Üdvözlet "Röfi-böfi Landről"
Az elnevezést Tibi alkotta, miután szembejött velünk egy igazi angol család, mintapéldány volt minden tagja ... :)
Kezdjük a legelején:
Miután indulás előtt nyolc órával, szombat este kilenckor még úgy tűnt, hogy elszállt az egész laptop, vele együtt az egyszerű kapcsolattartás, internetezés és meccsnézés reménye - és emiatt kihisztériáztam magam kedves férjemmel - a probléma szerencsésen megoldódott. A hajnali négykor kelés és ötkor indulás senkinek nem volt ínyére, de a könnyes búcsút követően elindultunk, majd pár órával később, megérkeztünk a reptérre. Egy kis kalamajka a csomagokkal és azok túlysúlyával :), aztán irány a felhők közé. Volt részünk némi izgalomban is, a nem enyhe turbulenciának köszönhetően (Tibi szerint nálunk az utak, náluk pedig a levegő kátyús). Ennek ellenére sikeresen landoltunk, megtaláltuk a buszt (kb. 35-en mi "csicskáztatásra" vágyó magyarok), majd további négy óra buszozás után eljutottunk "álmaink munkahelyére".
Angliára a sztereotípiák szerint nem jellemző idő fogadott bennünket, csodás napsütés, vetkőzhettünk is - ledobtuk a felesleges kabátokat és pulcsikat. Persze ide is, mint mindenhova, mi hoztuk a jó időt. Állítólag délelőtt még olyan esőmennyiséget kaptak, hogy alig láttak ki alóla. Bezzeg megérkeztünk mi - és lőn napsütés... Nem is baj, könyebb az átmenet a 35 fokból, ha ma még 25 fokban élvezkedhettünk. Jön még kutyára tél, ide is visszatér a jó kis 10-12 fokos cudar idő.
Hogy milyen is ez a hely? Olyannak kell elképzelni, mint egy kisváros, ami tele van appartman-jellegű házacskákkal. A házak általában kétszintesek és több, kicsi lakáska van bennük. Ezek a csoffadt angolok pedig azt gondolják ilyen egy igazi nyaralóhely. Igaz, a szállásokon kívül nincs is itt más, mint játszóházak, vidámparkra emlékeztető csodamasinák, gyerekprogramok, víziblokk csúszdákkal, medencékkel (qrva erős klórszaggal -Tibi), sportlehetőségek, éttermek és pub-ok, na meg rengeteg hozzánk hasonló csóró, akik lesik az angolok minden kívánságát. A dolgozók szállása egy egész nagy blokk, kétszintes, kislakásos épületekkel. Olyanok ezek, mint egy lepukkantabb albérlet, viszont az tényleg jó, hogy mindenki egy helyen van. Hamar megtalálsz mindenkit és nem veszel bele a vendégek rengetegébe. Egy kis "dolgozói negyed". A mi kis lakáskánktól a tengerpart, a sós víz, a hullámok, a szélerőművek (mint Tésnél, csak vízben), a homokos part kb. 50 méterre leledzenek. Pontosabban (Tibi pontosít) 50 a homok és 200 méter a víz. :) Persze, a kerítés miatt, mindezt egy ötperces sétával tudjuk elérni...
Az angol pihengetők itt költik el az összes pénzüket, elképesztően idióta dolgokra (erről legközelebb részletesebben), közben esznek, dagadnak és néha bringáznak egyet, vagy kiülnek egy padra a tengerben gyönyörködni. Mi pedig majd gettózunk és kiszolgáljuk őket. A pontos beosztást még nem ismerjük, holnap, esetleg szerdán minden kiderül. Ma ingyen vacsi, kis séta a "telepen", kipakolás és ismerkedés. A buli elmaradt, mindenki próbálja magát kipihenni holnapra. :) Három laza nap után, miközben elvégezzük a papírmunkát, regisztrálunk és hajtjuk a túlóra lehetőségeket, csütörtöktől már dolgozni is fogunk. :)
Az eddigi benyomások pozitívak, bár engem már most rettenetesen irritál, hogy szegényeknek ez jelenti a pihenés, kikapcsolódás élményét. Nekem lennének jobb ötleteim. A csillagokat közelíti ehhez képest egy jó kis balatoni strandolás, Rába-túra, vagy bringázás a Balaton körül. Persze biztosan sokaknak lennének más ötletei is. Mindenesetre nekünk most ez lesz a munka, meg is csináljuk. De én sajnálom őket, hogy nem ismerik a mi nyaralási és szabadság-eltöltési lehetőségeinket. Eszükbe sem jutna ide visszajönni... Ahogy Tibi mondta pár órával ezelőtt: "Szép, szép, de mégsem "A" Balaton."
Puszi mindenkinek.