Ígérem, lassan tényleg írunk valamit, nem csak képeket rakosgatok.
Üdv: Andi&Benedek&Tibi
Üdv: Andi&Benedek&Tibi
2011. november 28., hétfő
2011. november 8., kedd
2011. szeptember 9., péntek
2011. június 15., szerda
2010. november 28., vasárnap
2010. október 11., hétfő
2010. július 10., szombat
Tour de Balaton :)
Hahó mindenki!
Megterveztük, megcsináltuk. Körbebringáztuk a Balatont családostul. Igaz, kicsit hiányosan, mert Zsolti és Piri idén nem jöhettek - jövőre kiegészülünk. Gratula Zolinak, mert 57 évesen korát meghazudtoló tempóban nyomta végig a távot és köszönet Gabinak és Pistinek az autós kíséretért és a fincsi kajákért és utánpótlásos frissítőkért. És nem utolsó sorban: köszönet Orsinak és Balázsnak a társaságért és a jó röhögésekért. :D
Ezúton is jelentjük a kétkedőknek és "negatívkodóknak", hogy itthon is van élet, itthon is tudjuk jól érezni magunkat és itthon is jó jönni-menni. Reméljük egyszer mindenki elhiszi és hazajön... :D
Puszi az összes barátnak, ismerősnek és blogolvasónak.
Andi és Tibi
Megterveztük, megcsináltuk. Körbebringáztuk a Balatont családostul. Igaz, kicsit hiányosan, mert Zsolti és Piri idén nem jöhettek - jövőre kiegészülünk. Gratula Zolinak, mert 57 évesen korát meghazudtoló tempóban nyomta végig a távot és köszönet Gabinak és Pistinek az autós kíséretért és a fincsi kajákért és utánpótlásos frissítőkért. És nem utolsó sorban: köszönet Orsinak és Balázsnak a társaságért és a jó röhögésekért. :D
Ezúton is jelentjük a kétkedőknek és "negatívkodóknak", hogy itthon is van élet, itthon is tudjuk jól érezni magunkat és itthon is jó jönni-menni. Reméljük egyszer mindenki elhiszi és hazajön... :D
Puszi az összes barátnak, ismerősnek és blogolvasónak.
Andi és Tibi
2010. május 5., szerda
Élünk
Nem is kicsit. :)
Lakásoztunk, ezért nem írtunk ilyen sokáig. Új - ELSŐ SAJÁT - otthonunkban egy ideig nem lesz net, így ne számítsatok sokkal gyakoribb blogolásra!
Az egész úgy indult, hogy eldöntöttük belevágunk. Megnéztünk összesen 8 lakást, köztük egy olyat, amit már neten láttunk, de úgy gondoltuk nagyobb kellene Nekünk.
Na, hát ebből az lett, hogy még aznap este eldöntöttük, azt akarjuk. Másnap telefonálás, harmadnap (pénteken) foglaló, hétfőn a maradék készpénz és szerződéskötés. Aztán vártuk, hogy folyósítsák a hitelt, ami meg is történt, így március 28-án vasárnap átvehettük a kulcsokat az "üres" lakásban. Addigra már néhány bútor elfoglalta a Gyarmathy-hacienda nappalijának sarkát.
Hétfőn-kedden-szerdán kifestettük és kitakarítottuk, pénteken pedig jött egy markos legényekből összeállt csapat (Sanca unokaöcsém,Andi unokatesója Balázs, Pimpa exmunkatársam a Bárcziból, Andi osztályából Schmid Jani és Tímár Dávid) meg persze Apám és Apósom. Anyósom is kivette a részét, kaját is csinált meg vezetett. Mama meg fánkot sütött.
KÖSZÖNJÜK MINDEGYIKŐJÜKNEK!
Meg Ádámnak is a villanyszerelést.
Szinte minden átvándorolt, megjött a hűtő és a mosógép, meg a tévé is.
Április 4-e vasárnap óta ott is alszunk, bár a hálószobába később jött meg az ágy, függöny sincs mindenhol és a nappaliba is ma érkezett meg a szekrénysor.
Nagy kaland volt, olyan Andis-Tibis: belevágtunk és pikk-pakk lerendeztünk. És még 19 évig és ezzel együtt 11 hónapig fizetjük a hitelt :D - elvileg.
Képeket nem mutatunk a lakásról, mert majd jöttök és megnézitek. Szüleink és húgaim már voltak, reméljük Zsolti és Piri is jön hamarosan!
Meg már szervezzük az új lakót!!! ;) :)
Jók legyetek, odafigyeljetek!
Lakásoztunk, ezért nem írtunk ilyen sokáig. Új - ELSŐ SAJÁT - otthonunkban egy ideig nem lesz net, így ne számítsatok sokkal gyakoribb blogolásra!
Az egész úgy indult, hogy eldöntöttük belevágunk. Megnéztünk összesen 8 lakást, köztük egy olyat, amit már neten láttunk, de úgy gondoltuk nagyobb kellene Nekünk.
Na, hát ebből az lett, hogy még aznap este eldöntöttük, azt akarjuk. Másnap telefonálás, harmadnap (pénteken) foglaló, hétfőn a maradék készpénz és szerződéskötés. Aztán vártuk, hogy folyósítsák a hitelt, ami meg is történt, így március 28-án vasárnap átvehettük a kulcsokat az "üres" lakásban. Addigra már néhány bútor elfoglalta a Gyarmathy-hacienda nappalijának sarkát.
Hétfőn-kedden-szerdán kifestettük és kitakarítottuk, pénteken pedig jött egy markos legényekből összeállt csapat (Sanca unokaöcsém,Andi unokatesója Balázs, Pimpa exmunkatársam a Bárcziból, Andi osztályából Schmid Jani és Tímár Dávid) meg persze Apám és Apósom. Anyósom is kivette a részét, kaját is csinált meg vezetett. Mama meg fánkot sütött.
KÖSZÖNJÜK MINDEGYIKŐJÜKNEK!
Meg Ádámnak is a villanyszerelést.
Szinte minden átvándorolt, megjött a hűtő és a mosógép, meg a tévé is.
Április 4-e vasárnap óta ott is alszunk, bár a hálószobába később jött meg az ágy, függöny sincs mindenhol és a nappaliba is ma érkezett meg a szekrénysor.
Nagy kaland volt, olyan Andis-Tibis: belevágtunk és pikk-pakk lerendeztünk. És még 19 évig és ezzel együtt 11 hónapig fizetjük a hitelt :D - elvileg.
Képeket nem mutatunk a lakásról, mert majd jöttök és megnézitek. Szüleink és húgaim már voltak, reméljük Zsolti és Piri is jön hamarosan!
Meg már szervezzük az új lakót!!! ;) :)
Jók legyetek, odafigyeljetek!
2009. december 22., kedd
Kitört a szünet!
Nekem a szombat délutáni műszak vége óta tart, Andinak holnap kezdődik igazán.
Ajándékok megvannak, következik a csomagolás és sütés-főzés. Én nagyon élvezem, "hála" a tavaly kimaradt karácsonynak.
Épp a minap találtam egy Hamingway idézetet: "Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti."
Mi így jártunk tavaly. A szilveszter is hasonló volt.
A születésnapom is.
Ami idén a harmincadik volt.
A családon kívül kiknek jutott eszébe?
Sorolom és köszönöm Julinak és Flonak, Tulának, Anitának és Zolinak. Mindannyiukat Andinak köszönhetem.
Közös új barátaink Erika és Norbi.
Felköszöntött Melus és Peti, meg a kiváló Ráb Attila.
Mondhatnám, hogy ennyi, de Őket és a barátságukat kicsinyíteném le. Inkább örülök és megbecsülöm, Ők 30 évem (ami egyébként tényleg nem sok, csak annak tűnik és remélem a java még hátravan) eredményei az emberi kapcsolatok mezején.
DE elég a "nyavajgásból", sokkal jobb dolgok történtek velünk mióta hazajöttünk.
Tudom, az ígért statisztika még várat magára, bocsesz!
Voltunk és megismertük és megcsodáltuk Laurát. Legújabb és valószínűleg utolsóként világrajött unokatestvéremet. Furcsa érzés volt a karomban tartani, keveseknek adatik ez meg 30 évesen. De jó volt. :)
Gratuláltunk Anitának és Zolinak, Julinak és Flonak, Eszternek és Lacinak. Örülünk a kis jövevényeiknek. :)
Voltunk Siófokon és szétfutottunk magunkat. Nem mellesleg egy jó hétvégét töltöttünk Erikával, Eduval és az egy hónapig itthon "üdülő" Pirivel és Zsoltival.
Egy hónap alatt sikerült munkát találnom. Tetszik, jól érzem magam és azt hiszem maradok is Almádiban a DLSB-ben.
Az ajándék pedig leírhatatlan. Megfizethetetlen. Én egyébként nem költöttem volna ennyit magamra, de hát valószínűleg ezért sem voltam még Milan-meccsen. Meg tudnám szokni. :)
Sikerült beszerezni sapkát-sálat-kesztyűt, és jutalmul, meg amúgy is Andinak egy táskát. :p
Egy csomó helyen nem voltunk, ahova ígértük és vártak (reméljük), talán összejön hamarosan.
Mindenesetre ahova megyünk élvezzétek majd ki, mert terveink szerint jövőre már hármasban karácsonyozunk, lesz lakásunk is. Tehát nem megyünk majd senkihez, ellenben vendéget tudunk majd fogadni. :)
Boldog, békés Karácsonyt és sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk minden rendszeres és rendszertelen olvasónknak!
Ajándékok megvannak, következik a csomagolás és sütés-főzés. Én nagyon élvezem, "hála" a tavaly kimaradt karácsonynak.
Épp a minap találtam egy Hamingway idézetet: "Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti."
Mi így jártunk tavaly. A szilveszter is hasonló volt.
A születésnapom is.
Ami idén a harmincadik volt.
A családon kívül kiknek jutott eszébe?
Sorolom és köszönöm Julinak és Flonak, Tulának, Anitának és Zolinak. Mindannyiukat Andinak köszönhetem.
Közös új barátaink Erika és Norbi.
Felköszöntött Melus és Peti, meg a kiváló Ráb Attila.
Mondhatnám, hogy ennyi, de Őket és a barátságukat kicsinyíteném le. Inkább örülök és megbecsülöm, Ők 30 évem (ami egyébként tényleg nem sok, csak annak tűnik és remélem a java még hátravan) eredményei az emberi kapcsolatok mezején.
DE elég a "nyavajgásból", sokkal jobb dolgok történtek velünk mióta hazajöttünk.
Tudom, az ígért statisztika még várat magára, bocsesz!
Voltunk és megismertük és megcsodáltuk Laurát. Legújabb és valószínűleg utolsóként világrajött unokatestvéremet. Furcsa érzés volt a karomban tartani, keveseknek adatik ez meg 30 évesen. De jó volt. :)
Gratuláltunk Anitának és Zolinak, Julinak és Flonak, Eszternek és Lacinak. Örülünk a kis jövevényeiknek. :)
Voltunk Siófokon és szétfutottunk magunkat. Nem mellesleg egy jó hétvégét töltöttünk Erikával, Eduval és az egy hónapig itthon "üdülő" Pirivel és Zsoltival.
Egy hónap alatt sikerült munkát találnom. Tetszik, jól érzem magam és azt hiszem maradok is Almádiban a DLSB-ben.
Az ajándék pedig leírhatatlan. Megfizethetetlen. Én egyébként nem költöttem volna ennyit magamra, de hát valószínűleg ezért sem voltam még Milan-meccsen. Meg tudnám szokni. :)
Sikerült beszerezni sapkát-sálat-kesztyűt, és jutalmul, meg amúgy is Andinak egy táskát. :p
Egy csomó helyen nem voltunk, ahova ígértük és vártak (reméljük), talán összejön hamarosan.
Mindenesetre ahova megyünk élvezzétek majd ki, mert terveink szerint jövőre már hármasban karácsonyozunk, lesz lakásunk is. Tehát nem megyünk majd senkihez, ellenben vendéget tudunk majd fogadni. :)
Boldog, békés Karácsonyt és sikerekben gazdag boldog új évet kívánunk minden rendszeres és rendszertelen olvasónknak!
2009. december 7., hétfő
Mert megérdemlem... :D
Erre mondják, hogy így legyen ötösöm a lottón.
Meg azt, hogy egy valóravált álom.
Van még 1-2, remélem azokra nem kell 15 évet várni.
Köszönöm Mindenkinek, aki részt vett benne, főleg Briginek, aki kitalálta és Andinak, aki megvalósította.
2009. december 4., péntek
Andi visszavág - Egy kis kiruccanás
Tea for two and two for tea, me for you and you for me...
Are you? - You are!
Aki nem ismeri idézetem eredetét, nézze meg a címben említett vígjátékot.
Hétvégén kiruccanunk, van egy tippem az úticélt és egy másik a programot illetően. :D
Majd mesélek.
Are you? - You are!
Aki nem ismeri idézetem eredetét, nézze meg a címben említett vígjátékot.
Hétvégén kiruccanunk, van egy tippem az úticélt és egy másik a programot illetően. :D
Majd mesélek.
2009. október 24., szombat
2009. október 19., hétfő
Összegzés
Szia mindenkinek, aki még érdeklődik felőlünk. Tibi dolgozik (merthogy egy hónapnyi munkakeresés után talált munkát - a szerencsések közé tartozik), gondoltam kihasználom az időt és megalkotom végre kis összegzésemet arról, mit is jelentett számomra ez az egy év Butlinsban és Angliában.
Nem tudom hol kezdjem, szeretném, ha pozitív kicsengése lenne, mert alapvetően pozitívak az élményeim és az emlékeim. Dolgoztunk, szedvedtünk, kiábrándultunk az angolok nagy részéből végérvényesen, mégis hasznos volt.
Hasznos volt, mert pénzt kerestünk, hasznos volt, mert sokat láttunk és utaztunk. Láttuk Franciaországot; Párizst sokadszorra is, de alaposan; Londont, Anglia egy apró szeletét, Skóciát -és Skóciába bele is szerelmesedtünk.
Hasznos volt, mert egy évet egymásra utalva, kettesben töltöttünk. Tanultunk egymásról és egymástól nagyon sokat - és tanultunk magunkról is. Toleranciát, megértést, türelmet, világlátást és tanultunk egymás mellett és egymással, egymásra utaltan élni. Itt nem voltak szülők, nem voltak rokonok, vagy régi jó barátok, akikhez rohanni lehet, ha gond van. Itt csak mi voltunk egymásnak. Legalábbis eleinte. Aztán megszülettek a barátságok, amelyek közül jó pár elég mélyre és erősre sikeredett. Soha nem felejtjük el Csabit, Vikit, Lórit, Norbit, Juditot és Gábort, na és persze Erikát. :D
És most jön a személyeskedős része. Örülök, hogy Tibinek olyan jó barátja lett, mint Gábor és örülök annak is, hogy olyan közös élményeink lettek Skóciában, amik megmaradnak az emlékezetünkben amíg világ a világ - és talán meg is ismétlődnek. Örömmel emlékezem a röhögésekre és jó beszélgetésekre Vikivel és Pirivel, és felejthetetlen emlék lesz a Csabival, Erikával és Norbival Párizsban együtt eltöltött egy hét. Imádom Párizst, de azt hiszem azt az egy hetet überelni nem lehet, amit ott velük töltöttünk és ahogy akkor láttuk és megismertük a várost. Ki tudná elfelejteni a könnyben úszó szemeket, ahogy a montmartre-i magyar vendéglőben kóstolgattuk a rég nem érzett magyar ízeket? Ugye fiúk-lányok? :D És örülünk annak, hogy Norbit is megismerhettük. Az ő nyugodt intellektusa is hatással volt az én átalakulásomra és belső fejlődésemre.
És Erika.... Nehéz azt érzékeltetni, mennyi mindent tanultam tőled és köszönhetek neked. Megpróbálom. Köszönöm neked a világlátásod, azt, hogy megtanítottál az apró dolgoknak örülni és mindent pozitívan látni. És köszönöm neked, hogy megtanítottál odafigyelni az életre és önmagamra. Hogy megmutattad nekem (nekünk) hogy kell saját magunkat becsben tartani. Nagy szavak ezek, de máshogy nem tudom. Ráébresztettél milyen fontos odafigyelni magamra és másokra. Párizs óta futunk és kitartóan, egyre nagyobb lelkesedéssel. Tibitől ez nem nagy szám, de te tudod, hogy tőlem igen. És köszönöm neked Wass Albertet is. Imádom, elgondolkodtat és megnyugtat. Neki, a regényeinek és ennek az egy évnek köszönhetően megtanultam magamba mélyedni, sokkal jobban, mint eddig. Köszönöm a barátságodat, ami egyre inkább hiányzik. Vagyis a beszélgetések hiányoznak, mert abban azért bízom, hogy a barátság megmarad.
Ennek az egy évnek köszönhetem azt is, hogy jobban megismertem önmagam. Sokkal jobban tisztában vagyok azzal, mit szeretnék, merre tartok, ki(ke)t és mi(ke)t szeretnék magam körül az életben. Voltam én már sokat távol otthonról, de valahogy ez az egy év volt az, amelyik végérvényesen megtanította nekem, mit jelent a család és mit jelent a hiányuk. Értékelek minden percet amit velül tölthetek és hálás vagyok, hogy ezt megtehetem. Megtanultam, kik az igazi barátok, akik a távollétben sem hagytak el. És megtanultam azt is, kik azok, akik csak nekem voltak fontosak, nem pedig én nekik.
Fogalmazhatnék úgyis, hogy felnőttem. Látom mit akarok, mi és ki vagyok, merre járok és hogyan. Azt hiszem toleránsabb és türelmesebb is lettem. Erre a mindennapokban döbbenek rá, naponta többször is. Másként reagálok most rengeteg dologra..
...és, mindent összevetve, nem rossz itthon! Féltünk, tartottunk tőle, de kellemes és pozitív csalódás. Nem látjuk pesszimistán a világot, nem vagyunk letaglózva, jó a kedvünk, látjuk a kiutat, munkánk van, szerető családunk is van, elfoglaljuk magunkat és vígan éljük az életet. Jó itthon - de jó volt kint is. Én azt hiszem, hálás vagyok ezért az egy évért mindenkinek, csak tanultam belőle. :D
Nem ömlengek tovább, aki érti, így is érti. Puszi mindenkinek.
Nem tudom hol kezdjem, szeretném, ha pozitív kicsengése lenne, mert alapvetően pozitívak az élményeim és az emlékeim. Dolgoztunk, szedvedtünk, kiábrándultunk az angolok nagy részéből végérvényesen, mégis hasznos volt.
Hasznos volt, mert pénzt kerestünk, hasznos volt, mert sokat láttunk és utaztunk. Láttuk Franciaországot; Párizst sokadszorra is, de alaposan; Londont, Anglia egy apró szeletét, Skóciát -és Skóciába bele is szerelmesedtünk.
Hasznos volt, mert egy évet egymásra utalva, kettesben töltöttünk. Tanultunk egymásról és egymástól nagyon sokat - és tanultunk magunkról is. Toleranciát, megértést, türelmet, világlátást és tanultunk egymás mellett és egymással, egymásra utaltan élni. Itt nem voltak szülők, nem voltak rokonok, vagy régi jó barátok, akikhez rohanni lehet, ha gond van. Itt csak mi voltunk egymásnak. Legalábbis eleinte. Aztán megszülettek a barátságok, amelyek közül jó pár elég mélyre és erősre sikeredett. Soha nem felejtjük el Csabit, Vikit, Lórit, Norbit, Juditot és Gábort, na és persze Erikát. :D
És most jön a személyeskedős része. Örülök, hogy Tibinek olyan jó barátja lett, mint Gábor és örülök annak is, hogy olyan közös élményeink lettek Skóciában, amik megmaradnak az emlékezetünkben amíg világ a világ - és talán meg is ismétlődnek. Örömmel emlékezem a röhögésekre és jó beszélgetésekre Vikivel és Pirivel, és felejthetetlen emlék lesz a Csabival, Erikával és Norbival Párizsban együtt eltöltött egy hét. Imádom Párizst, de azt hiszem azt az egy hetet überelni nem lehet, amit ott velük töltöttünk és ahogy akkor láttuk és megismertük a várost. Ki tudná elfelejteni a könnyben úszó szemeket, ahogy a montmartre-i magyar vendéglőben kóstolgattuk a rég nem érzett magyar ízeket? Ugye fiúk-lányok? :D És örülünk annak, hogy Norbit is megismerhettük. Az ő nyugodt intellektusa is hatással volt az én átalakulásomra és belső fejlődésemre.
És Erika.... Nehéz azt érzékeltetni, mennyi mindent tanultam tőled és köszönhetek neked. Megpróbálom. Köszönöm neked a világlátásod, azt, hogy megtanítottál az apró dolgoknak örülni és mindent pozitívan látni. És köszönöm neked, hogy megtanítottál odafigyelni az életre és önmagamra. Hogy megmutattad nekem (nekünk) hogy kell saját magunkat becsben tartani. Nagy szavak ezek, de máshogy nem tudom. Ráébresztettél milyen fontos odafigyelni magamra és másokra. Párizs óta futunk és kitartóan, egyre nagyobb lelkesedéssel. Tibitől ez nem nagy szám, de te tudod, hogy tőlem igen. És köszönöm neked Wass Albertet is. Imádom, elgondolkodtat és megnyugtat. Neki, a regényeinek és ennek az egy évnek köszönhetően megtanultam magamba mélyedni, sokkal jobban, mint eddig. Köszönöm a barátságodat, ami egyre inkább hiányzik. Vagyis a beszélgetések hiányoznak, mert abban azért bízom, hogy a barátság megmarad.
Ennek az egy évnek köszönhetem azt is, hogy jobban megismertem önmagam. Sokkal jobban tisztában vagyok azzal, mit szeretnék, merre tartok, ki(ke)t és mi(ke)t szeretnék magam körül az életben. Voltam én már sokat távol otthonról, de valahogy ez az egy év volt az, amelyik végérvényesen megtanította nekem, mit jelent a család és mit jelent a hiányuk. Értékelek minden percet amit velül tölthetek és hálás vagyok, hogy ezt megtehetem. Megtanultam, kik az igazi barátok, akik a távollétben sem hagytak el. És megtanultam azt is, kik azok, akik csak nekem voltak fontosak, nem pedig én nekik.
Fogalmazhatnék úgyis, hogy felnőttem. Látom mit akarok, mi és ki vagyok, merre járok és hogyan. Azt hiszem toleránsabb és türelmesebb is lettem. Erre a mindennapokban döbbenek rá, naponta többször is. Másként reagálok most rengeteg dologra..
...és, mindent összevetve, nem rossz itthon! Féltünk, tartottunk tőle, de kellemes és pozitív csalódás. Nem látjuk pesszimistán a világot, nem vagyunk letaglózva, jó a kedvünk, látjuk a kiutat, munkánk van, szerető családunk is van, elfoglaljuk magunkat és vígan éljük az életet. Jó itthon - de jó volt kint is. Én azt hiszem, hálás vagyok ezért az egy évért mindenkinek, csak tanultam belőle. :D
Nem ömlengek tovább, aki érti, így is érti. Puszi mindenkinek.
2009. szeptember 21., hétfő
Újra itthon
Bár Ti, akik olvastátok, olvassátok a blogunkat már tudjátok, hogy augusztus 18-án jöttünk haza.
Mostanra meg is érkezett minden poggyászunk, kipakoltunk a bőröndökből-táskákból, de sajnos még mindig káosz van. Eleve itt voltak Andi szüleinél az itthon hagyott holmik, meg szüleim és húgaim költözése után ide került az én maradék cuccom is. Három feladott és két kézipoggyásszal mentünk ki Angliába, ugyanennyivel is jöttünk haza, csak már itthon volt két bőrönd és kint maradt egy-egy bőrönd és táska, ezeket csomagszállító céggel hozattuk haza. Reklám: árvatrans :)
Igyekszem összefoglalni, mi volt augusztus 19 óta. Mert ugye az azt megelőző napot nem kell ecsetelnem az örömködéssel, ölelgetéssel, ide-oda cikázó "végre itthonozással". Na meg fejessalátás tojásos nokedlival.
Szóval másnap strand Petivel http://szpd.blogspot.com és Melussal http://drmelus.blogspot.com/ meg lángossal és sörrel.
Következő hétfőig (24) semmi különös, csak jóleső sóhajtozás, hogy otthagytuk a szigetet. Azóta Andinak meló, nekem melókeresés. Ami vicces, mert lett volna már 3 lehetőség, de egyik sem az én világom, hogy úgy mondjam. Persze mondhatjátok hogy, ne válogassak, de ezt inkább személyesen fejteném ki annak, akit érdekel. :) Közben fogorvoshoz járok és csütörtökön megműttettem a még tavaly októberben, Angliában elromlott bal hüvelykujjam. Meg közben futunk, novemberben a Balaton Maratonon megtaláltok - bár még nem a teljes távot teljesítjük.
Próbálunk nem belesüllyedni a már januárban is tapasztalt pesszimizmusba.
Tervezzük a most még homályos jövőt és örülünk.
Örülünk, hogy itthon vagyunk. Veszprémben, Magyaroszágon, közel a Balatonhoz.
Örülünk, hogy elhagytuk Angliát, azt az országot, amely sok szempontból csalódást okozott.
Örülünk, hogy érdekes, értékes embereket ismertünk meg, akik között kevés akadt, aki nem honfitársunk.
Élményünk, amit még nem osztottunk meg Veletek van bőven, így lesz még mit olvasnotok.
Talán képeket is tudunk még mutatni.
Meg pár nap múlva egy kis "statisztika" a melóról.
Addig is jók legyetek, odafigyeljetek!
Mostanra meg is érkezett minden poggyászunk, kipakoltunk a bőröndökből-táskákból, de sajnos még mindig káosz van. Eleve itt voltak Andi szüleinél az itthon hagyott holmik, meg szüleim és húgaim költözése után ide került az én maradék cuccom is. Három feladott és két kézipoggyásszal mentünk ki Angliába, ugyanennyivel is jöttünk haza, csak már itthon volt két bőrönd és kint maradt egy-egy bőrönd és táska, ezeket csomagszállító céggel hozattuk haza. Reklám: árvatrans :)
Igyekszem összefoglalni, mi volt augusztus 19 óta. Mert ugye az azt megelőző napot nem kell ecsetelnem az örömködéssel, ölelgetéssel, ide-oda cikázó "végre itthonozással". Na meg fejessalátás tojásos nokedlival.
Szóval másnap strand Petivel http://szpd.blogspot.com és Melussal http://drmelus.blogspot.com/ meg lángossal és sörrel.
Következő hétfőig (24) semmi különös, csak jóleső sóhajtozás, hogy otthagytuk a szigetet. Azóta Andinak meló, nekem melókeresés. Ami vicces, mert lett volna már 3 lehetőség, de egyik sem az én világom, hogy úgy mondjam. Persze mondhatjátok hogy, ne válogassak, de ezt inkább személyesen fejteném ki annak, akit érdekel. :) Közben fogorvoshoz járok és csütörtökön megműttettem a még tavaly októberben, Angliában elromlott bal hüvelykujjam. Meg közben futunk, novemberben a Balaton Maratonon megtaláltok - bár még nem a teljes távot teljesítjük.
Próbálunk nem belesüllyedni a már januárban is tapasztalt pesszimizmusba.
Tervezzük a most még homályos jövőt és örülünk.
Örülünk, hogy itthon vagyunk. Veszprémben, Magyaroszágon, közel a Balatonhoz.
Örülünk, hogy elhagytuk Angliát, azt az országot, amely sok szempontból csalódást okozott.
Örülünk, hogy érdekes, értékes embereket ismertünk meg, akik között kevés akadt, aki nem honfitársunk.
Élményünk, amit még nem osztottunk meg Veletek van bőven, így lesz még mit olvasnotok.
Talán képeket is tudunk még mutatni.
Meg pár nap múlva egy kis "statisztika" a melóról.
Addig is jók legyetek, odafigyeljetek!
2009. augusztus 4., kedd
Kell ennél több? :D
Brigitta és Ivett és Beáta és Vanda és Alíz és Viktória és Boglárka és Alexandra és Réka és Dóra
után most megkaptam
LAURÁT!!! :)
ISTEN HOZTA A LEGÚJABB GYÖRGYÖT!
után most megkaptam
LAURÁT!!! :)
ISTEN HOZTA A LEGÚJABB GYÖRGYÖT!
2009. július 26., vasárnap
Farewell
14 év, életem szinte fele – vele. Egészen 2009 július 21-ig. Most búcsúznom, búcsúznunk kellett tőle.
Tőle, akivel napsütéses napjaim felét töltöttem, akivel esős, szeles és hidegebb napokon sem felejtettem el foglalkozni. Aki mindig ott volt mellettem, aki 1995 szeptember 3 óta családunk tagja volt.
Sétáltunk dombokon, mezőkön, erdőben és réteken. Vele nem nyűg volt a séta, hanem öröm. Amit lehetett várni, ha majd suli után hazaérek. Sétáltunk, futottunk, vagy csak játszottunk. Végigtanulta velem az érettségit, ismerte az összes barátom, az összes embert akit szerettem és szeretek. Tudott boldogságaimról, csalódásaimról, örömeimről és bánataimról. Mindenről. Vagy „csak” megérezte, vagy elmondtam neki. Hülye dolognak tűnhet sokaknak, de mindent elmondtam neki. Ismerte minden titkomat. Ha boldog voltam, ő is az volt. Együtt futkároztunk, pancsoltunk, játszottunk a tónál, csúszkáltunk jégen, nézegettük a naplementét a kedvenc hegytetőnkről a város szélén. Ha napoztam, odafeküdt a pokróc szélére és boldogságtól sóhajtozva elaludt. Ha szomorú voltam, odatelepedett mellém és velem szomorkodott. Vagy odafúrta magát az ölembe és addig ölelgettem, amíg megnyugodtam. Barát volt, a legjobb barátom.
Velünk és mellettünk nőtt fel, csinálta a bolondságait. Gyönyörű szép, okos szemeivel ránk nézett és már tudta mit gondolunk. Mindig ott volt, mindig mellettünk. Ő volt az udvar lelke, a család része. Megnevelte az összes cicánkat, Fibinek pedig ő volt a „felnőtt„ minta. A felnőtt, aki bár már nagyon öregedett, de lehetett nyúzni és nyaggatni, ha játékra vagy társaságra volt szükség.
Nekünk pedig ő volt a "második testvér", a szülőknek a "harmadik gyerek".
És most elment, elaludt – sokat szenvedett. Átlagon felül élt, és átlagon felüli élete volt. Nem volt megkötve, mindenki szerette, mindenki értékelte, hogy ott volt, hogy volt nekünk. Imádta a gyerekeket, a gyerekek pedig őt. Emberek között volt folyamatosan, nem egyedül. Nem az udvaron élt, hanem Veszprémben. Mindenhol járt, mindenhol sétáltunk. Nagyon-nagyon sokat. Sokat élt és sokat megélt.
Nem tudtam elbúcsúzni, ez bánt. Csak az vígasztal, hogy januárban nagyon-nagyon megölelgettem és biztos vagyok benne, hogy tudta mennyire szeretem, szeretjük. Mindig emlékezni fogok szép tekintetére, gyönyörű szép szemeire. Azóta is magam előtt látom és tudom, hogy mindig is látni fogom. Elvesztettem egy barátot, elvesztettünk ismét egy családtagot.
Isten veled Ralf és köszönöm, hogy voltál nekem, nekünk.
Tőle, akivel napsütéses napjaim felét töltöttem, akivel esős, szeles és hidegebb napokon sem felejtettem el foglalkozni. Aki mindig ott volt mellettem, aki 1995 szeptember 3 óta családunk tagja volt.
Sétáltunk dombokon, mezőkön, erdőben és réteken. Vele nem nyűg volt a séta, hanem öröm. Amit lehetett várni, ha majd suli után hazaérek. Sétáltunk, futottunk, vagy csak játszottunk. Végigtanulta velem az érettségit, ismerte az összes barátom, az összes embert akit szerettem és szeretek. Tudott boldogságaimról, csalódásaimról, örömeimről és bánataimról. Mindenről. Vagy „csak” megérezte, vagy elmondtam neki. Hülye dolognak tűnhet sokaknak, de mindent elmondtam neki. Ismerte minden titkomat. Ha boldog voltam, ő is az volt. Együtt futkároztunk, pancsoltunk, játszottunk a tónál, csúszkáltunk jégen, nézegettük a naplementét a kedvenc hegytetőnkről a város szélén. Ha napoztam, odafeküdt a pokróc szélére és boldogságtól sóhajtozva elaludt. Ha szomorú voltam, odatelepedett mellém és velem szomorkodott. Vagy odafúrta magát az ölembe és addig ölelgettem, amíg megnyugodtam. Barát volt, a legjobb barátom.
Velünk és mellettünk nőtt fel, csinálta a bolondságait. Gyönyörű szép, okos szemeivel ránk nézett és már tudta mit gondolunk. Mindig ott volt, mindig mellettünk. Ő volt az udvar lelke, a család része. Megnevelte az összes cicánkat, Fibinek pedig ő volt a „felnőtt„ minta. A felnőtt, aki bár már nagyon öregedett, de lehetett nyúzni és nyaggatni, ha játékra vagy társaságra volt szükség.
Nekünk pedig ő volt a "második testvér", a szülőknek a "harmadik gyerek".
És most elment, elaludt – sokat szenvedett. Átlagon felül élt, és átlagon felüli élete volt. Nem volt megkötve, mindenki szerette, mindenki értékelte, hogy ott volt, hogy volt nekünk. Imádta a gyerekeket, a gyerekek pedig őt. Emberek között volt folyamatosan, nem egyedül. Nem az udvaron élt, hanem Veszprémben. Mindenhol járt, mindenhol sétáltunk. Nagyon-nagyon sokat. Sokat élt és sokat megélt.
Nem tudtam elbúcsúzni, ez bánt. Csak az vígasztal, hogy januárban nagyon-nagyon megölelgettem és biztos vagyok benne, hogy tudta mennyire szeretem, szeretjük. Mindig emlékezni fogok szép tekintetére, gyönyörű szép szemeire. Azóta is magam előtt látom és tudom, hogy mindig is látni fogom. Elvesztettem egy barátot, elvesztettünk ismét egy családtagot.
Isten veled Ralf és köszönöm, hogy voltál nekem, nekünk.
2009. július 19., vasárnap
Wonderland
Próbálunk beszámolni...Repülővel Invernessig, aztán pedig autóval fedeztük fel Skóciát. Hat nap, öt éjszaka. Szájtátás, "odanézz"-ek sorozata, fényképezéstől elzsibbadt végtagok és a jó mélyre beszívott igazi hegyi és tengeri levegő.
Skócia maga wonderland, a csodák országa. Hihhhetetlenül gyönyörű. Persze csak azoknak, akik odavannak a természeti csodákért. Tudták a skótok hova kell születni. Mindenhol óriási hegyek, tengerszemek, hegyi patakok, vízesések, sziklák, erdők. Gyönyörű. Hat nap csak arra elég hogy biztos lehess benne, Skóciába vissza fogsz még menni. És nem is egyszer. (Reméljük az élet is ezt akarja és meg is tudjuk valósítani.)
Sokat utaztam már, aki ismer, tudja rólam, hogy elég sokat láttam. Eddig Korzika és Írország volt az abszolút kedvenc. Most összezavarodtam. Skócia vészesen előre akar törni mindkettő helyére. Imádom, imádjuk és imádtuk. :D
Ez a hat nap maga volt a lelki feltöltődés, semmit nem csináltunk csak ettünk és utaztunk és néztünk hol jobbra, hol balra. Sétáltunk, nevettünk és megint csak ettünk. Mert Skóciában van jó kaja is. A haggies a fiúknak jött be, a Black Cullin is (sör) - viszont mindenki abszolút kedvence a Cranachan nevű desszert. Isteni, könnyű és krémes - ja és whisky az alapja. :D Zabliszt, tejszín, whisky, méz és málna. Ezekből áll össze egy isteni krémes csoda. Kedves ismerősök, ne aggódjatok, vettünk szakácskönyvet, ha hazaértünk mindenkinek elkészítjük, aki igényt tart rá. :D
Kollegák javaslatára Invernesstől észak felé, majd végig a nyugati parton autóztunk, beiktattunk egy kis Skye-szigetet, aztán irány Edinburgh. Edinburgh-re azt gondoljuk, nem jutott elég idő. Nagyon-nagy város, nem számítottunk ekkorára, pláne a sziget nyugati felére jellemző "itt-ott egy tanya" népsűrűségre alapozva. Egy délutánunk volt rá, szinte semmire sem elég. De azt legalább tudjuk, hogy nem a főváros miatt szerettük meg Skóciát. :D A nyugati part és a Skye-sziget az abszolút győztes. Már-már azt gondolná az ember, hogy eljutott a világ végére és ennél szebb már nem jöhet, amikor elé tárul egy olyan látvány, hogy már szólni sem tud a gyönyörűségtől.
Biztosan ömlengésnek tűnik ez az egész, de mi tényleg ennyire a hatása alá kerültünk és nagyon boldogok vagyunk, hogy eljutottunk Skóciába és megtehettük, hogy elmegyünk. Ha már csak ezért is, de megérte ez az egy év.
Igyekszünk majd értelmesebb beszámolót is adni róla (talán Tibinek egyedül jobban fog menni), most erre futotta. Gábor és Judit, köszönjük, hogy velünk tartottatok! :D
2009. július 16., csütörtök
2009. július 11., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)