2009. április 22., szerda

Itt vagyunk, itt vagyunk!

Főleg én, a szokásos fájós derékkal. Évente 1x-2x előjön, de most bíztam benne, hogy sikerül letudni az itt tartózkodást minden ilyesmi (tudjátok, derék, nyak-váll, csukló, boka :S) nélkül.
Hát nem.
De ez jó nektek, mert ki tudja mikor jutottunk volna el egy újabb bejegyzéshez. Csapjunk is bele a lecsóba!
Párizs nagyon zsír volt. A kimozdulás Skegnessből, a társaság, a város. Minden összeállt egy jó kis holidayhez (-hoz, ahogy tetszik) és mi nem is hagytuk, hogy akár csak 1 perc is a semmibe vesszen. Elsősorban maga Párizs, nagy séták, jó kajálások (amihez nem nekünk kellett főzni végre!) hatalmas kacajok és röhögések, parkban heverés. Most alig csináltunk fényképeket, nem a látnivalókra hajtottunk. Erika, Norbi és Csaba le is maradt jónéhányról, de hát még nekünk sem teljes a lista. Ja, és a maraton. Bár utóbbi csak nézőként. Aztán majd itt is előrelépünk,bő 1 éven belül lefutom. Nem elősorban a fizikai teljesítmény vagy a légkör miatt. Magam akarom legyőzni, az agyam. Tudnék még a szabadságról írni, Andi talán ki is oszt, de kockáztatok. Legfeljebb majd ő is "papírra veti" az élményeit.
Azóta meló, érdekes vendégek (kb mint a hitgyüli otthon) és már várjuk a hétvégi motorosokat.
A lényeg, hogy sikerült feltöltődnünk és bár augusztusig nem megyünk haza, nem fogunk belefásulni az itteni "életbe". Bár az idézőjel csak idézőjeles, nem vészes itt. :)
Május végén elmegyünk Londonba, július elején fel, Skóciába, nehogy úgy térjünk haza, hogy semmit nem láttunk az Egyesült Királyságból. Persze lesznek addig szabadnapjaink is, azokon a környéket igyekszünk majd felfedezni. Amit sajnálok, hogy kimarad majd az évünkből az egy premier league meccs és/vagy az FA-kupa döntő. Ezek, vagy valamelyik kárpótolt volna a mai Milan meccsért és a kimaradt kézilabda-meccsek miatt. Jó, igaz, az otthoni fizetésünkből nem látnánk egy év alatt Londont, Skóciát, még egyszer Párizst, nem is beszélve a novemberi franciaországi kiruccanásunkról. A 3-as rossoneri mezt sem vettem volna meg annyiért, pedig rég vágytam rá.

Szóval alapvetően továbbra is jól vagyunk itt, jól is leszünk, aggódni nem kell értünk! :)
De minden előtt még vár ránk az 1. házassági évfordulónk és Andi y. születésnapja.

Ma pedig Isten éltesse a sógorom!!!

Meg köszönjük a névnapi üzeneteket!
Jók legyetek, odafigyeljetek!




2 megjegyzés:

Tunya írta...

Hallgattam Rád Tibi és nem kóstoltam meg a gyömbér sört és azt hiszem a ciderekkel közül is csak az ízesítettek fogom inni ezután is, London beszámolóm a blogomon amúgy, ha esetleg ötletek kellenének mit nézzetek meg majd :D:D:D!

Andi és Tibi írta...

Olvastam Tunya, kösz!
És mi a helyzet a daily sporttal? :D