Hálát adok Istennek... (szeptember 8.)
most azért, mert nem vagyunk angolok.
Fura egy népség. Andi már taglalta, hogy mi nekik a nyaralás.
Nekem a külsejük jutott.
A kollegákkal nincs semmi különös, teljesen átlagosak. Mármint az angolok. Persze a magyarok is.
Sikerült találkozni már a második napon - bár sokan nem ismeritek, de van aki igen - Bakos Barbarával. Aki már segített is rajtunk, így vállfára pl most nincs gondunk. Extanúm, Ráb Attila egyik régi győri haverját is látni véltem.
De vissza a dír gesztekhez. Hát kérem, ezek űberelik a balatonparti németeket. Bár tangás férfit még nem láttam közöttük, de nem is célom, célunk. Kevés magyar férfi venne feleségül egy vidéki angol nőt. Most abszolút nem a testalkatuk miatt gondoljuk így, hanem az egész megjelenésük és kisugárzásuk miatt. Illetve nem, mert kisugárzásuk - amennyiben pozitívra gondolunk - nincs. Szerintem egy agglegény is így gondolná. Két-három olyan nőt láttunk, aki az itteni fogalmak szerint szép lehet, de ők sem vonzanák a tekinteteket mondjuk a Kisfaludy vagy a csopaki strandon végigsétálva.
Röviden a keddi napról: könnyű, telefon nélküli ébredés, laza készülődés és netintézés után sétáltunk egyet a tengerparton - na nem a homokban, csak úgy óvatosan a betonon. Megkerültük az egész TELEPet (mostantól így hívjuk Butlinsékat), már épp a főbejárathoz értünk, mikor úgy döntöttünk, hogy irány a város, pontosabban a tecso. Vettünk főleg kaját. Meg mosogatószert. Meg olyan papírt, tudjátok, háromrétegűt. A kajakészítőelektromoseszköz projektet elhalasztottuk, de vannak bíztató jelek. Átszámítva ugyanannyi pénzért vásároltunk, mint otthon sikerült volna. Csak az a különbség, hogy itt az említett áruház megítélése jobb, csakúgy, mint az átlagkereset.
Visszaérve ebédeltünk, aztán feladat volt: papírtöltögetés, aláírogatás. A Tibort maguktól is jól ejtik, a György reménytelen, el tudom képzelni mi a helyzet a György-Gyarmathyval. Andi azt mondja szörnyen és érthetetlenül és elképesztően átalakítva. A munkaruha holnapra maradt. Már a helyünket is tudjuk: Andi a Coral Beachben dolgozik majd, én pedig a nem kevésbé exkluzív nevű Ocean Drive étteremben. Most 18.15 körül járunk, holnap 9kor kezdődik a nap mindkettőnknek.
Gondolhatjátok, hogy most van időnk, ezért írogatunk ennyit. Helyes a megérzésetek, úgyhogy ne nagyon szoktassátok magatokat az ilyen részletes beszámolókhoz!
Üdv!