Wonderland

Próbálunk beszámolni...

Repülővel Invernessig, aztán pedig autóval fedeztük fel Skóciát. Hat nap, öt éjszaka. Szájtátás, "odanézz"-ek sorozata, fényképezéstől elzsibbadt végtagok és a jó mélyre beszívott igazi hegyi és tengeri levegő.


Skócia maga wonderland, a csodák országa. Hihhhetetlenül gyönyörű. Persze csak azoknak, akik odavannak a természeti csodákért. Tudták a skótok hova kell születni. Mindenhol óriási hegyek, tengerszemek, hegyi patakok, vízesések, sziklák, erdők. Gyönyörű. Hat nap csak arra elég hogy biztos lehess benne, Skóciába vissza fogsz még menni. És nem is egyszer. (Reméljük az élet is ezt akarja és meg is tudjuk valósítani.)

Sokat utaztam már, aki ismer, tudja rólam, hogy elég sokat láttam. Eddig Korzika és Írország volt az abszolút kedvenc. Most összezavarodtam. Skócia vészesen előre akar törni mindkettő helyére. Imádom, imádjuk és imádtuk. :D

Ez a hat nap maga volt a lelki feltöltődés, semmit nem csináltunk csak ettünk és utaztunk és néztünk hol jobbra, hol balra. Sétáltunk, nevettünk és megint csak ettünk. Mert Skóciában van jó kaja is. A haggies a fiúknak jött be, a Black Cullin is (sör) - viszont mindenki abszolút kedvence a Cranachan nevű desszert. Isteni, könnyű és krémes - ja és whisky az alapja. :D Zabliszt, tejszín, whisky, méz és málna. Ezekből áll össze egy isteni krémes csoda. Kedves ismerősök, ne aggódjatok, vettünk szakácskönyvet, ha hazaértünk mindenkinek elkészítjük, aki igényt tart rá. :D

Kollegák javaslatára Invernesstől észak felé, majd végig a nyugati parton autóztunk, beiktattunk egy kis Skye-szigetet, aztán irány Edinburgh. Edinburgh-re azt gondoljuk, nem jutott elég idő. Nagyon-nagy város, nem számítottunk ekkorára, pláne a sziget nyugati felére jellemző "itt-ott egy tanya" népsűrűségre alapozva. Egy délutánunk volt rá, szinte semmire sem elég. De azt legalább tudjuk, hogy nem a főváros miatt szerettük meg Skóciát. :D A nyugati part és a Skye-sziget az abszolút győztes. Már-már azt gondolná az ember, hogy eljutott a világ végére és ennél szebb már nem jöhet, amikor elé tárul egy olyan látvány, hogy már szólni sem tud a gyönyörűségtől.

Biztosan ömlengésnek tűnik ez az egész, de mi tényleg ennyire a hatása alá kerültünk és nagyon boldogok vagyunk, hogy eljutottunk Skóciába és megtehettük, hogy elmegyünk. Ha már csak ezért is, de megérte ez az egy év.

Igyekszünk majd értelmesebb beszámolót is adni róla (talán Tibinek egyedül jobban fog menni), most erre futotta. Gábor és Judit, köszönjük, hogy velünk tartottatok! :D