2009. március 3., kedd

Hűséges olvasóknak a hűtlen blogíróktól

Nem nagyon (egyáltalán) nem meséltünk mostanában. Nem mintha eseménytelenül telnének a napjaink, csak így sikerült.

Az utolsó életjel szerint múlt héten hétfőn buliba indultunk.
Odaértünk. Aztán haza is. Közben történt egy s más, amit nem oszthatunk meg veletek, nekünk jól sikerült. Másnap takarítás közben jókat röhögtünk 1-2 pillanaton.

Csütörtökön elmentünk Lincolnba, a megyeszékhelyre. Az alap, amit tudni kell, hogy régi, nagy múltú város. Hatalmas katedrálisa van. Csaba ( http://skegnessblog.blog.hu ) szerint majdnem akkora, mint a párizsi Notre Dame. Hát nem! Legalább másfélszer akkora. Komolyan. Ha hazaihoz kéne hasonlítani, nagyobb az esztergomi bazilikánál is. Maga a város hangulatos. Pontosítok. A régi rész (amit mi láttunk) a várral egy dombon van, hangulatos, onnan rálátni más részekre is, azok már egy modern várost idéznek. Amit most nem jártunk be.
Mindenesetre mi éhesen érkeztünk, így beültünk először kajálni. Gyömbérsört kértünk hozzá.
KÖNYÖRGÖM SOHA, EGYIKŐTÖK SE IGYON!
Bűn rossz. Üdítőitalként az egyik kedvencünk, de a gyömbéres kekszhez hasonlóan ez förtelmes. Alapíze mindkettőnek jó, de lenyelésük után sem a paprikához, sem a borshoz nem hasonlítható, inkább maró, mint erős vagy csípős. Szájüregben és torokban is. SZÖRNYŰŰŰ.
A kaja kellemesebb volt, ha nem is maradandó élmény.
Teszem hozzá - sikeresen megbotránkoztattuk közben a kultúráltan és disztingváltan körülöttünk ülő, hatvanas átlagéletkort produkáló fogyasztóközönséget. Ugyanis, miközben a nénik és bácsik békésen teázgattak és ebédelgettek mellettünk a hatszor-ötös helyiségben - persze kizárólag suttogva beszélgetve-, Tibi a gyömbérsör hatására nekiállt énekelni: "Baj van! Attól tartok keptentörp, elfogyott a gyömbérszörp. Dirárom,dirárom,dirárirárirárom..."! (Szándékosan írtam fonetikusan.) Belőlem kitört a röhögés. Azt hiszem a mi korosztályunkból is mindenki emlékszik erre a "slágerre", de valahogy már évek óta megbújt az emlékezetem leghátsó zugában. Erre Tibiből feltör az emlék - gondolom a borzasztó íz okozta sokk hatására - belőlem pedig a röhögés. :D Mindenki tudja milyen vagyok ha elkap a röhögőgörcs. Na, ez ott is sikerült, Erika persze ezen jól szórakozott és ő is felvette a ritmust. Mindhármunk feje vöröslött és nem voltunk valami disztingváltak - botrányt okoztunk -, talán ez is lett aztán a fogyasztóközönség esti sztorija otthonra. Köszi Tibi! :D

Hétvégén vendégek, '80-as évek témában. Hallgattunk megint sok jó zenét, mint általában. :D Bon Jovi, Van Halen, satöbbi. Most '60-as évek fesztivál következik, az legutóbb jó volt. Talán az egyik legjobb, mert kultúrált vendégek voltak. Sok volt a Beatles és nem volt Illés meg Metro meg Omega, meg Aradszky (Arasznyi) Laci, meg Koós Jani meg Korda Gyuri, meg Kovács Kati. :D

Egyébként a maga munka változatlan. A staff mindkét étteremben változott, így nem unalmas az élet. Sőt! Sokan tudjátok milyen lusta vagyok (nagyon-nagyon), de néhány új munkatárs "hozzáállása" már néha engem is feldühít. De sebaj. Robbanás még nem volt, bár a bomba már ketyeg.
Viszont kaját már nem kapunk. Illetve takarítós napokon, a takarításra kijelöltek. Reggelit, és ha aznap délután intake van, akkor vacsorát is. Meg ha valakinek születésnapja van. Merthogy válság, növelni a személyzeti étterem forgalmát meg a tökömtudja. Egyszerűen csak köcsögök, mert a napi több tonna moslék, zsákokban gyűjtött kajamaradék úgyis a szemétre kerül. Bár 22én kaptunk vacsorát. Kérdeztem a tímlídert, hogy kinek van születésnapja. "Senkinek, nagyon keményen dolgoztatok, mindhárom étterem 100%-os lett. De - mondom - mindig keményen dolgozunk! Igen, de most EXTRA keményen dolgoztatok!" Nem tudtam mást, mint - nem jut eszembe jobb kifejezés - az arcába röhögni. Bosszúból durván telekajáltam magam. :D Azt meg ugye egyikőtök sem gondolja, hogy most hirtelen egyszerre mind a három étterem 100%-os tudott lenni, ami eddig egynek se nagyon sikerült. De bekaphatják! Egy kis pénz- és időráfordítással, na meg mikróval a Team Dinernél jóval olcsóbban megússzuk.

Hamarosan képek is kerülnek ide, de most pihenés következik.

Pá!

Nincsenek megjegyzések: