami még így is több, mint otthon... :)

Hétközben azért - nem kell minket sajnálni - nem unatkozunk. Bandázunk, sétálunk, shoppingolunk ééééés FŐZÜNK! Nem is csak amolyan összecsapott kajákat (mert ugye, mivel nincs hétközben munka, ezért kaját sem kapunk - tehát rá vagyunk szorulva az önellátásra), hanem egész jókat. Ettünk már tejszínes-mustáros csirkét petrezselymes krumplival meg salátával, tegnap pedig elkészült a sárgaborsó főzelék sült virslivel. Mindhármunk nagy örömére és megelégedésére. Mert Erika, Tibi és Andi úgy döntöttek, hogy összedobják a kajapénzt és főznek. :) Na, ja, a mikró egy csodálatos találmány - csak tudni kell használni. Ebben sokat segít a mikrós szakácskönyv, amit még otthonról hoztunk. És végre élvezhetjük áldásos útmutatásait. :)

Nem tudjuk, otthon milyen, de itt még az idő is egész kellemes. Olyan márciusi. Napsütés, csípős hideg, kis szelecske - de jobb, mintha esne. Mindenki pihen, éjjel ébren van, nappal alszik. És még moziba is mehetünk. Volt olyan kedves a cégvezetés, hogy kitalálta, hogy ennek a szegény staffnak szórakozást biztosítson. Kedden és szerdán mehetünk moziba, délután és este. Mamma Mia, Látogatók, Quantum of Solace - talán jövő héten még a High School Musical 3-hoz is lesz szerencsénk... Persze, azt nem fogjuk megnézni. :D Itt nagy siker, főleg a tizenévesek körében, mindenhol cd-k, dvd-k, ajándéktárgyak, jelmezek - mind-mind High School Musical! Égés! Csak a bemutatót láttuk, de nem érzünk késztetést arra, hogy megnézzük az egészet is. Színpadias, nyálas-csöpögős és előre tudod, mi fog történni. Mostantól viszont bármikor megnézhetjük a Forrest Gump-ot és a Nagy Lebowski-t, merthogy beszereztük dvd-n. :)

A legutóbbi hétvége a huszas éveiket taposók hétvégéje volt, alkohollal és kurvának tűnő fiatal lányokkal. Ez most cseppet sem volt meglepő - jobban meghökkentünk azon, amikor hatvanas nénik alkoholizáltak és riszálták a farukat ribancokat is megszégyenítő cuccaikban... Most hétvégén pedig 18-30-as party lesz, és az azt követő weekend-en is. Na, itt lesz pucérkodás, elalvás a paradicsomos babban, vagy épp a sör fölött... - mi meg majd jókat röhögünk. Ennyit előzetesben, legközelebb már igyekszünk fényképekkel is szolgálni a hejehujáról.

Pussz mindenkinek, élvezzétek a hideget és a hamarosan beköszönő telet - mi addig dolgozunk a napsütésben. :D

Újra a szigeten

2008-11-15T13:42:00.005Z

Igen, véget ért a holiday, ami ötnaposra sikerült. Valójában csak 3, mert ugye az utazás sokat elvett belőle.
Hétfőn reggel indultunk, a taxi 6:40re jött, a vonat 7:15kor indult. Nottinghamben kis reggeli, aztán a reptéren plusz 2 óra várakozás, mert késett a gép. De végül szerencsésen megérkeztünk Nantes-ba. Este laza vacsi, már Chateau-Gontierben, aztán alvás.
"Reggel" fél 11-ig. :D Anne-Claire addigra túl volt a reggelin, így mi sem ettünk sokat, hanem ebédig sétáltunk. Délután meg irány az első képen mögöttünk látható kastély.

A neve Chateau du Plessis-Bourré, egyike a Loire-menti kastélyoknak. Szép, békés hely, ahol kipróbálhattam hogyan nyílt és csukódott pár évszázaddal ezelőtt egy híd, mely a vizesárok felett ívelt kastélyokba, várakba. Sétálgattunk és többször is jól letüdőztük a levegőt.
Ezzel el is ment a nap. :)

Második napon ide mentünk:

Le Mont-Saint-Michelre. Egy apátság, amit Normandiában járva fel kell keresni. Jó, mi Bretagne-ban voltunk, de azért mégis. Szépsége mellett attól érdekes, hogy az áradó tenger időnként teljesen körbeveszi, elöntve a bal oldalunkon épphogy látható parkolót is. Ez is egy napos programra sikeredett, déltől 4ig ott voltunk és bolyongtunk meg kajáltunk. Legfőképp pedig jól éreztük magunkat, ahogy az első perctől az utolsóig, amit újra a kontinensen töltöttünk.
Este csináltunk "magyaros" karfiollevest, utána rakott krumplit. Volt házi, szintén magyar csemegeuborka is, meg pálesz. Jó volt, mondhatni tökéletes nap. :)

Az utolsó teljes napunkat Angersban töltöttük. Tudjátok, ott volt Andi fél évet. Most visszatért és megmutatta nekem a várost. Ahol lakott és a várat. Kávézgattunk, kajálgattunk vásároltunk ezt-azt közben. Meg pózoltunk egymásnak és a fényképezőgépnek. :)

Ezekkel a "látnivaló-megtekintésekkel" el is telt a nettó 3 napunk Franciaországban. Csütörtökön már sajnos dolgozott, ezért Anne-Claire nem tudott hozzánk csatlakozni.

De bízunk benne, hogy Neki is olyan jót tettek ezek a napok, mint Kettőnknek.

A péntek teljesen utazással telt, hisz' 12 óra volt a menet Skegnessig.

De megérte, az első perctől az utolsóig. Feltöltődtünk januárig. Amikor három dimenzióban is láthattok minket, ha akartok. :) Addig még talán lesz 1-2 kirándulás, de kisebb, rövidebb, ezekről majd később.

Meg esetleg majd képek még erről a holidayről, de nem ma.

Viszlát barátaink! :)

"Lazább" napok

2008-11-05T20:00:00.004Z

Igen, lazább napok, mert bezárt szinte minden. Csak 1400 vendég van, diákok és kísérőik. Ők nem hagynak koszt, használják a tálcát rendesen. Így a végén alig kell törölni az asztalokat és a seprés sem húzós. Napi 3x kajálnak, így meg van a 6 óra. Elvileg.
Mert nálunk ma este, vagyis a hetedik kajálásnál jött rá a teamleader, hogy mindenki egy időben kezdjen. Így nem fordul elő az, ami most is: 6kor kezdtem, fél órával Andi után és kb 20 perccel előtte érkeztem. Merthogy végeztünk. De reggel is a 8as kezdés még meg volt, de 10 helyett kb 9.40kor végeztem. Ez azért gáz...
Szóval összességében az utóbbi napokon könnyebb a dolgunk, még úgy is, hogy Andiék kitöltik a 2 órákat.

Ma azért elkúrták a délutánunk, nem kicsit, nagyon.
Szóltunk tegnap az irodán, hogy állandóan és egyre inkább vizes a padló a fürdőben, a wc kagyló körül. Szerencsére büdös nem volt, gyanítottuk, hogy nem lentről jön vissza valami. A tartály betegeskedett. Ma délelőttre ígérték a javítást. Andi 2kor ért haza, akkor már csinálták, én este 6ra mentem, akkor még csinálták.
Gondolhatjátok...
El sem tudtunk menni sétálni, aludni sem tudtunk helyette. Persze így is jól telt az idő, Gyarmathy Verával msneztünk. Ők közben lebontották a wc-tartályt, szétszedték, a kádat telerakták valami törmelékkel és szorgosan "No problem"-eztek. No problem, persze, csak épp Erikához kellett átcsettegnünk wc-re és ha akartunk volna sem tudtunk volna munkába menet előtt fürödni, nemhogy mást... Folyamatosan négy ember rohangált ki-be a lakásban és a fürdőszobában, kb öt órán keresztül. Mindezt egy wc-tartály miatt... Apám, vagy Apósom kb fél óra, Sógorom kb tizennégy perc alatt csinálta volna meg ugyanezt. No comment.

Közben irígykedek. Néhányan most indulnak haza. Végleg. Azzal vigasztalom magam, hogy még sok jó élmény vár itt ránk. Közben meg iwiw szerint Veszprémben vagyok. Amíg így is van, úgy vagyok, hogy csak elutaztunk. Mert bármilyen jól érezzük itt magunkat, mert az is sikerül persze, baromi nagy honvágyam van néha. Lubo, a szlovák srác azt mondja, itt él, itt dolgozik, ergo ez az otthona. Nekem soha nem lesz az.

Az marad mindig Veszprém.

De hagyjuk a lelkizést! Hétfőtől péntekig kikapcs, és irány Franciaország!!! Már nagyon várjuk mindketten, reméljük Anne-Claire is! :) Hétfőn reggel 7kor indul a vonatunk Skegnessből, 2 óra múlva Nottinghamben vagyunk. A sherwoodi erdőt most kihagyjuk, gépre szállunk és irány Nantes. Ott AC vár majd minket és irány Chateau-Gontier. Kedd-szerda-csütörtökbe belefér majd ez-az. Majd írunk róla, meg persze fotókat is láthattok majd.

Két képet ma is kaptok. Az elsőn ismét Erikával, a vasárnapi restdayen ő futni ment, mi csak sétáltunk. A másodikon láthatjátok, hogy milyen szép időnk volt... Mert itt szarabb napok járnak most. Szombaton nagyon fos volt, reggeltől estig szakadó esővel és akkora széllel, hogy azt mondtam nem is eső, hanem a tengert fújja át a kerítésen. Azóta sem sokat javult.

Az utazás előtt vagy jelentkezünk még, vagy nem. :D

Sziasztok!!!

Én és a kisöcsém

2008-11-01T20:17:00.005Z

A következő képen Gary, akit említettem az előző postban, amúgy 57 éves :D

Ő Zsolti, a szomszéd étteremben dolgozik. MKB szurkoló, bár "csak" a vezetékneve Veszprémi.

Bár az arcunk nem látszik, én vagyok ugyebár Mr. Skeleton, melletem pedig Matthew fedőnévvel a jó öreg Scooby Do. Teljesen beteg a srác, de bírom. Teamleaderként így zúzni egész este...

A munkatársaimról szóló ismertetőből kimaradt Ms. Sarah Smith. Nem véletlenül. Neki majd külön postot szentelek. Sajnos hétfőn nem sikerült lefotózni, pedig be volt öltözve boszorkánynak. A bemutatásáról röviden csak annyit - előzetesként - , hogy ha nincs beöltözve Godzillára emlékeztet.

Holnap restday. Majd jelentkezünk. Valamikor. Kommenteljetek bátran, ne ""csak"" SzPD, Melus, Tunya és Keresztanyám!

Sziasztok!

Tibi vagyok :)

2008-10-30T23:00:00.003Z

A munkahelyemről:
Kicsit olyan itt, mit egy állatkertben.
Mi, magyarok vagyunk a látogatók. A társaság jó, elég vegyes: van közgazdász, rendőr, kultúrantropológus hallgató meg mittudomén, a lényeg, hogy jóval magasabb az átlagintelligenciánk. :S
Van 1-1 szlovák és lengyel srác, Ljubo és Prem, Ők jó arcok.
Az állatok meg elég sokan vannak: állandóak, ezek az angol kollegák és persze a cserélődőek, a vendégek.
Az egyik managerhölgy, Zoe, a guest catering főnöknője. Nagyon negédes és butus szegény: amikor kuwaiti vendégek voltak és zárni készültünk, odasétált a muszlim férfiakhoz és - idézem: "Helló srácok, zárni szeretnénk, menjetek, lécci!" mondattal kérte fel Őket a távozásra. Tiszta hülye. És még hőzöng, hogy ezek semmibe veszik a nőket.
A másik, Julia, katona volt. Ő jobb fej, de szintén nem szimpatizált a kuwaitiakkal, mondván szemetet hagyva esznek. Hát, ehhez annyit, hogy Ők nem csak arra használják a tálcát, hogy kivigyék a kaját és utána a földre basszák. Mert hogy az angolok ezt csinálják. Tehát mikor odamegyek, pakolhatok vissza mindent a tálcára, hogy el tudjam vinni. A többség sajnos ráadásul elég tapló. Ma például "Wipe the table" mondta az egyik vendég. Semmi hello, please vagy could you. A tanár Tibi erre azt válaszolta volna: "Good evening, yes, please", vagyis Jó estét, persze, kérem! Most egy szót sem szóltam.
Az egyik team leader Mark. Nos, ő meleg. "Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki!" Ja, és qrva nagy szokása volt 3/4re beírni, ami azt jelentette, hogy mindig utolsóként végeztem és takarítás közben végig nézhettem, ahogy már 3 turnus is leül kajálni a kollegák közül. Úgy fest, most e téren javulás várható.
Matthew a másik team leader, jó fej, és nem azért, mert Mr T.-nek hív. Első estéink egyikén, mikor a team dinerben sörözgettünk, DJként zenélgetett. Mivel azt hallotta, hogy ott lesznek az új magyarok, egy magyar mezt vett fel a tiszteletünkre. Piros pont, első találkozásra neki.
Kayleigh, a section leader egy kis hülye picsa, semmi több, legfőbb feladata a kaja hőmérsékletének ellenőrzése a melegentartóban. Esetleg még annyi, hogy Andiék egyik managerének, Shawn-nak a barátnője.
John és Hannah annyira érdektelenek, hogy őket csak együtt említem, a legnagyobb lógók az egész világon. Még annyit sem dolgoznak, mint én szabadidőszervező koromban, pedig ott és akkor már sokszor én is szégyelltem a pofám.
Paul jó arc, ő az evőszeközös, Pierce az italautomatás szintén, de sokat róluk sem tudnék mesélni. Ja, de mégis. Na, mit gondoltok mi Pierce-nek (aki nem Brosnan), a vezetékneve? GIBSON! (Mel Gibson) :DDD
Az ajtóban Richard Odebode hostol. Ő takarítja műszakja végén a gyerekszékeket, elsőként ér oda a kajáért és állítólag jattolnak neki rendesen a vendégek. Hétfőn és pénteken ő adja takarításkor az ágyneműt. Kissé lassan, és néha azt mondja: "Nomor pilokészisz, kopaklétör!" (No more pillowcases, come back later!) Vagyis: Nincs több párnahuzat, gyere vissza később! Ez már-már a szlogenjévé vált, ha róla beszélünk, csak így emlegetjük: nomor pilokészisz kopaklétör. :D
Gary a legnagyobb figura. Vele beszélgetni is sikerült egyszer-kétszer. Buszsofőr volt, aztán Mallorcán volt kocsmája vagy mi, ami becsődölt. Most itt dolgozik. Nálunk szokott fagyigépezni, születésnap-köszönteni. Meg felmos. Néha nálunk, néha Andiéknál.
Ennyit róluk, a magyarokról az év leteltével. :D
Csabi barátunk - http://skegnessblog.blog.hu - végre kikerült a mosogatóból, örülünk neki és gratulálunk! Minden elismerésünk a kitartásáért!

Aki nem tudja, annak egy kép MR T.-ről:

Ha minden igaz, lesz olyan pólóm, melyen az Ő arca ékeskedik.

De mindent a maga idejében, most például alvás következik!

Adio!

"Előléptetés", tanítás, Halloween

2008-10-27T19:53:00.008Z

Először is: elnézést, hogy eddig nem jelentkeztünk beszámolókkal, de sűrűre sikerült a program. Ma talán egyszerre kettőt is kaphattok ... :)

Előléptetés - hosszú sztori, igyekszem röviden és érthetően mesélni. Az történt, hogy kiderült, hogy a jó munkát itt is becsülik, csak észrevétlenül és kicsit lassacskán halad a dolog. Pénteki történet, tehát két hónap megfigyelés után... Egész este azt vettem észre, hogy a manager és még egy srác (akit én csak "Csirkének" hívok - mert úgy is néz ki), figyelnek. Dolgozom és közben mellettem dumálnak, szemből figyelnek - a megőrülés határáig kergetve ezzel engem. Már majdnem rávettem magam, hogy rákérdezzek, hogy valamit rosszul csinálok-e, mert akkor jobb ha kinyögik és megkíméljük egymást a folytatástól. És ekkor érkezik "Csirke" és megkérdezi: Would you like to do some hosting activity tomorrow?" Vagyis, hogy szeretnék-e vendégfogadós munkát másnapra. Nem nagyon tetszett a dolog, de nem tudtam őket erről lebeszélni. Így másnap reggel hosting activity-t végeztem, és este is. Hogy ez meg mi? A bejáratnál kell állni és fogadni a zabálni érkező vendégeket (dear guest-eket) és bájologni velük. Na, ez nekem amúgy sem megy. Akit nem ismerek, azzal nem bájolgok; az ismerősök közül pedig csak azzal vagyok kedves, aki megérdemli. Magyarul: nem szeretek segget nyalni. Mégis ezt kellett tennem, egy teljes napon át. Hogy mi ezzel a gond? Csupán az, hogy a bejáratnál állsz, ahol ki- és befelé is nyitva az ajtó, süvít be a szél és árad be a hideg. Akkor van szerencséd, ha csak a szél fúj és épp 15 fok van. Na, szombaton hidegrekordot döntöttünk - persze, hogy akkor voltam az ajtóban. Jéggé fagytam két és fél óra alatt, az arcomra fagyott a mosoly - persze, hogy kedvesnek tűntem. Lyukasztottam a kajajegyeket, bájologtam és közben megfagytam. Mikor szóltam az egyik team leaderünknek, hogy ez a meló nekem nem "bejövős", mert enyhén hideg van, csak annyit mondott: "Vegyél fel még egy zoknit!" Köszi, lányoknál ez ilyen egyszerű. Jól felfázol, mert ugyan van egy hősugárzó, de a fejed felett egy méterrel - hajszárítónak tökéletes lenne, de nyolc fokban 2,5 órát egy helyben állni, a lábamat éppen nem melegíti. Pulcsi, kabát, kesztyű, jó hogy még sapkát nem vettem fel. Este ugyanez - a végére már alig tudtam ülni - nem kell mondanom miért kellett egész délután a kamillateát szürcsölnöm.

Hogy ez miért előléptetés? Mert ez elvileg nívósabb helyeken egy egész fontos meló. Hogy a vendéget te üdvözlöd, informálod, segítesz neki, amiben kell - téged lát meg először, ahogy belép - így alakul ki az első képe az adott helyről. És miért pont engem tettek oda? Hát, mert két teljes hónap után sikerült ráébredniük, hogy van agyam és beszélek angolul. Méghozzá nagyon jól - ahogy ők mondják. :D Még jó. :D És, mert a vezetőség legtöbb tagja, nagyon jól tudja és továbbadja a managernek, hogy mennyit gürcölök és milyen jó munkaerő vagyok. Nem magam fényezem, ezeket a manager szájából hallottam magyarázatként. Szóval, elvileg fogjam fel ezt egy jutalomnak. Mert amúgy álommeló - annak aki nem szeret dolgozni. Csak állsz egyhelyben, mosolyogsz és beszélgetsz. Persze mindezt 8 fokban a huzatban. Álommeló. :D

Na, ez nekem nem jött be. Utálok egyhelyben állni, utálok unatkozni (itt pedig lehet) és utálok fázni. Este ezt el is magyaráztam nekik, azzal együtt, hogy én két éven belül babákat szeretnék, nem kórházat. Felfogták. "Visszafokoztak". :D

Mától ismét a Bays-ben vagyok, osztom a kaját az éhes dear guest-eknek. Ott meleg van, naponta megégetem a kezem, vagy a karom - de legalább rohan az idő, mert szétdolgozom közben a fejem. :) Ja, és ott oszthatom a hülyéket, akik pantomimest játszanak, hogy beszélek angolul, mert hiszen ezért vagyok a pult mögött - mi lenne, ha mondanák, hogy mit akarnak és nem tornamutatványokat adnának elő. És ez jól esik. :DDD

Hogy mit lehet itt enni? Nem túl változatos, úgy sejtem van egy heti menü-szerűség, mert állandóan ismétlődnek a dolgok. Van Chili Con Carne is, meg Spaghetti Bolognese, ugyanúgy, mint Yorkshire pudding, egy csomó féle marhahús gravy-vel (csúnya barna mártás-szerű dolog - mindent azzal esznek), meg persze fish and chips is. Reggel elmaradhatatlan a full English breakfast a paradicsomos babbal, meg felmelegített paradicsomkonzervvel. Amúgy, itt szinte minden kaja előre csomagolt és félkész. A "szakácsok" csak melegítenek, párolnak és szeletelnek. A meleg sütik viszont jók - "el is kurvultam" - sütit eszek kétnaponta. Az utóbbi négy-öt évben nem ettem ennyit összesen. A forró almáspitéjük a legjobb. Hmmmm... Aggódni nem kell, ennek ellenére is fogyunk, ledolgozzuk, amit megeszünk. :)

A tanítás: van két csoportom. Magyaroknak tanítok angolt, tegnap (vasárnap) kezdtük. Aranyosak és legalább az agyam is használatba veszem hetente egyszer négy órában (november közepétől van még több jelentkező is). Azt persze mondanom sem kell, hogy négy óra alatt elég jól járok anyagilag...

Halloween. Itt már kezdődik az őrület. Hetek óta kerülnek elő a díszítések mindenfelé, éttermekben, a csarnokban, mindenhol. Mert közeledik... Tibiéknél is, nálunk is. Csak Tibiéknél komolyabban. Kapott is egy jelmezt, ma már abban dolgozott. :D A képet csatoljuk, lehet mulatni. Állítólag volt egy nő, aki háromszor megijedt tőle a vacsora alatt. Tibi mellett még három boszorkány is dolgozott, merthogy a jelmezekben ugyanúgy dolgoztak. Volt olyan gyerek is, akinek meg kellett hogy mutassa magát maszk nélkül, hogy lássa, ő egy igazi ember és nem csontváz. :D Élvezte, a vendégek is, lett egy egész rajongótábora is. Mikor épp átmentem, hogy lefényképezzem munka után, az ablakhoz kérették volna, hogy kintről is megcsodálhassák. :DDD

Mára ennyi, máskor másról... Puszi nektek, jó éjt, holnapra szép napot!

Kinyitottam a szám...

2008-10-18T23:51:00.005+01:00

Igen, kinyitottam a szám, de erről picit később.

Először is, saját magam védelmében valamit tisztáznom kell előttetek. Tibit azért kértem meg, hogy függessze fel a focival kapcsolatos ambícióit, mert igazából nem nagyon élveztem volna annak a látványát, ahogy két járógipszben, vagy éppen nyaktól lefelé begipszelve odatipeg az oltár elé és kimondja az "Igen"-t. Aki ismeri, ismeri a sérülésekre való "nagyfokú hajlandóságát", illetve képességeit. Hát ezért...

Másodszor pedig, eddig is focizhatott volna, pláne mióta beszereztük az ehhez szükséges focicipőt is, csak épp a munka és a túlórák gátolták meg ebben, nem én. :) De most már szabad a pálya és én majd örömtől ragyogó arccal figyelhetem, ahogy teljes megelégedettséggel hazakocog egy-egy fociszerelemmel eltöltött egy-, vagy másfél óra után.

A másik: a számról. Aki ismer, az tudja, hogy számomra mindig eljön az az idő, amikor már nem bírok a magamban szépen-lassan, az idő folyamán elnyomott és felgyülemlett ingerekkel, véleményekkel és esetleges elégedetlenséggel - és szépen hirtelenjében kizúdítom az illetékes -vagy ritkán az épp jelenlévő - emberekre az egészet mindenestül. Ma is ez történt. De most pont a dolgokban illetékeseket sikerült megtalálnom vele, a managereket. Mindenki puffog, mindenki elégedetlen valamivel, csak nem annak mondja, akin az egész múlik, vagy aki segíthetne a problémákon. Pedig az lenne a legegyszerűbb. Ma reggel, az igazságtalanság miatt beszéltem - bagatell dolog, szót sem érdemel. Csak pont engem is érintett és most már eljutottam oda (hat hét alatt azért lehetséges, hogy ez egyszer megtörténik), hogy szót is emelek magam mellett és megvédem magam. Este pedig, a szokásos (és igazából senkit nem érdekel mit válaszolsz, mert úgy elmegy melletted, hogy meg sem hallgat) "All right?" kérdésre, a szintén szokásos "All right, thanks." helyett nemmel válaszoltam. A reakció: a manager megtámasztja az ajtót és kíváncsian várja, hogy magyarázzam meg, miért nem "All right." Hát elmagyaráztam. Az igazságtalanságot, a fáradtságot, az éhséget, az elégedettlenséget. Úgy tűnik, most az egyszer (vagy legalábbis a ritkább esetek közé, vagy az "egy kezemen megszámolhatom" alkalmak közé tartozva) vette is a srác az adást. És ez így is van rendjén. Aztán Erikával megtárgyaltuk, hogy lehet, hogy nekik tényleg csak az kellene, hogy többen, gyakrabban mondják meg őszintén a véleményüket, és akkor rájönnek, hogy mi nem működik jól és hogy segítsenek rajta. Mert maguktól - úgy tűnik - nem esik le nekik a tantusz. Mert azzal nem lehet baj, ha én a belemet is kidolgozom - és ezt ők látják és tudják is -, hogy néha elmondjam, hogy miről mit gondolok. Pláne, ha megkérdezik. Őszinte ember őszintén válaszol.Na, ma az őszinteség napja volt. Legalábbis nálam. Robbant a bomba, de kultúráltan, nem kell megijedni. Nem keresem magamnak a bajt, csak megvédem magam és a véleményem. Bennem volt már a dolog, igen Keresztanyukám, pont neked említettem a telefonban, hogy lehet, hogy egyszer, a közeljövőben kiterítem nekik a kártyáimat. Hát megtettem, és csak jó sült ki belőle.

Biztosan észrevettétek, éjfél körül jár az idő, ami nálatok egy óra. Én meg itt írogatok. Hát, ennek az a magyarázata, hogy Tibi dolgozik, én meg kocsmáztam. Vagyis átmentünk négyen Erika, Lóránt, Viki és én, és elbeszélgetünk egy pici itóka mellett a Team Diner bárjában, ami egy, kizárólag az itt dolgozóknak fenntartott étkező és szórakozóhely. Saját dj-vel, billiárddal, dartssal... Tibi nemsokára hazaesik, mert végeztek a hétvégén itt szórakozó muszlimok vacsoráztatásával - és elindul sörözni. Ahová én nem mehetek, mert az fiús sörözés. :D Majd olvasgatok - és nagy magányomban majdcsak elalszom. :)

NAGYIMNAK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánva, most búcsúzom, ez volt a mai beszámoló, puszi mindenkinek, és további szép álmokat. :D :D

Mivel puszit nem tudok most cuppantani NAGYIM arcára és virágcsokrot sem tudunk átadni (még csak fényképen sem), egy képet csatolok, amin ugyan egy őrölt van tündérjelmezben az egyik felnőtt hétvégén, amint épp egy kb 3-6 éves gyerekeknek szánt pörgettyűn próbál mulatni - nevetni lehet rajta, a kedvesség árad belőle (mivel direkt nekünk pózol egy fénykép erejéig) - talán átad valamit a mi vidámságunkból, amit akkor sugároznánk, ha megtehetnénk, amit most személyesen nem tehetünk. CCCCUUUUPPPPP

Újjáéledt szerelem, mely igazából sosem szűnt meg

2008-10-17T16:22:00.003+01:00

Igen, mindig is itt bújkált Bennem és remélem Benne is. Andi, akkor még mint a menyasszonyom megkért, hogy függesszem fel a Vele való kapcsolatot, és én teljesítettem a kívánságát, bár a szívem megszakadt.

Hallottam, hogy itt is találkozhatok Vele.

Sajnos eddig nem volt időm felkeresni.

Tegnap újabb esély kínálkozott, most már nem hagyhattam ki.

Este 9re volt megbeszélve, talán 2 percet késhettem.

Akkor már a többiek adták egymásnak szüntelenül, bár páran a kelleténél tovább dajkálgatták Őt. Aztán eljött az én pillanatom is.

És akkor megállt az idő: egy pillanat alatt lepergett előttem az elmúlt évek sora, amikor minden együtt töltött percet kiélveztünk és hálásak voltunk érte.

Ott voltunk a közös kis helyeinken: a Honvéd üdülőben, a kenesei suli mellett, Hajmáskéren, a Vetési betonján és csarnokában, a Margit-templommal szemben, Szombathely gyepjein, a HKLB-Aréna betonján, a Cholnoky-parketten, a Sportcentrum salakján. És most itt, a skegnessi műfüvön. Önfeledten örültünk egymásnak, aztán továbbadtam a többieknek, hisz velük is vannak hasonló emlékei.

Nagyon jó estém volt tegnap, azalatt az egy óra alatt, míg ott fociztunk.

ÉS NEM UTOLJÁRA!!!

Jobb napok...

2008-10-12T00:34:00.008+01:00

Jobb napok, mert süt a nap; jobb napok, mert senki sem beteg; és jobb napok, mert bőven van munka. - Hiszen ez is fontos, ezért jöttünk ki ide.

A múlt heti esős napok után, most hétágra süt a nap, szelecske fújdogál, de nem vészesen, ezért még piknikezni is akadt időnk - ki is használtuk. Ugyan csak sajtos szendvicsekkel és "szörpivel" és csak két órán át tartott, de jó volt. A bizonyíték:

A fotoszintetizáló énünk feltöltődött, és azóta is töltődik, hiszen még mindig csodás, napsütötte reggelekre ébredünk - a vénasszonyok nyara itt nem akar véget érni. Ez a mi szerencsénk. A kedvünk is jobb és az energia sem elhanyagolható, amit a napsütés egy jó esős, agyondolgozott hét után nyújtani tud. Séták, fetrengés, vagy épp üldögélés a napon - és jó beszélgetések. Főleg Erikával. :) Szerencsére a szimpátia kölcsönös, ezért szabadidőnk nagy részét együtt töltjük - legtöbbször még a nem szabad időnket is, hiszen együtt dolgozunk. Erika is tesitanár (mint Tibi), rendkívül sokat látott és tapasztalt már az életből, ezért kicsit néha olyan nekem, mint egy "tudás, intelligencia és tapasztalat-gyűjtemény". :) (Na, nem puncsolok tovább...)

Munka továbbra is akad, szerencsére most már több is, elkezdtünk aktívan túlórázni, nem úgy, mint a pizzériában. Azok a kétszer másfél órák nem túl jók semmire sem. Szétszedi a napot, a szabadidőt, és minket is. Most Erikával hétvégente három éjszakát dolgozunk - poharat szedünk. Tibi pedig (mai kezdéssel) beépül szorgosan a Burger King-be, ahol aztán éjszaka futkos a placcon. Ma épp éjféltől reggel hatig, ha minden igaz. Én éjfélig nyomtam az ipart, ő pedig éjfélre ment. Gondolhatjátok, hogy ez nem kedvez a családi életnek... De ha ez van, ezt kell szeretni. És mi pillanatnyilag ezt szeretjük, mert ebből lesz új életünk - legalábbis az alapjai. :)

A harmadik, az egészség. Vagyis az első, csak most a végére maradt. Mi szerencsére aktívak és egészségesek vagyunk, nincs nátha, nincs Noro vírus, nincs semmi, ami megakadályozhatna minket abban, hogy gyűjtsük a milliókat. :D Kis éhezés volt, mert az éttermekben, ahol dolgozunk, a héten nem kaptunk kaját, nagy főzésekre pedig nem jutott idő. Maradtak a hideg- és melegszendvicsek, a saláták és a sült sonkaszeletek. Ja, és a lekváros kenyér. Alapvetően nem probléma, mert észrevehetően tűnnek el a kilók (Tibinek is lassan egy mérettel kisebb nadrágot kell igényelnünk - nálam ez már két hete megtörtént), csak a munkához energia kell. Vagyis kellene, de mi most azt a napsütésből szerezzük meg. :D Na, meg persze az újonnan szerzett barátokból, ismerősökből és a beszélgetésekből az otthoniakkal. Mert az nagyon jó. El sem tudjátok képzelni, milyen volt Belgiumban mikor kéthetente kaptam egy telefonhívást és nem volt más kommunikáció, csak a levelek. Amik vagy jöttek, vagy nem. Attól függően, hogy épp sztrájkolt-e a belga posta, vagy sem. Ehhez képest a mai "mindennap beszélünk neten"-világ kánaán. Mindenről tudunk, mindenkit látunk. Legalábbis a legközvetlenebb családtagokat. - Itt meg is ragadom az alkalmat, hogy üdvözöljek mindenkit, akivel nem tudunk sokszor beszélni, vagy akik csak a blogjainkból tudnak rólunk. Egepámék, Nagybátyámék, Nagyim, Mama, Tibi nagyszülei és rokonai, minden barát és ismerős - mindenkit puszilunk!!!!

Ennyi a nagy beszámoló és "szösszenet" hirtelen így éjjel egykor meló után, holnap talán kaptok értelmesebbet is, mert szabadnapunk lesz. :D Legyetek jók és szobatiszták, elteszem magam holnapra - vagyis mára. Pusszantás!

És még egy kép, hogy jó kedvetek legyen és lássátok, Tibi itt is tudja jól érezni magát és ő itt is a "parkett ördöge"! :D

Minden blabla nélkül..

2008-10-09T20:32:00.003+01:00

...jöjjenek most képek:

Ő itt Andi mellett, a következő képen pedig mellettem Bob, the builder. Népszerű arc, akit a motoroshétvégén valaki hitlerbajusszal dekorált ki. Másnap reggelre pedig tovább nőtt a bajusza, de aztán letörölték. Azért még időben elkaptuk ... :) A gyerekek szeretik, igazából fogalmunk sincs ki ő. Mindenesetre órákat állnak sorban a szülőkkel, hogy egy Bob, the builder-nek beöltözött egyénnel együtt lefényképeztessék magukat.

Aztán a vasárnapi szabadnapunkon gyors bevásárlás után kisétáltunk a partra, de annyira nem volt jó ötlet, kb negyed óra után bejöttünk, mert bár szépen sütött a nap, qrva nagy szél fújt. Ezért a "szkafanderek". :)

Tegnap jobb idő volt, süttettük magunkat a napon, a két műszak között, amelyikből a másodikat megtoldottuk a Gala Dinnerrel. Ugyanúgy, mint kedden, csak akkor nem bícselés volt, hanem szunyálás. A Gala Diner pedig azoknak a vendégeknek szerveződik, akik már vagy ötször töltötték itt a nyaralásukat. Ezt köszönik meg egy vacsorával egybekötött műsoros esttel. Így tulajdonképpen, a Gala Diner napján ezek négyszer eszik tele magukat. Reggeli, ebéd, vacsora, aztán Gala Diner. Ott pedig mi egy óra alatt "fekete seregként" négy irányból felszolgáltuk a három fogásos kaját, leszedtük közben az asztalokat és még kaját is kaptunk. Ami jól jött, mert a héten nem kaptunk sem reggelit, sem vacsit, mint eddig. Jó, nem kötelező adniuk, de azért ez most mindenkit érzékenyen érint...

Akkor most itt is:

Isten éltessen Öreg!!!

Hoztam a formám...

2008-10-05T13:09:00.003+01:00

Csak, hogy megnyugodhassatok: itt is képes vagyok ugyanolyan szerencsétlenségekre, mint otthon. Tegnap estem egy nagyot. Persze, ehhez nem csupán az én tehetségemre volt szükség, hanem a rohanásra és a tükörtojásról lecsöppent olajos foltra is a járólapon... Na, meg a gumitalpú cipőmre is...

Az eredmény magáért beszél, volt benne égés, ütődés, esés, tányértörés, minden. "Büszke" lehetek magamra. :) Ez csak a bal felkarom, de ez a leglátványosabb. Élőben még szebb...

Party time - HOL VAN MÉG A MIÉNK?!

2008-10-05T02:41:00.004+01:00

Mármint a búcsúbulink, merthogy 3 litván csajnak ma volt a búcsúbulija. Ők nyaranta járnak Angliába dolgozni, kiegészíteni a "diákkeresetet". Butlinsban négy hónapot húztak le, ez volt nekik az eddig leghosszabb kalandjuk. Volt is sírás-rívás. Mindeközben a motorostalálkozón túl sok partyarc jelmezben vonult fel ismét.

Íme néhány kép:
Hülye indiánjelmezes arcok, meglehetősen hűvösben:

Sejtettük, hogy segghülyék, be is igazolódott:

Persze voltak még, de ők voltak a legkeményebbek, kb 5 fokban és esőben. Mi pulcsiban és kabátban mulattunk rajtuk.

Szóval mentük ismét szürcsölni, ha így folytatódik, 2 hetente jut egy ilyen este. Persze most azt is "megünnepeltük", hogy 1 hónapja vagyunk itt. Már csak 11szer ennyi van előttünk. :)

Már a Summer Lands-ben, Erikával:

Aki szintén tesitanár, mellette földrajz, és az új barátunk.

Ittunk ezt-azt, alig érezhetően bacardi-colát, gintonicot, aztán sört. Ja, és a B52!

Szabó Péter Dánielnek, bocs, de Juventus sör nincs:

A képen Laci, aki Edinával van itt már egy éve és mellesleg várpalotai és a Jendrába járt. :) Készült még 1-2 kép, azok hamarosan. Dumáltunk az egyik búcsúzó csajjal, Rasával, igazi "majom" és reméljük találkozunk vele még Magyarországon. Most még várnotok kell a többi fotóra, íme az utolsó mára:

Andi Eduval, aki március óta van itt. ( Ez egyben válasz Neked, Ráb Atti )

Viszlát holnap (ma), a szabadnapunkon!

RESZKESS FLENSBURG!

Üdítő kivételek...

2008-10-04T15:24:00.003+01:00

Hogy is kezdődött... Megvan, bementem dolgozni. :)))
Tegnap, péntek lévén, volt az utolsó reggelije azoknak, akik hétfőn érkeztek. Eddig még nem történt meg, de most elindult egy búcsúzkodási "körmenet". Minden harmadik asztaltól mikor felálltak a vendégek, elköszöntek, megköszönték a kedvességet (mert én tényleg nagyon kedves voltam és tényleg nagyon köszönik :)) és "See you next year"-el eltávoztak.

Volt a vendégek között egy idős házaspár, akikkel elég jóba lettem hétfő óta. (Ez picit erős kifejezés, mondjuk úgy, hogy a napi két étkezésük alkalmával, naponta legalább öt mondatot váltottunk egymással és ezt már-már barátkozásnak lehet nevezni.) Mindketten kb hetvenes éveiket tapossák, de még életerősek és vidámak. Első reggel azt vettem észre, hogy valaki áriázik, miközben takarítunk. Hát, a bácsi volt az, aki a rádióban éppen hallható legfrissebb slágert áriázta jókedvében. Kimosolyogtam magam, ez tetszett nekik és azután minden étkezésnél énekeltek nekem egyet, a nénike még az egyik alkalommal riszálni is kezdett a székén, mint aki táncol. Haverok lettünk, na. :) A bácsika tisztára nagypapámra emlékeztetett, csak éppen neki ősz haja van, de a szemüveg stimmel, meg az áriázási képessége és a hangnem is, amiben ezt megteszi. Kedves kis vigyorgós, értelmesnek tűnő pár voltak. Állítólag nagyon szokszor jönnek és mindig valamivel bajuk van és valamin mindig problémáznak. Na, most nem ezt tették. Most megbarátkoztak velem, Andreával Hungary-ból. :) Esténként a bácsika a fél éttermet átzengő baritonjával átkiabálva köszönt el tőlem. És most elutaztak. Talán még találkozunk...

Ja, és boszi is vagyok, de erről röviden. Tegnap, amit kimondtam pár másodperc múlva teljesült. Persze csak kis dolgokra kell gondolni. Tálcapakolás közben megjegyeztem, hogy kellene még egy bögre, fordultam egyet és egy bácsi hozott egy bögrét. Aztán egy másik egy kistányért nyomott a kezembe, mire én viccesen megjegyeztem, hogy kaptunk egy kis ajándékot. Ebben a pillanatban érkezett egy másik bácsi, aki lerakott egy egyfontost a trolley-ra egy "Thank you" kíséretében. Na, hát ilyen kis dolgokban, de nagyon megy a jövendőmondás. :D

Este nagy lazán - és ez volt az első alkalom - elsétáltunk vacsizni a pizzériába és lekísértük egy sörrel. Ez azért nagy szám, mert az egy hónap alatt, mióta itt vagyunk, most történt meg először, hogy leülünk nyugodtan vacsorázni, dumálni és sörözni egyszerre - nem pedig rohanva, hogy "gyorsan megkajálok, aztán futok haza". Tibi, Erika, Andi - jólesett mindenkinek. Csak a hideg nem. Mert megérkezett ide is. A fejünket lefújta tegnap a szél, pulcsi, kabát, minden kell és még akkor sem teljesen tuti az érzés. Sapka kötelező, Tibi már gondolkodik a kesztyűn. Ma azt mondták, ilyen idő decemberben és januárban szokott lenni. Hát, ezt is megkaptuk...

Megérkeztek tegnap este a motorosok, bőrszerkó, óriási láncok, vad fejek... Minden telis-tele van motorral, a fürdőszobánk ablaka alatt is három parkol. Tibinek eszébe jutott valami vicceset beszólni, mikor odatették a motorokat, de meggondolta magát, mikor meglátta a kedves vendégek méreteit. :D A lényeg: láttunk három (nem hazudok, egyszerre HÁROM) szép angol lányt!!! Persze ilyen célokra mindig megtalálják a szükséges embereket, bárhogy néz is ki a lakosság 90%-a, de ezek a lányok tényleg szépek, jó alakjuk van, nem disznók és akkora a fenekük, hogy jól áll rajtuk a cicagatya. Lehet nevetni, de ez komoly dolog, nő létemre még én is megfordultam utánuk, hogy lássam, nem káprázik-e a szemem. :D

A tanulság: élnek ebben az országban normális kinézetű emberek is. Csak nekünk a népeségnek nem az a szelete jutott...

Mintha otthon lennénk

2008-10-04T09:11:00.003+01:00

Reméljük jól olvasható

Itt már tisztán látszik elsőre is, ezt is az áruházláncnál vettük.

Az utolsónak nem sok köze van a magyar felirathoz, de mégis ismerős (lehet, hogy ez a leghosszabb kínai szó?!) :

Andi dolgozik, Tibi a bejegyzés közzététtele után kajál és intézi a banki dolgait, meg megy a Security-be, mert az ott kapott papír ellenében adnak új pulóvert az ellopott helyett a Wardrobe-ban. Ja, meg itt most motorostalálkozó van, lehet átnézek oda is!

Erika barátunk ( http://janediary-jane.blogspot.com/ )segítségével - ha minden igaz - mától lesz +44es számunk is.

Holnap mindketten szabadnaposak vagyunk, az időjárástól is függ a program...

Aufwiedersehen!

Noro Virus - Red Alert

2008-10-02T20:00:00.002+01:00

"Pfff, ennyit a szabad délelőttömről!!!" (Andi)

Ugyanis szabad délelőttöm lett volna, amit annak köszönhetnék, hogy a jövő heti kedd és szerda esti túlóráinkat szabad délelőttökben adják ki előre és utólag. Vagyis csak adnák (nekem például holnap), ha nem lenne ez a szemét Noro Virus.

Ezek az angolok annyira disznók és "mosakodástalanok", hogy itt kéthetente Noro Virus riasztás van. Ráadásul most a legmagasabb szintű. Hogy ez mit jelent? Ma este jópáran bent maradtak, hogy "űrruhában" végigfertőtlenítsék az éttermet, holnap reggel pedig minden létező alkalmazott azon fog dolgozni, hogy a kedves vendégek még véletlenül se érhessenek a kajához, vagy a kaják elkészítéséhez, tálalásához szükséges dolgokhoz. Vagyis: a szokásos tányér- és moslékpakoláson kívül, mi fogunk helyettük kenyeret pirítani, üdítőt kinyomni a gépből, poharat és tányért venni nekik - mindezt persze kesztyűben. Mert ugye, senki nem szeretné, hogy elöl-hátul, alul-felül egyszerre távozzon belőle mindennemű folyadék és szilárd anyag. Mert annak - az eddigi tapasztalatok szerint- az ember gyomrán, és száján, illetve más testrészein kívül, a mosdókagyló, a vécékagyló és a kád látja kárát... Na, meg a munkanapok. Ezt megszívtuk, de egy (hangsúlyozom EGY) ilyet is át kell élnünk rövid ittlétünk folyamán. A szabad délelőtt pedig csak elérkezik hozzám is egyszer...

Legközelebb vidámabb témák felé vesszük az irányt, most csak kibosszankodtam magam. Puszi mindenkinek, Janinak köszönöm a levelet, Anyucimnak gyors felépülést kívánok, Pálmámnak pedig üzenem, hogy azért egy hónap után már igazán érdeklődhetne felőlünk...

Adieu nos amis! A bientot!

Rendszeres olvasóinknak :)

2008-09-28T14:18:00.004+01:00

Minden kedves rendszeres blogolvasónknak szép napot és szép jövő hetet kívánunk!

Nekünk holnaptól vége a kötelező pihenésnek, meló ezerrel. Akkor majd jöhetnek újra a beszámolók. Most nem lenne miről. Egész hétvégén fetrengés, dvd-k, internet - hiszen ki sem mozdulhatunk a lakásból...

Pedig lett volna dolgunk: mosás, venni ezt-azt, posta még tegnap, meg csak sétálni a tengerparton és csak élvezni a napsütést, hiszen még mindig süt a nap. Bár mára kicsit lehűlt az idő és esett is keveset, ennek ellenére délután négy órakor, ismét napsütés. :) Úgy tűnik, elhoztuk magunkkal. :)))

A betervezett programok és teendők helyett tegnap megnéztük az Ironmant, ma a 23-as számot és van még 1-2 film, hála a szembeszomszéd Bandinak és lakótársainak.

Tibinek kimarad most a MILAN-inter, de lesz még néhány...

Horváth Csabának és Újvári Tamásnak külön üdvözlet Zircre - tudjuk hogy érdeklődve figyelik a kalandjainkat. Reméljük, nem nagy érvágás Andi osztályát rendbentartani sem. :)

Adios amigos! - Have a nice Monday! Ja, és valaki küldhetne Köbükivel fényposton kisfröccsöt, vagy forraltbort, nem haragudnánk meg érte! :)))

Kedd óta...

2008-09-26T19:32:00.003+01:00

... főleg dolgoztunk.

Kedden csak a szokott helyeken, szerdán és csütörtökön a már vasárnapról említett pizzériában is. Nem volt túl stresszes, bár az esti program takarításból állt. Ja és tegnap este nem is kellett mennünk.
Ma viszont...
A reggel lement simán. Aztán takarítás, ketten hatot, hálistennek Julie Winning nélkül, de így is elkúrta a két műszak közötti időnket. Aztán Andi ment 5re, én fél 6ra. De jött a foschás. Nekem. Mivel elég szarul festettem - mármint a megszokottnál is szarabbul - felmerült bennem, hogy nem a néha előforduló cigi-kávé utáni kis affér. Szóltam Juliának, az exkatonanő menedzserhelyettesnek, aki az előírásoknak megfelelően haza is küldött. Sőt, áttelefonáltatott Matthew-val, a tímlíderrel a Coralba, hogy Andit is küldjék haza. (Mert ilyenkor az egy szobában lakókat ketten helyezik kötelező karanténba; a csak egy lakásban, de külön szobában lakókat pedig szétköltöztetik a gyógyulás idejére. Elég durva itt ez a noro virus mizéria, nagyon komolyan veszik, és mivel a héten volt egy-két hányás, ma például noro virus cleaning volt minden étteremben - falak, asztallábak, ablakok, szőnyegek, minden vírusölö baktericid cuccokkal lecsutakolva. Még jó, hogy azt nem nekünk kellett csinálni :) !!! ) Mire Andi hazaért, addigra én már itthon túl voltam egy újabb "trónoláson". Andi beugrott szólni a pizzériába, hogy holnap nem tudunk menni, ugrott is 6-6 túlóránk. Mivel az utolsó "incident" után 48 órával lehet újra munkába állni. Tehát, hétfő reggelig zárka, internet, dvd, alvás ... Van, aki örülne neki - mi annyira nem...

A vasárnapunk amúgy is szabad lenne, de a szombatot még legyűrtük volna. Most Andi mos. Úgy fest, én nem fröcskölök tovább, bár nyugtával dícsérd a napot, lehet csak vaklárma volt, nem norovírus. Ha mégis, majd jön Mikroman és kinyír mindenkit. :)))

Képet most nem kaptok, gondolom nem bánjátok.

Hajrá Veszprém, Forza Milan!

Adios!

2008-09-24T12:03:00.002+01:00

Na, a hétfőnk kissé gyilkosan alakult.

Lement a szokásos délelőtti műszak, Andinak 8.30tól, nekem 9.00tól. De mivel ez hétfő, ami olyan, mint a péntek, Andinak 2, nekem 2,5 óra volt. Aztán a hőn szeretett takarítás. Kaptunk persze ketten ötöt, abból az egyik, amit a takarítók fő-fő-főnöke ellenőrzött. Beszoptuk rendesen. Ha sima, egyszerű szobák és négy, meg tudtuk volna csinálni 3-3,5 óra alatt. De így Andi 11.30tól, én meg 12.10től, egészen 16.00ig. Vagyis maradt laza fél óránk a dinnerig, ami 4 és 3,5 óra lett.
Este kis csevely Anyukáékkal skype-on meg készülődés, mert úgy döntöttünk megérdemeljük. Megérdemeljük, hogy a város egyik helyén - ahol hétfőn és csütörtökön minden koktél 2.5font - válasszunk a listából. Sikerült, HarleyRidereztünk szorgosan, kb. 11pm-3amig. Meg emlegettük Kiváló Ráb Attilát is, Eduval közösen. Andi táncolt is, én meg ugye...

Ma meg csak úgy voltunk. Andi reggel is ment, én csak délutánra, mert lesz valami gala dinnernek nevezett f@szság, amin mosolyoghatok majd.

Most jöjjön egy kis személyes:

Doma Orsit Isten éltesse születésnapja alkalmából!!!
Remseiéknek, főleg Editkének köszi! Szilvi itt bizonyára éhen halna...
Tunya, mi is figyelünk Téged! Kitartás Neked is, bár asszem Te könnyebb helyzetben vagy, leszel! Remélem!

Most ennyi! Vétel...

Dolgos szabadnap :) - vasárnap

2008-09-23T12:15:00.004+01:00

Szabadnap, mert alapvetően egy héten egy jár, és ma ez volt nekünk ... Mégis dolgoztunk, mert sikerült beépülnünk túlórázni és ma volt a betanítónap. Papa Johns-nak hívják a helyet. Pizzéria: pizza, főtt tésztás kaják és hasonló jellemző enni- és innivaló finomságok. Papánál a munka lazább, vagyis emberközelibb. Nem mocskos tálcákat pakolsz és kotrod le a mások által meghagyott moslékot a tányérokról, hanem vendéget fogadsz, leülteted őket és felveszed a rendelést. Aztán kiviszed a kaját és az italokat, majd pedig leszeded az asztalt. Mondhatjuk azt is, hogy tipikus éttermi felszolgáló munka. Van lehetőségünk angolokkal kommunikálni - ami nem elhanyagolható szempont, mivel Angliában vagyunk, vagy mi. És nem csak annyit kommunikálni, hogy hol mit találnak, vagy hogy töröljük le az asztalukat. Hanem úgy igazán. Barátságos hely, barátságos emberek és barátságos hangulat. Jó élmény volt. Folyt. köv. :)

A szabadnapot azért kihasználni is illik, meg is tettük. Reggel tízkor ébredés, irány a mosoda. A létező és működő hat mosógépből le is foglaltunk a mosnivalóinkkal egyből négyet. Mentségünkre váljék: függönyt is mostunk. :) Mosás, szárítógépben szárítás, gyors vasalás másfél óra betanuló túlóra, majd irány a levegő!!!

Továbbra is napsütés, tengerpart, séta. Újabb fénykép, csak hogy legyen bizonyíték. :) Most észak felé sétáltunk a part mentén, a nagy vidámpark irányába. Aztán találtunk pár "egyfontos" üzletet, ahol le is ragadtunk, hogy felszerelkezzünk a kis lakáskánkat otthonosabbá varázsolni segítő cuccokkal. Képek, tükör, bögrék, szemetes, ágytakaró és hasonló rendkívül fontosnak tűnő dolgok. Ja, és Tibinek 98-as foci vb gólösszefoglaló, best of foci vb-k és egy FA Cup Golden Moments dvd-k. Ez is fontos. :) Séta vissza, kis pihenés, majd megint meló. A szabadnapon ...

Az esti "kicsapongás" is megtörtént. Nagy lazán iszogattunk, meg sörözgettünk egyet itt, a magyar negyedben Butlinsban. Újak, régiek, nem tömegesen, olyan jólesően. El is ment az idő és el is fogyott sör és a dél-afrikai borocska, amit beszereztünk egy hasonlóan kellemesre tervezett estére...

Üdv mindenkinek, legyetek rosszak!

Hard days

2008-09-18T21:48:00.003+01:00

Címszavakban: munka, megfázás, nátha, köhögés, láz, gyógyszerek, munka, vitaminok, alvás, munka, pihenés, mosás, sörözés, túlóra, munka ..... Ja, és mindeközben 20 fok legalább, szikrázó napsütés, napozás a beach-en ... :))) Sajnáljuk, hogy otthon olyan hideg idők járnak, de az igazat megvallva - most nem cserélnénk veletek. :)

A banda még mindig jó, mennek a röhögések, a jó dumálások, filmcserék és sztorizgatások. Még jó, hogy van kivel. Az angolok ugyanúgy kövérek, lusták, tohonyák és sokat esznek. A gyerekek mindent összekennek, a szülők mosolyogva végignézik és talán még büszkék is rájuk. Mi meg feltakarítjuk, ezért van a magyar ember ...

Sportlehetőségek lesznek, Tibinek csak cipő kell és indulhat a foci. A teremben kardiogépek tömkelege, indulhat a fogyás. Ja, és a tengerpart ... mezítláb sétálni, vagy akár futni a homokban? Bármikor ... :) Ismét csak ennyit az "Angliában mindig esik az eső" - dumáról. Egy hete nem esett. Csak a nap süt, néha beborul, aztán megintcsak győz a sunshine everywhere.

14 napja vagyunk itt, Robbie Williams a csapból is folyik, ok, de ma hallottunk először Beatles-t!!! Véééégreee! :)))

Tibi mai kérdése, amit tulajdonképpen minden nap feltesz magának és másoknak is : "Ezek hogy voltak képesek leigázni a világot?!"

Pintér Robinak és az osztályomnak

2008-09-17T21:23:00.003+01:00

Kedveseim!

Köszönöm az üzenetet, kicsit már aggódtam, hogy senki nem érdeklődik a régi osztályfőnök felől... Biztos sokkal jobb most, megemberesedtek, rendbe lesztek szedve - ahogy azt valaki amúgy is megmondta - de félreértés ne essék, az eddigi tervek szerint: jövőre találkozunk. :)
A munka nem túl szívet melengető, úgy is mondhatnánk, hogy rendkívül lealacsonyító, de mit tegyünk - pénzből él az ember. Azt pedig otthon szerezni nem nagyon lehet. Azt már két hét után is tudom, hogy szívesebben "trógereznélek" benneteket a kis osztálytermemben, mint hogy ezek után a disznók után törölgessem az asztalokat. De most ez van, ezt kell szeretni.

Csak jót szeretnék hallani rólatok, hogy büszke lehessek a nevelésemre. :)))
Üdv mindenkinek és kitartást a tanévhez.

Ui: Robi, az angolodon azért még volna mit javítani. :)))

UUi: Kb úgy írsz, ahogy az itteniek beszélnek. ;-) Szóval a helyzeted cseppet sem reménytelen! :-D (Tibi)

Briginek

2008-09-15T15:49:00.002+01:00

Ahogy a seregben a centit vágják, mi úgy gyűjtjük és ragasztjuk ki a cetliket. Ha a szekrény oldala megtelik, hazalátogatunk. És kezdheti Brigi a következő sorozatot gyártani. :-D

Munkaruha

2008-09-15T14:08:00.003+01:00

A természetes mosoly

Meg az enyém...

Ez a délelőtti, breakfastos. A délutáni dinneres csak annyiban különbözik, hogy fehér a blúz illetve ing.

Most jöjjön 1-2 kép

2008-09-14T21:35:00.006+01:00

Ilyen buszokkal zúzzuk, ha muszáj

Már vannak háziállataink is

A Skyline Pavilionnak nevezett pénznyelő

A már említett szélkerekek

Kicsit hátszél volt

Majd még lesz néhány. Munkaruhás is talán... :-D

Sunshine all day...

2008-09-14T17:13:00.002+01:00

Hát, valóban egész nap sütött ma ez a kedves kis napocska. :) Ki is használtuk, meg azt is hogy szabadnapunk van. Gyalogoltunk vagy két és fél órát, befelé a városba. Jól megnéztünk mindent és mindenkit.

Skegness leginkább egy tengerparti szórakoztató központra hasonlít, ahol azért jó pár ember is lakik. Tele van játéktermekkel a part, meg vidámparki dolgokkal végig, és van jó pár étterem, kávézó, na meg persze ezernyi ember. Na igen, és rengeteg üzlet, hogy mindenki költhesse amije van ... Umbro póló 2 font, Umbro cipő 20 font. Számoljátok át és tátva marad a szátok. És ezek után képzeljétek hozzá, hogy ők mennyit keresnek, ha a mi minimálbéres órabérünk 5,52 font per óra. De akinek van itt ismerőse, tudja...

A tengerparton homok, a homokban gyerekek és felnőttek, és jó pár kutyát sétáltató emberke.

Tegnap sikerült mosni is. Érdekes. 20-35 perces programok vannak a gépeken. Egyből mindenki azt gondolná, hogy az meg mire elég és mit is mos ki annyi idő alatt a gép, de - és ezt el lehet hinni - kimossa a cuccot. Aztán jöhet a szárítógép, mert a borzasztó nagy páratartalom miatt esélytelen a jó öreg, nálunk bevált kiteregetéses szárítással próbálkozni. Így aztán kb másfél óra alatt kimosol, megszárítod és viheted haza a száraz ruhát. Közben tévézhetsz, sörözhetsz, biliárdozhatsz kedvedre, ugyanis a mosó közvetlenül a Team Diner bárjából nyílik. :)

Holnaptól újra bánya, mára ennyi, Ancelotti meg kapja be. Meg az, aki Ronaldinhot igazol fiatal, valamirevaló védők helyett...

Odaértünk a partra

2008-09-13T14:43:00.004+01:00

Sétálgattunk, süttettük az arcunkat.

Csak ne kéne még visszamenni ma dolgozni...

2008-09-13T12:40:00.002+01:00

Halihó mindenki!

Süt a nap, van vagy húsz fok (de lehet hogy csak tizenöt, de most végre jó időnek tűnik). Irány a part és a levegőőő. Holnap pedig szabadnap. Mindkettőnknek. :)

Részletesebb beszámoló este, vagy holnap, addig bírjatok magatokkal! :)))

Ui.: Pálmámnak nagyon boldog szülinapot kívánok tegnap reggel óta, csak nem megy át az sms. Ezért most innen is puszilom. Ja, és mindenki: csak skype-unk van, msn nem működik. gyarmathy.andi néven mindketten elérhetőek vagyunk skype-on.

Pusszantás

2008-09-11T22:30:00.007+01:00

The perfect job :)

Reméljük, egyszer olyan is lesz...

Most elmeséljük, mi is volt a mai munkánk (mert, hogy ma volt az első munkanap): Tessék elképzelni egy Cserhát önkiszolgáló étterem típusú dolgot, csak négyszer nagyobban. A magyar helyzettel ellentétben, itt nem viszik vissza a tálcát a maradék kajával és az evőeszközökkel, tányérokkal. Mi tesszük azt meg helyettük. Konkrétan: van egy "trolley", ami egy három szintes tili-toli. Balról a szemeteszsák ráerősítve, jobbról pedig a lötyis edény. A tetején tudsz szétpakolni, alá a tányérok, az alatta lévő szintre pedig a tálcák, illetve egy vagy két tálcányi bögre. A mi dolgunk: leszedjük az asztalt, a maradékokkal, szeméttel, mindennel. Odaviszed a trolley-hoz és ott lekotrod a maradékot a tányérról - ha szilárd, akkor a szemetesbe, ha folyik akkor a lötyitartóba. A tányérokat, poharakat, szemetet pedig elrendezed ahová kell a kicsi-kocsidon. Ja, és ezután visszamész és letörlöd az asztalt, hogy a következő undorító tirpák még jobban összekenhesse és összeszemetelhesse, mint az előző. (Vannak kivételek - még a tálcáját is odahozza a trolley-hoz, vagy talán még el is rendezi) Na, ez lett az angol-francia és a tesi tanárból Angliában. És ebből fog meggazdagodni, legalábbis hamarabb, mint otthon. :(
Viszont lehet, hogy holnapra változik a beosztás, és pult mögé kerülünk... Nem sokkal jobb. :) De nyugi, nem csak mi vagyunk ilyen helyzetben, mindenki ezt csinálja. Vagy takarít. De van három az új srácok között (akik közül az egyik némettanár, a másik idegenforgalmi manager, a harmadik is diplomás) - ők mosogatnak. Ki-be pakolják a mosogatógépbe a mocskos és tiszta edényeket és közben a mi trolley-ainkat slagozzák "tisztára". Álommeló ez is.

Erről ennyit, nem nagy élmény, de lefoglal minket és pénzt hoz. Mindent ki lehet bírni és mindent végig lehet csinálni. Emellett persze pizzériában fogunk túlórázni, ja és takarítunk is a röfi-böfik után a szállásukon. Mert az kötelező túlóra. Tibi már holnap kezdi is. :)))

Egyébként vannak kalandok és jobb élmények is. Nyuszik és kacsák ugrándoznak és közlekednek a Telepen mindefelé. Általában reggel süt a nap, délre már beborul és felhős az egész mindenség. De nincs hideg. Olyan pulcsis idő. Esik, de nem állandóan és nem olyan vészesen sűrűn. Egy nagy sztereotípia az egész angliai esős duma. De ezt eddig is tudtuk.

Ismerkedünk, barátkozunk, egész normális a banda. Vannak persze hisztik, de kezelhető a helyzet. Minden korosztály képviselteti magát, legalábbis 18-tól 35-ig tuti. Mármint a magyarok közül. A fiatalabbak az angol miatt, mi vének pedig a pénz reményében jövünk...

Ja, tegnap már annak is volt haszna, hogy van egy angoltanár a bandában. Vetélkedőn, hát ki nyert volna? A mi csapatunk! :) Jó kis Carlsberg-es pólókat mindenkinek. Andi hozta a nyelvtudását, Tibi pedig a szélesskálájú informáltságát. Ehhez még öt másik okos és ügyes emberke és, nyerő a csapat. :)

Óh, a tisztálkodásról még nem is meséltünk! Na, a lényeg az, hogy itt a zuhany nem létezik, legalábbis a dolgozói szállásokon nem. Csak kádban fürdés van, ráadásul a hideg és a melegvíz külön csapból folyik. Szóval, még hajat öblíteni sem tudsz igazán, mert ahhoz is egy fürdőkádnyi víz kell. (Ennek lényegét lehet, hogy csak a hosszú hajúak és a lányok tudják átérezni.) Úgyhogy Andi hajmosása a régi idők szokásait kicsit felidézve, különleges öblítéssel (Colás fél literes flakonból) történik. Érdekes... De már megy neki egyedül is. :) Mindenesetre hamarosan beszerezzük ahhoz is a megfelelő "adaptert".

Kajálni tudunk, azzal nincs gond, de a pár kiló leadása továbbra is tervben van. Csak jól kell összeválogatni a menüből. Gyorsan elmegy a 3-3 óra. Legalábbis az első nap. Holnapi takarításnál meg reggel 2,5 este 3,5 lesz, majd kiderül, hogyan lehet bírni.

A vasárnapi Tibi-szabadnapra képek feltöltése betervezve. Ne várjatok semmi különöset. Főleg ne a szobánkról, mert nincs értelme mutogatni, ha nem irigykedhettek miatta. :)

Szakáll egy ideig nem lesz. Nagyon rá vannak kattanva a borotválkozásra, nincs elég ideje megnőni. Mindenesetre Gyarmathy-Mama olvadozna a látványtól. :)

Most alvás, hisz holnap is lesz egy nap. Pusszantás!

2008-09-10T18:52:00.002+01:00

Ismét egy kis szabadidő. (szept. 09. kedd)
Tegnap "nem" volt, mert este 8kor takarodó volt, a mai ébresztő 7kor. Utoljára aludtunk ennyit valószínűleg, és kb 3 hónapja nem.
Ma fejtágítás dvd-vel, munkafüzettel (DE TÉNYLEG!!!), a végén teszttel, melyen mindenki átment - mint a főiskolán, mikor a csoporttársunk anyjához jártunk órára. Újabb dvd, MICROMAN a baciirtó főszereplésével, aki a nagy, piros, csillag alakú, agresszív, John Deere géppel érkező főbacilust és csapatát gyilkolászta. :)) A boss végül megmenekült, legalábbis a vége főcímig, de MICROMAN épp üldözte ki a világból. Csak azért nem tudta a dvd stoppolásáig elkapni, mert a citromsárga izomruhájában kevésbé mozgékony. Ha Puljezevics látná, pólót és tetoválást cserélne!!! Egyébként MM úgy kacsint, mint Kiszel Tünde, és vakítóan csillog a foga.
Miután 60 papíron aláírtuk, hogy minden oktatást megkaptunk, láthattuk a munkahelyeinket. Gyorsétterem jellegűek, nagyok és nagggyon tele lesznek röfi-böfikkel reggelenként és esténként. A szétváláskor egymásnak adott búcsúpuszinktól elolvadtak a menidzsörnénik.
Infók után ingyenebéden láttuk egymást újra. Magyarokhoz méltóan mindenki igyekezett mindent felmarkolni és megszerezni, amit csak lehetett. Függetlenül attól, hogy meg tudja-e enni vagy sem. Berzendekve néztük.
Ebéd után megkaptuk a munkaruháinkat, fotók rövidesen. :) Andi hülyébben fog kinézni, mint én. (Mondja ezt ő.) :) A színskála kékből, fehérből és feketéből áll. Kissé aggódtunk, hogy a gizdább lányokra találnak-e ruhát, de megoldották, létezik "S"-es méret! Andi: "már értem, miért lehet nagy méreteket találni az angolturkiban". Három napja érti. Három napja vagyunk itt, és eddig a vendégek között öt sovány nőt láttunk. Valószínűleg az "S"-es méretet ők csak viccből, vagy gyerekméretnek tartják, mert már a legtöbb 10 éves kislányra megfelelne a felnőtt "S" méret, onnantól pedig csak romlik a helyzet... Na, méretekről ennyit, nem taglaljuk tovább.
Vacsizni mindenki a leendő munkahelyére megy, mint megtudtuk, az első fizetésig a vacsit és a reggelit biztosítják az újonnan érkezetteknek. Ez pozitív és kedves dolog. És most ez következik, egy kis kémkedéssel összekötve. Mert közben megfigyelhetjük melyik alkalmazott mit csinál, ki hogy van öltözve, mintát véve péntekre: mert akkor majd mi leszünk a helyükön, vagy mellettük. Kilencre pedig igyekszünk Papa Johnshoz túlórát szerezni. Előtte, persze be kell iktatni az első pint sört. Kicsit szégyenkezve is emiatt, mert már rég le kellett volna folynia a torkunkon. :(
Legyetek szobatiszták, pá!

2008-09-10T18:52:00.001+01:00

Hálát adok Istennek... (szeptember 8.)
most azért, mert nem vagyunk angolok.
Fura egy népség. Andi már taglalta, hogy mi nekik a nyaralás.
Nekem a külsejük jutott.
A kollegákkal nincs semmi különös, teljesen átlagosak. Mármint az angolok. Persze a magyarok is.
Sikerült találkozni már a második napon - bár sokan nem ismeritek, de van aki igen - Bakos Barbarával. Aki már segített is rajtunk, így vállfára pl most nincs gondunk. Extanúm, Ráb Attila egyik régi győri haverját is látni véltem.
De vissza a dír gesztekhez. Hát kérem, ezek űberelik a balatonparti németeket. Bár tangás férfit még nem láttam közöttük, de nem is célom, célunk. Kevés magyar férfi venne feleségül egy vidéki angol nőt. Most abszolút nem a testalkatuk miatt gondoljuk így, hanem az egész megjelenésük és kisugárzásuk miatt. Illetve nem, mert kisugárzásuk - amennyiben pozitívra gondolunk - nincs. Szerintem egy agglegény is így gondolná. Két-három olyan nőt láttunk, aki az itteni fogalmak szerint szép lehet, de ők sem vonzanák a tekinteteket mondjuk a Kisfaludy vagy a csopaki strandon végigsétálva.
Röviden a keddi napról: könnyű, telefon nélküli ébredés, laza készülődés és netintézés után sétáltunk egyet a tengerparton - na nem a homokban, csak úgy óvatosan a betonon. Megkerültük az egész TELEPet (mostantól így hívjuk Butlinsékat), már épp a főbejárathoz értünk, mikor úgy döntöttünk, hogy irány a város, pontosabban a tecso. Vettünk főleg kaját. Meg mosogatószert. Meg olyan papírt, tudjátok, háromrétegűt. A kajakészítőelektromoseszköz projektet elhalasztottuk, de vannak bíztató jelek. Átszámítva ugyanannyi pénzért vásároltunk, mint otthon sikerült volna. Csak az a különbség, hogy itt az említett áruház megítélése jobb, csakúgy, mint az átlagkereset.
Visszaérve ebédeltünk, aztán feladat volt: papírtöltögetés, aláírogatás. A Tibort maguktól is jól ejtik, a György reménytelen, el tudom képzelni mi a helyzet a György-Gyarmathyval. Andi azt mondja szörnyen és érthetetlenül és elképesztően átalakítva. A munkaruha holnapra maradt. Már a helyünket is tudjuk: Andi a Coral Beachben dolgozik majd, én pedig a nem kevésbé exkluzív nevű Ocean Drive étteremben. Most 18.15 körül járunk, holnap 9kor kezdődik a nap mindkettőnknek.
Gondolhatjátok, hogy most van időnk, ezért írogatunk ennyit. Helyes a megérzésetek, úgyhogy ne nagyon szoktassátok magatokat az ilyen részletes beszámolókhoz!
Üdv!

2008-09-10T18:51:00.001+01:00

Üdvözlet "Röfi-böfi Landről"
Az elnevezést Tibi alkotta, miután szembejött velünk egy igazi angol család, mintapéldány volt minden tagja ... :)
Kezdjük a legelején:
Miután indulás előtt nyolc órával, szombat este kilenckor még úgy tűnt, hogy elszállt az egész laptop, vele együtt az egyszerű kapcsolattartás, internetezés és meccsnézés reménye - és emiatt kihisztériáztam magam kedves férjemmel - a probléma szerencsésen megoldódott. A hajnali négykor kelés és ötkor indulás senkinek nem volt ínyére, de a könnyes búcsút követően elindultunk, majd pár órával később, megérkeztünk a reptérre. Egy kis kalamajka a csomagokkal és azok túlysúlyával :), aztán irány a felhők közé. Volt részünk némi izgalomban is, a nem enyhe turbulenciának köszönhetően (Tibi szerint nálunk az utak, náluk pedig a levegő kátyús). Ennek ellenére sikeresen landoltunk, megtaláltuk a buszt (kb. 35-en mi "csicskáztatásra" vágyó magyarok), majd további négy óra buszozás után eljutottunk "álmaink munkahelyére".
Angliára a sztereotípiák szerint nem jellemző idő fogadott bennünket, csodás napsütés, vetkőzhettünk is - ledobtuk a felesleges kabátokat és pulcsikat. Persze ide is, mint mindenhova, mi hoztuk a jó időt. Állítólag délelőtt még olyan esőmennyiséget kaptak, hogy alig láttak ki alóla. Bezzeg megérkeztünk mi - és lőn napsütés... Nem is baj, könyebb az átmenet a 35 fokból, ha ma még 25 fokban élvezkedhettünk. Jön még kutyára tél, ide is visszatér a jó kis 10-12 fokos cudar idő.
Hogy milyen is ez a hely? Olyannak kell elképzelni, mint egy kisváros, ami tele van appartman-jellegű házacskákkal. A házak általában kétszintesek és több, kicsi lakáska van bennük. Ezek a csoffadt angolok pedig azt gondolják ilyen egy igazi nyaralóhely. Igaz, a szállásokon kívül nincs is itt más, mint játszóházak, vidámparkra emlékeztető csodamasinák, gyerekprogramok, víziblokk csúszdákkal, medencékkel (qrva erős klórszaggal -Tibi), sportlehetőségek, éttermek és pub-ok, na meg rengeteg hozzánk hasonló csóró, akik lesik az angolok minden kívánságát. A dolgozók szállása egy egész nagy blokk, kétszintes, kislakásos épületekkel. Olyanok ezek, mint egy lepukkantabb albérlet, viszont az tényleg jó, hogy mindenki egy helyen van. Hamar megtalálsz mindenkit és nem veszel bele a vendégek rengetegébe. Egy kis "dolgozói negyed". A mi kis lakáskánktól a tengerpart, a sós víz, a hullámok, a szélerőművek (mint Tésnél, csak vízben), a homokos part kb. 50 méterre leledzenek. Pontosabban (Tibi pontosít) 50 a homok és 200 méter a víz. :) Persze, a kerítés miatt, mindezt egy ötperces sétával tudjuk elérni...
Az angol pihengetők itt költik el az összes pénzüket, elképesztően idióta dolgokra (erről legközelebb részletesebben), közben esznek, dagadnak és néha bringáznak egyet, vagy kiülnek egy padra a tengerben gyönyörködni. Mi pedig majd gettózunk és kiszolgáljuk őket. A pontos beosztást még nem ismerjük, holnap, esetleg szerdán minden kiderül. Ma ingyen vacsi, kis séta a "telepen", kipakolás és ismerkedés. A buli elmaradt, mindenki próbálja magát kipihenni holnapra. :) Három laza nap után, miközben elvégezzük a papírmunkát, regisztrálunk és hajtjuk a túlóra lehetőségeket, csütörtöktől már dolgozni is fogunk. :)
Az eddigi benyomások pozitívak, bár engem már most rettenetesen irritál, hogy szegényeknek ez jelenti a pihenés, kikapcsolódás élményét. Nekem lennének jobb ötleteim. A csillagokat közelíti ehhez képest egy jó kis balatoni strandolás, Rába-túra, vagy bringázás a Balaton körül. Persze biztosan sokaknak lennének más ötletei is. Mindenesetre nekünk most ez lesz a munka, meg is csináljuk. De én sajnálom őket, hogy nem ismerik a mi nyaralási és szabadság-eltöltési lehetőségeinket. Eszükbe sem jutna ide visszajönni... Ahogy Tibi mondta pár órával ezelőtt: "Szép, szép, de mégsem "A" Balaton."
Puszi mindenkinek.

2008-09-10T18:49:00.001+01:00

Végreeeee! Hurrrrray! Megkaptuk a Pin-kódot, van netünk, jöhetnek a levelek és kommentárok. Most pedig, időrendben felhelyezzük az eddig naponta írt beszámolókat.....

2008-09-08T14:18:00.003+01:00

Szia mindenkinek! Net varhatoan hetvegere, beszamolo talan elobb is. Meg elunk... :)

Valóban...

2008-09-06T09:32:00.002+01:00

működik.

Köszönjük Peti!

Holnap reggel indulás, késő délután érkezés.

Amint lesz időnk és netkapcsolat, új bejegyzéssel jelentkezünk.

Adios!

Próba

2008-09-06T09:24:00.001+01:00

A blog működik.