2009. június 10., szerda
2009. június 4., csütörtök
A harmadik „X” – Életem legnagyobb meglepetése
Hol is kezdjem? Talán a negatívummal, mert azután csak pozitívumok következnek. Harmincéves koromra rá kellett hogy döbbenjek, hogy olyan ember vagyok, akit hónapokig át lehet vágni – csoportosan. :D Merthogy, ezt tette velem a férjem, a családom, a barátaim és a munkatársaim. És ment nekik, mert a sejtelem legparányibb szikrája sem lobbant fel bennem.
Kezdem az elején. Május 23-án töltöttem be 30. életévemet. Ez alapjában véve is nagy fordulópont és aki teheti nagyon megünnepli. Én már jó ideje sejtem, hogy nagyon megünnepelni nem tudom, mivel a családom több ezer kilométer távolságban lesz tőlem. De itt lesz a férjem, az új barátaim – és csakazértis kirúgunk a hámból. Ezt is tettük. Volt házibuli, a legjobb barátok részvételével (ajándékok, zene, kaja, italok és kacagás), aztán kocsmás folytatás is - ott már több munkatárssal, ismerőssel. A másnap kicsit nehéz volt, de átlendültünk rajta. Igaz, hogy az volt az év eddigi legszebb és legmelegebb napja – mi a két műszak között átaludtuk.
Férjecskémtől a szülinapomon kaptam ajándékot, virágot is, de jelezte, hogy lesz még folytatás – valami, ami még készülőben van és nem tudni mikorra lesz kész, de még mielőtt Londonba megyünk megtudom. Tudniillik szombat este volt a buli (és a szülinapom), vasárnap a másnap :D, az azt követő csütörtökön pedig indultunk volna Londonba négy napra. Az egész készülődésből csak azt vettem észre, hogy Tibi a két műszak között néha elrohan, visszarohan, majd megint elrohan – mondván: ellenőriznie kell, hogy jól halad-e a az ajándékom. Kedden délután pedig, mire edzésből hazaértem, az asztalon az ajándék: egy rajzolt kép a családomról, merthogy ők nem lehettek itt a szülinapomon. Ezúton is köszönet Adrinak a rajzért. :D Teljesen bevettem a sztorit, meghatódtam a rajztól és kiraktam a díszhelyre. Ezután mit sem sejtve elmentem dolgozni. Este hazaérvén Tibi sebtiben lefürdött, én a számítógépnél csücsültem, Erika pedig ígéretéhez híven megjelent. Ekkor mit hallok? „Boldog szülinapoooot, boldog szülinapoooot, boldog szüliiiiinapot Andi, boldog szülinapoooot!” Ezt zengedezi kint az ablak előtt egy csoport. Először fogalmam sem volt, hogy nekem szólt, mert egy csomó embernek volt azon a héten a születésnapja és mivel az enyém már három napja meg lett ünnepelve – gondoltam a szomszédban Levit köszöntik (neki volt 30-án). Erre Tibi beszól az ablakon, Erikával kórusban: „Gyere már ki!”. Pont a dalocska végére kiértem és mit és kit látok? Hát az anyukám, apukám, bátyám és menyasszonya Piri ott dalolásznak és vigyorognak az ajtónkban!!! Angliában, Skegnessben!!! Én meg csak azt hajtogatom vigyorogva és teljesen ledöbbenve, hogy „Most mi van? De most mi van?”
Ezután következett egy dolgozós-mindent megmutatós nap, mi a földön hálózsákban, anyáék az ágyunkban, bátyámék pedig egy kollega szobájában aludtak (aki épp hazament Magyarországra – és aki szintén tudott az egészről már vagy egy hónapja…). Az idő rettenetesre változott, ennek ellenére megmutattuk a tengerpartot, Skegnesst és abban bizakodtunk, hogy Londonban szebb idő vár ránk. És így is lett. Londonba érkezve másnap már csak pulcsi kellett, harmadnapra pedig már szandált kellett vennünk, mert nem bírtuk a meleget. Én simán Görögországban is nyaralgattam volna ilyen időben. Le is égtünk már az első nap, naptejet is kellett beszerezni. :D Lejártuk a lábunkat – Apa, aki bringán edződött, első nap kicsit lefáradt a „London-maraton sétától”, de harmadnapra naggggyon belejött. Ja, és életében először repült – csak miattam. Mert eddig rettegett tőle, de most kötelező volt. Annyira belejött, hogy a hajókázást is élvezte, a London Eye-ról nem is beszélve…
Erikának minden elismerésem, hogy tudott hatunkhoz alkalmazkodni, néha nem volt egyszerű… De mindent láttunk, sokat sétáltunk és még többet nevettünk. Zsolti rákattant a fish and chips-re, mi pedig a keleti kajákra. Futottunk buszra, vonatra, metróra, láttuk a sztárokat a Tussauds-ban, kajáltunk és söröztünk a Hard Rock Café-ban és láttuk a várost lentről és fentről is. Tartalmas és élménygazdag négy nap volt. Semmi kedvünk nem volt újra vonatra szállni, de az javított a hangulaton, hogy Zsoltiék jöttek vissza velünk – mert szülinapi meglepetésként azt is megkaptam, hogy bátyámékat felvették dolgozni az éttermünkbe. Február óta próbálom elérni, és mit ad az ég? Pont május 26-ra sikerül, amikor épp megérkeznek Angliába. :D
Azóta berendezkedtek, ma dolgozni is kezdenek. Fura, hogy nem fura hogy itt vannak. – Most ez a szlogen. :D És az sem volt fura hogy Apáék itt voltak. Mármint miután kicsodálkoztam magam. Nagyon jó volt – felejthetetlen. KÖSZÖNÖM MINDENKINEK AKINEK EBBEN RÉSZE VOLT!!!
Puszi mindenkinek, nemsokára megint jövünk.
2009. május 26., kedd
Mókuskerék és jobb napok is...
Mozgalmas napok állnak mögöttünk.
Az utolsó felnőtt hétvégét sikeresen túléltük. :)
A házassági évfordulónk pihenéssel telt. Jobbat képzeltünk, de most így sikerült. MÉG EGYSZER KÖSZÖNET AZOKNAK, AKIK TAVALY VELÜNK ÖRÜLTEK!
Andi születésnapja is "lezajlott", voltak vendégeink, ajándékok, alkohol és buli. Meg azóta regenerálódás.
A melóhelyen majdnem ugyanúgy mennek a dolgok. Kivéve, hogy már nem a floor-on zúzom tálca-tányér-evőeszköz-bögre gyűjtéssel meg kajamaradék szakszerű fekete szemeteszsákba kaparásával. Nem Drágáim!!! Hetek óta a bays-ben teljseítem a szerződésben meghatározott munkaóráim. Vagyis "ételt" tálalok a kedves Butlins-látogatóknak. Volt, hogy az önkiszolgáló levesespult felügyelete volt a feladatom: üres-teli csere és tisztántartás. Ma pedig megismerkedek a condiments rejtelmeivel. Ez pedig nem mást takar, mint a kifogyó kis tasakos kajatunningolók (értsd: mustárok, ketchup, tartár, majonéz, só, bors, barnamártás, ecet) újratöltése. Ez kiegészül még a szalvétákkal és a cuttlery-vel, ami a következő: tiszta evőeszközök begyűjtése a potwashból (mosogató szekció), polírozás - hálistennek géppel - szétválogatás és újratöltés. Ja, ugyanez a tálcákkal is. Előbb utóbb megkapom a drinks-et is: italautomaták gondjának viselése. Egyik sem álommeló, de jó a "változatosság delectat". :D
Ma meg holnap még zúzzunk a melót és csütörtöktől vasárnapig LONDON!!! Jó lesz, tudom.
Addig puszi-pá, jók legyetek, odafigyeljetek!
Az utolsó felnőtt hétvégét sikeresen túléltük. :)
A házassági évfordulónk pihenéssel telt. Jobbat képzeltünk, de most így sikerült. MÉG EGYSZER KÖSZÖNET AZOKNAK, AKIK TAVALY VELÜNK ÖRÜLTEK!
Andi születésnapja is "lezajlott", voltak vendégeink, ajándékok, alkohol és buli. Meg azóta regenerálódás.
A melóhelyen majdnem ugyanúgy mennek a dolgok. Kivéve, hogy már nem a floor-on zúzom tálca-tányér-evőeszköz-bögre gyűjtéssel meg kajamaradék szakszerű fekete szemeteszsákba kaparásával. Nem Drágáim!!! Hetek óta a bays-ben teljseítem a szerződésben meghatározott munkaóráim. Vagyis "ételt" tálalok a kedves Butlins-látogatóknak. Volt, hogy az önkiszolgáló levesespult felügyelete volt a feladatom: üres-teli csere és tisztántartás. Ma pedig megismerkedek a condiments rejtelmeivel. Ez pedig nem mást takar, mint a kifogyó kis tasakos kajatunningolók (értsd: mustárok, ketchup, tartár, majonéz, só, bors, barnamártás, ecet) újratöltése. Ez kiegészül még a szalvétákkal és a cuttlery-vel, ami a következő: tiszta evőeszközök begyűjtése a potwashból (mosogató szekció), polírozás - hálistennek géppel - szétválogatás és újratöltés. Ja, ugyanez a tálcákkal is. Előbb utóbb megkapom a drinks-et is: italautomaták gondjának viselése. Egyik sem álommeló, de jó a "változatosság delectat". :D
Ma meg holnap még zúzzunk a melót és csütörtöktől vasárnapig LONDON!!! Jó lesz, tudom.
Addig puszi-pá, jók legyetek, odafigyeljetek!
2009. május 8., péntek
The dark sides of life ...
... a félreértések elkerülése érdekében.
Kedves családtagok, barátok, haverok, ismerősök és érdeklődők! Mielőtt végleg mindenkiben az csapódna le velünk kapcsolatban, hogy nekünk itt arany életünk van, utazgatunk, bulizgatunk és bandázgatunk, álljon itt egy piciny összefoglaló a negatívumokról - a teljesség kedvéért és a tegnapelőtt nyolc hónapos itt-tartózkodásunk summázásaként.
Tényleg, valóban voltunk a nyolc hónap alatt pár buliban, jártunk Franciaország nyugati részén, Párizsban, megyünk még Londonba és Skóciába; sokkal jobb az idő, mint azt a sztereotípiák alapján bárki is sejtené és lettek új barátaink - mégis rengeteget szenvedtünk, dolgoztunk és tanultunk a nyolc hónap folyamán.
Bár átlagban napi hat órát dolgozunk - péntek és hétfő kivétel, mert akkor minimum kilencet, illetve péntektől hétfő reggelig ki tudja mennyit - ez mégsem ilyen egyszerű. A mai nappal kezdődő négynapos hétvége például: reggel hétkor kelés - 3 óra étterem, majd 3 óra takarítás, aztán 3 óra étterem, majd este kilenctől-tíztől hajnalig kb. 5 óra pohárszedés. Szombat reggel nyolckor (szerencsés esetben 4-5 óra alvás után) kelés, 3 óra étterem, alvás (ideális esetben), majd 3 óra étterem, aztán hajnalig 4-5-6 óra poharazás. Vasárnap elvileg szabadnap (de mosás, takarítás, főzés, esetleg alvás), aztán estétől hajnalig kb 5 óra pohárszedés. Hétfő reggel 3 óra étterem, 3 óra takarítás (ha nem épp négy), majd 3 óra étterem - ezután pedig kedd reggelig végkimerülés miatt alvás. A legközelebbi pihenéssel tölthető szabadnapnak pedig még a hírét sem halljuk, mert az megint vasárnapra esélyes. Akárhogy is nézzük, a mi minden munkával töltött hetünket követő minden hétvégénk (ami péntek reggeltől hétfő estig számítandó most) 96 órájából minimum 30 óra munkával telik - és ebbe egy szabadnap is bele van építve, ha szerencsések vagyunk. Mert ha nem, akkor vasárnap még 6 óra étterem és még egy nap amikor kb 1500 vendéggel kell megbírkózni és az ő 1500 tálcájukkal napi kétszer. A hét legtöbb napján a velünk együtt dolgozók 90%-a fájós karral, vállal megy haza és annak örül, hogy hét-nyolc óra alvás erejéig nem kell emelgetnie semmit. Ja, és túlórázni lehet éjjel-nappal, igen. Csak épp azt nem veszi itt senki figyelembe, ha pihenni szeretnél. A szomszéd a zenét bömbölteti nyitott ajtónál, a felső szomszéd ordítva szexel. Ha szerencséd van, csak ennyi és nem egy felújítást kapsz magadnak pont arra a szerencsétlen két órára, amikor az éjjeli nem alvással töltött órákat szeretnéd bepótolni. Nincsenek munkaszüneti napok, nincsenek ünnepnapok. Minden egyes esetben dolgozol Karácsonykor, Húsvétkor, születésnapokon, buli kizárva. Mert másnaposan nem nagy öröm a vendégekkel egy légtérben lenni. A nyolc hónap alatt nem volt olyan szabadnap, amikor nem dolgoztunk, ha mégis volt egy, amiatt volt lelkiismeretfurdalásunk, hogy cserbenhagytuk a túlórás főnökünket és kollegáinkat. Nem nyávogás ez, csak tegyük már tisztába a dolgokat.
A vendégek számáról csak anyit, hogy az egyik étterem 600, a másik 900 férőhelyes. Ezekben tömi tele magát átlagosan 800 illetve 1500 (rosszabb esetekben, és nem ritkán 1100 illetve 2200) vendég három óra alatt úgy, hogy az alatt már végeznünk kell a takarítással is, hogy az esti nyitásra minden tiszta és higiénikus legyen (asztalok, szőnyegek - mert az asztalok alatt a könnyítés :D kedvéért szőnyeg van - járólapos és linóleumos felületek, gépek és berendezések, evőeszközök, tányérok, minden...).
Igen, fizikai munkát végzünk és ezzel nincs is baj. Csak azzal az átlagosan 1500 vendéggel van baj turnusonként, akik lenéznek, megaláznak és általában teljesen hülyének és jöttmentnek tartanak, mert nem angol vagy, hanem csak egy senkiházi vendégmunkás, akinek talán még agy sincs a fejében és aki nyilván nem beszél angolul - hiszen magyar, vagy lengyel, vagy szlovák, vagy litván. Az országodat nem ismerik, nemhogy a kultúrádat és a nyelvedet, vagy épp a gondolkodásod. A véleményed senkit nem érdekel, csak az, hogy letöröld az asztalt és letakarítsd a szemetet, a kiömlött folyadékokat, a babaköpködéseket és a szanaszét dobált ételt és fagyit, hogy a következő szemét módon táplálkozó, magát felsőbbrendűnek tartó angol család egy percen belül az asztal köré ülhessen zabálni. Kevés a kivétel, de őket nagyon megbecsüljük.
A felnőtt hétvégékről külön említés kell tenni. A felnőtt hétvégét általában valamiféle téma, vagy évtized zenei stílusa alapján rendezik meg. Volt itt hatvanas-, hetvenes-, nyolcvanas-, kilencvenes évek, soul, Rock'n'Roll, motoros hétvége, huszas éveikben járók hétvégéje, Reunion (nagyjából azonos korosztály találkozója) stb... Ilyenkor ideözönlenek a bulizni vágyók, és a hatvanas, hetvenes hétvégék kivételével (mert akkor idősebbek érkeznek - hála az égnek) iszonyatos mocskot hagynak maguk után. Akkor még a szerencsések közé tartozol, ha "csak" a szanaszét szórt szemetet, üvegeket, folyadékot, néhány szétdobált használt óvszert és a teleszart vécét kell kitakarítanod utánuk. Ha nem vagy szerencsés, kaphatsz törött bútorokat is, ketchuppal vagy kólával telefolyatott falakat, szarral rajzolt szívet az ablakra, vagy ondóval televert söröskorsókat. Most épp kilencvenes évek hétvége lesz Bultinsban. Ez azt jelenti, hogy megérkeznek az állatok. Akik leszarják, hogy te is ember vagy, este hatkor már részegek és olyan mocskot hagynak maguk után, hogy álmodni sem mernétek róla. Kezét-lábát eltörnék annak, aki otthon ilyet csinál, akár a leglepusztultabb kocsmában is - mi pedig ezt takarítjuk. És mosolygunk mikor közben idiótának néznek, megcsapkodják a fenekünket, vagy épp a mellméretünkről érdeklődnek. Mert ez nekik poén. Mi pedig lenyeljük a dühöt és a megaláztatást és megyünk tovább. Mert mi a jelmondat? - Keep smiling. "Ha nem vagy képes mosolyogni, ne gyere be aznap dolgozni." - mondja ezt a főnökünk.
És mindezen hogy tesszük túl magunkat? Tibi: Még annyira sem vesszük őket emberszámba, mint ők minket. Munkaeszköznek tekintjük őket - és mindenkit megnyugtat az a tudat, hogy csak 1-2-3 évig lesz itt, ezek viszont életük végéig ilyenek maradnak.
Mára ennyit, puszi mindenkinek. A családnak nem kell elkeseredni, emelett élünk, virulunk és pozitív élményként és ezernyi tapasztalatot adó egy évként fogunk visszatekinteni erre, ha egyszer végre augusztusban hazajutunk.
Nota Bene: Elnézést kérünk azoktól a normális, kedves angol emberektől, akiket örülünk, ha láthatunk, akik megszínesítik a munkával töltött napjainkat, akikkel el lehet beszélgetni és akik még örülnek is neki, hogy itt vagyunk és megköszönik a munkánkat. Sajnos ők a kivételek - de léteznek. :) És elnézést az édi gyerekektől is, akik egy-egy vigyorral feldobják a napunkat és emlékeztetnek arra, miért is vagyunk mi itt. Ők nem tehetnek semmiről - a szüleik nem tudják őket megnevelni.
Andi és Tibi
Kedves családtagok, barátok, haverok, ismerősök és érdeklődők! Mielőtt végleg mindenkiben az csapódna le velünk kapcsolatban, hogy nekünk itt arany életünk van, utazgatunk, bulizgatunk és bandázgatunk, álljon itt egy piciny összefoglaló a negatívumokról - a teljesség kedvéért és a tegnapelőtt nyolc hónapos itt-tartózkodásunk summázásaként.
Tényleg, valóban voltunk a nyolc hónap alatt pár buliban, jártunk Franciaország nyugati részén, Párizsban, megyünk még Londonba és Skóciába; sokkal jobb az idő, mint azt a sztereotípiák alapján bárki is sejtené és lettek új barátaink - mégis rengeteget szenvedtünk, dolgoztunk és tanultunk a nyolc hónap folyamán.
Bár átlagban napi hat órát dolgozunk - péntek és hétfő kivétel, mert akkor minimum kilencet, illetve péntektől hétfő reggelig ki tudja mennyit - ez mégsem ilyen egyszerű. A mai nappal kezdődő négynapos hétvége például: reggel hétkor kelés - 3 óra étterem, majd 3 óra takarítás, aztán 3 óra étterem, majd este kilenctől-tíztől hajnalig kb. 5 óra pohárszedés. Szombat reggel nyolckor (szerencsés esetben 4-5 óra alvás után) kelés, 3 óra étterem, alvás (ideális esetben), majd 3 óra étterem, aztán hajnalig 4-5-6 óra poharazás. Vasárnap elvileg szabadnap (de mosás, takarítás, főzés, esetleg alvás), aztán estétől hajnalig kb 5 óra pohárszedés. Hétfő reggel 3 óra étterem, 3 óra takarítás (ha nem épp négy), majd 3 óra étterem - ezután pedig kedd reggelig végkimerülés miatt alvás. A legközelebbi pihenéssel tölthető szabadnapnak pedig még a hírét sem halljuk, mert az megint vasárnapra esélyes. Akárhogy is nézzük, a mi minden munkával töltött hetünket követő minden hétvégénk (ami péntek reggeltől hétfő estig számítandó most) 96 órájából minimum 30 óra munkával telik - és ebbe egy szabadnap is bele van építve, ha szerencsések vagyunk. Mert ha nem, akkor vasárnap még 6 óra étterem és még egy nap amikor kb 1500 vendéggel kell megbírkózni és az ő 1500 tálcájukkal napi kétszer. A hét legtöbb napján a velünk együtt dolgozók 90%-a fájós karral, vállal megy haza és annak örül, hogy hét-nyolc óra alvás erejéig nem kell emelgetnie semmit. Ja, és túlórázni lehet éjjel-nappal, igen. Csak épp azt nem veszi itt senki figyelembe, ha pihenni szeretnél. A szomszéd a zenét bömbölteti nyitott ajtónál, a felső szomszéd ordítva szexel. Ha szerencséd van, csak ennyi és nem egy felújítást kapsz magadnak pont arra a szerencsétlen két órára, amikor az éjjeli nem alvással töltött órákat szeretnéd bepótolni. Nincsenek munkaszüneti napok, nincsenek ünnepnapok. Minden egyes esetben dolgozol Karácsonykor, Húsvétkor, születésnapokon, buli kizárva. Mert másnaposan nem nagy öröm a vendégekkel egy légtérben lenni. A nyolc hónap alatt nem volt olyan szabadnap, amikor nem dolgoztunk, ha mégis volt egy, amiatt volt lelkiismeretfurdalásunk, hogy cserbenhagytuk a túlórás főnökünket és kollegáinkat. Nem nyávogás ez, csak tegyük már tisztába a dolgokat.
A vendégek számáról csak anyit, hogy az egyik étterem 600, a másik 900 férőhelyes. Ezekben tömi tele magát átlagosan 800 illetve 1500 (rosszabb esetekben, és nem ritkán 1100 illetve 2200) vendég három óra alatt úgy, hogy az alatt már végeznünk kell a takarítással is, hogy az esti nyitásra minden tiszta és higiénikus legyen (asztalok, szőnyegek - mert az asztalok alatt a könnyítés :D kedvéért szőnyeg van - járólapos és linóleumos felületek, gépek és berendezések, evőeszközök, tányérok, minden...).
Igen, fizikai munkát végzünk és ezzel nincs is baj. Csak azzal az átlagosan 1500 vendéggel van baj turnusonként, akik lenéznek, megaláznak és általában teljesen hülyének és jöttmentnek tartanak, mert nem angol vagy, hanem csak egy senkiházi vendégmunkás, akinek talán még agy sincs a fejében és aki nyilván nem beszél angolul - hiszen magyar, vagy lengyel, vagy szlovák, vagy litván. Az országodat nem ismerik, nemhogy a kultúrádat és a nyelvedet, vagy épp a gondolkodásod. A véleményed senkit nem érdekel, csak az, hogy letöröld az asztalt és letakarítsd a szemetet, a kiömlött folyadékokat, a babaköpködéseket és a szanaszét dobált ételt és fagyit, hogy a következő szemét módon táplálkozó, magát felsőbbrendűnek tartó angol család egy percen belül az asztal köré ülhessen zabálni. Kevés a kivétel, de őket nagyon megbecsüljük.
A felnőtt hétvégékről külön említés kell tenni. A felnőtt hétvégét általában valamiféle téma, vagy évtized zenei stílusa alapján rendezik meg. Volt itt hatvanas-, hetvenes-, nyolcvanas-, kilencvenes évek, soul, Rock'n'Roll, motoros hétvége, huszas éveikben járók hétvégéje, Reunion (nagyjából azonos korosztály találkozója) stb... Ilyenkor ideözönlenek a bulizni vágyók, és a hatvanas, hetvenes hétvégék kivételével (mert akkor idősebbek érkeznek - hála az égnek) iszonyatos mocskot hagynak maguk után. Akkor még a szerencsések közé tartozol, ha "csak" a szanaszét szórt szemetet, üvegeket, folyadékot, néhány szétdobált használt óvszert és a teleszart vécét kell kitakarítanod utánuk. Ha nem vagy szerencsés, kaphatsz törött bútorokat is, ketchuppal vagy kólával telefolyatott falakat, szarral rajzolt szívet az ablakra, vagy ondóval televert söröskorsókat. Most épp kilencvenes évek hétvége lesz Bultinsban. Ez azt jelenti, hogy megérkeznek az állatok. Akik leszarják, hogy te is ember vagy, este hatkor már részegek és olyan mocskot hagynak maguk után, hogy álmodni sem mernétek róla. Kezét-lábát eltörnék annak, aki otthon ilyet csinál, akár a leglepusztultabb kocsmában is - mi pedig ezt takarítjuk. És mosolygunk mikor közben idiótának néznek, megcsapkodják a fenekünket, vagy épp a mellméretünkről érdeklődnek. Mert ez nekik poén. Mi pedig lenyeljük a dühöt és a megaláztatást és megyünk tovább. Mert mi a jelmondat? - Keep smiling. "Ha nem vagy képes mosolyogni, ne gyere be aznap dolgozni." - mondja ezt a főnökünk.
És mindezen hogy tesszük túl magunkat? Tibi: Még annyira sem vesszük őket emberszámba, mint ők minket. Munkaeszköznek tekintjük őket - és mindenkit megnyugtat az a tudat, hogy csak 1-2-3 évig lesz itt, ezek viszont életük végéig ilyenek maradnak.
Mára ennyit, puszi mindenkinek. A családnak nem kell elkeseredni, emelett élünk, virulunk és pozitív élményként és ezernyi tapasztalatot adó egy évként fogunk visszatekinteni erre, ha egyszer végre augusztusban hazajutunk.
Nota Bene: Elnézést kérünk azoktól a normális, kedves angol emberektől, akiket örülünk, ha láthatunk, akik megszínesítik a munkával töltött napjainkat, akikkel el lehet beszélgetni és akik még örülnek is neki, hogy itt vagyunk és megköszönik a munkánkat. Sajnos ők a kivételek - de léteznek. :) És elnézést az édi gyerekektől is, akik egy-egy vigyorral feldobják a napunkat és emlékeztetnek arra, miért is vagyunk mi itt. Ők nem tehetnek semmiről - a szüleik nem tudják őket megnevelni.
Andi és Tibi
2009. április 22., szerda
Itt vagyunk, itt vagyunk!
Főleg én, a szokásos fájós derékkal. Évente 1x-2x előjön, de most bíztam benne, hogy sikerül letudni az itt tartózkodást minden ilyesmi (tudjátok, derék, nyak-váll, csukló, boka :S) nélkül.
Hát nem.
De ez jó nektek, mert ki tudja mikor jutottunk volna el egy újabb bejegyzéshez. Csapjunk is bele a lecsóba!
Párizs nagyon zsír volt. A kimozdulás Skegnessből, a társaság, a város. Minden összeállt egy jó kis holidayhez (-hoz, ahogy tetszik) és mi nem is hagytuk, hogy akár csak 1 perc is a semmibe vesszen. Elsősorban maga Párizs, nagy séták, jó kajálások (amihez nem nekünk kellett főzni végre!) hatalmas kacajok és röhögések, parkban heverés. Most alig csináltunk fényképeket, nem a látnivalókra hajtottunk. Erika, Norbi és Csaba le is maradt jónéhányról, de hát még nekünk sem teljes a lista. Ja, és a maraton. Bár utóbbi csak nézőként. Aztán majd itt is előrelépünk,bő 1 éven belül lefutom. Nem elősorban a fizikai teljesítmény vagy a légkör miatt. Magam akarom legyőzni, az agyam. Tudnék még a szabadságról írni, Andi talán ki is oszt, de kockáztatok. Legfeljebb majd ő is "papírra veti" az élményeit.
Azóta meló, érdekes vendégek (kb mint a hitgyüli otthon) és már várjuk a hétvégi motorosokat.
A lényeg, hogy sikerült feltöltődnünk és bár augusztusig nem megyünk haza, nem fogunk belefásulni az itteni "életbe". Bár az idézőjel csak idézőjeles, nem vészes itt. :)
Május végén elmegyünk Londonba, július elején fel, Skóciába, nehogy úgy térjünk haza, hogy semmit nem láttunk az Egyesült Királyságból. Persze lesznek addig szabadnapjaink is, azokon a környéket igyekszünk majd felfedezni. Amit sajnálok, hogy kimarad majd az évünkből az egy premier league meccs és/vagy az FA-kupa döntő. Ezek, vagy valamelyik kárpótolt volna a mai Milan meccsért és a kimaradt kézilabda-meccsek miatt. Jó, igaz, az otthoni fizetésünkből nem látnánk egy év alatt Londont, Skóciát, még egyszer Párizst, nem is beszélve a novemberi franciaországi kiruccanásunkról. A 3-as rossoneri mezt sem vettem volna meg annyiért, pedig rég vágytam rá.
Szóval alapvetően továbbra is jól vagyunk itt, jól is leszünk, aggódni nem kell értünk! :)
De minden előtt még vár ránk az 1. házassági évfordulónk és Andi y. születésnapja.
Ma pedig Isten éltesse a sógorom!!!
Meg köszönjük a névnapi üzeneteket!
Jók legyetek, odafigyeljetek!
2009. április 13., hétfő
Nem akármilyen Húsvét
Bizony, nem akármilyen! :D
A történet eleje idén januárra nyúlik vissza. Hiába voltunk otthon ugyanis három teljes hetet, valahogy csak visszaérkezésünkkor esett le mindkettőnknek, hogy az az igazi PÖTTYÖS kimaradt. Nem tudjuk hogyan, nem tudjuk miért. Mindenesetre, azóta sajnáltuk és hiányoltuk.
Elérkezett azonban a Húsvét és bár nem ebből az aprópóból, de Tibi kollegám este megjelent a bárpultnál és "Útravalóul" - megjegyzés kíséretében átadott nekem egy PÖTTYÖSt. Hát, majdnem elaléltam a gyönyörűségtől, és fogalmam sem volt róla, hogy mivel érdemeltem ki, csak arra vártam, hogy elújságolhassam éppen nálunk túlórázó Tibimnek és Erikának. Mint kiderült, Tibinek (a kollegámnak) anyukája küldte postán - egy egész kartonnal - és ő úgy gondolta, mindenkinek ad egyet, aki magyar. Erika azért maradt ki belőle, mert aznap később jött dolgozni... :DDD
Na, a bevezetés ellenére, a lényeg. Tegnap este ünnepélyesen és testvériesen három felé darabolva a túró rudinkat, a gyönyörtől szinte sikongatva elfogyasztottuk. És következett a Húsvét hétfő.
Bíztam benne, hogy Tibink jó szokásához híven nem csap nagy hűhót a locsolásból (a kötelező köröket utálom, de majd a lányom kedvéért tíz év múlva jó képet fogok vágni hozzá - megígérem). Mivel reggel én mentem dolgozni, aztán egy óra múlva jöttem Tibiért is, hogy jöjjön hozzánk túlórázni, mert emberhiány van - a reggeli locsolós ébresztés elmaradt, de a munkahely felé visszasétálva közölte velem, hogy valami különlegesben lesz részem. Na, el sem tudtam képzelni mi lehet az, felkészültem a legrosszabbra. És ehhez képest, mi történt? Olyanban volt részem Erikával együtt (aki jött hozzánk húsvéti reggelire), amiben a kb hatmillió magyar hölgyemény közül szerintem nagyon kevésnek. A kora reggeli munkahelyi kölnis locsolás után (köszi Isti), a "már majdnem egy éve férjem Tibi" BALATONVÍZZEL locsolta meg két kis virágját, nehogy elhervadjanak. Hoztunk ugyanis Balaton-vizet egy kicsi tégyelyben még szeptemberben. Na, abból kaptunk egy adagot. Hát, Anglia közepén Balatonvizes locsolás.... Isteni. :D
Ezek után elégedetten leültünk és elfogyasztottuk a húsvéti reggelit újhagymával, főtt és füstölt sonkával, kolbásszal, főtt tojással, sajttal - este pedig megkoronáztuk a Jóska-nagybátyámtól kapott házipálinkával (Tar-féle torokszaggató - ahogy Tibi nevezi).
Hát, így telt munkával, de meglepetésekkel a mi Húsvétunk. Reméljük, ennyi vidámságot és örülnivalót mindenkinek hozott a nyuszi, mindenkinek puszi!
Andi és Tibi
A történet eleje idén januárra nyúlik vissza. Hiába voltunk otthon ugyanis három teljes hetet, valahogy csak visszaérkezésünkkor esett le mindkettőnknek, hogy az az igazi PÖTTYÖS kimaradt. Nem tudjuk hogyan, nem tudjuk miért. Mindenesetre, azóta sajnáltuk és hiányoltuk.
Elérkezett azonban a Húsvét és bár nem ebből az aprópóból, de Tibi kollegám este megjelent a bárpultnál és "Útravalóul" - megjegyzés kíséretében átadott nekem egy PÖTTYÖSt. Hát, majdnem elaléltam a gyönyörűségtől, és fogalmam sem volt róla, hogy mivel érdemeltem ki, csak arra vártam, hogy elújságolhassam éppen nálunk túlórázó Tibimnek és Erikának. Mint kiderült, Tibinek (a kollegámnak) anyukája küldte postán - egy egész kartonnal - és ő úgy gondolta, mindenkinek ad egyet, aki magyar. Erika azért maradt ki belőle, mert aznap később jött dolgozni... :DDD
Na, a bevezetés ellenére, a lényeg. Tegnap este ünnepélyesen és testvériesen három felé darabolva a túró rudinkat, a gyönyörtől szinte sikongatva elfogyasztottuk. És következett a Húsvét hétfő.
Bíztam benne, hogy Tibink jó szokásához híven nem csap nagy hűhót a locsolásból (a kötelező köröket utálom, de majd a lányom kedvéért tíz év múlva jó képet fogok vágni hozzá - megígérem). Mivel reggel én mentem dolgozni, aztán egy óra múlva jöttem Tibiért is, hogy jöjjön hozzánk túlórázni, mert emberhiány van - a reggeli locsolós ébresztés elmaradt, de a munkahely felé visszasétálva közölte velem, hogy valami különlegesben lesz részem. Na, el sem tudtam képzelni mi lehet az, felkészültem a legrosszabbra. És ehhez képest, mi történt? Olyanban volt részem Erikával együtt (aki jött hozzánk húsvéti reggelire), amiben a kb hatmillió magyar hölgyemény közül szerintem nagyon kevésnek. A kora reggeli munkahelyi kölnis locsolás után (köszi Isti), a "már majdnem egy éve férjem Tibi" BALATONVÍZZEL locsolta meg két kis virágját, nehogy elhervadjanak. Hoztunk ugyanis Balaton-vizet egy kicsi tégyelyben még szeptemberben. Na, abból kaptunk egy adagot. Hát, Anglia közepén Balatonvizes locsolás.... Isteni. :D
Ezek után elégedetten leültünk és elfogyasztottuk a húsvéti reggelit újhagymával, főtt és füstölt sonkával, kolbásszal, főtt tojással, sajttal - este pedig megkoronáztuk a Jóska-nagybátyámtól kapott házipálinkával (Tar-féle torokszaggató - ahogy Tibi nevezi).
Hát, így telt munkával, de meglepetésekkel a mi Húsvétunk. Reméljük, ennyi vidámságot és örülnivalót mindenkinek hozott a nyuszi, mindenkinek puszi!
Andi és Tibi
2009. április 12., vasárnap
Előzetes
Andi a párizsi tavaszban a "sanzelizé" menti parkban
Itt meg Erikával a Buttes-Chaumont gyepén hever
Gulyás, mi más?
Amihez magyar bor dukál
Nincs semmi hozzáfűznivalóm
Boldog nyulat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)