A múlt heti esős napok után, most hétágra süt a nap, szelecske fújdogál, de nem vészesen, ezért még piknikezni is akadt időnk - ki is használtuk. Ugyan csak sajtos szendvicsekkel és "szörpivel" és csak két órán át tartott, de jó volt. A bizonyíték:
A fotoszintetizáló énünk feltöltődött, és azóta is töltődik, hiszen még mindig csodás, napsütötte reggelekre ébredünk - a vénasszonyok nyara itt nem akar véget érni. Ez a mi szerencsénk. A kedvünk is jobb és az energia sem elhanyagolható, amit a napsütés egy jó esős, agyondolgozott hét után nyújtani tud. Séták, fetrengés, vagy épp üldögélés a napon - és jó beszélgetések. Főleg Erikával. :) Szerencsére a szimpátia kölcsönös, ezért szabadidőnk nagy részét együtt töltjük - legtöbbször még a nem szabad időnket is, hiszen együtt dolgozunk. Erika is tesitanár (mint Tibi), rendkívül sokat látott és tapasztalt már az életből, ezért kicsit néha olyan nekem, mint egy "tudás, intelligencia és tapasztalat-gyűjtemény". :) (Na, nem puncsolok tovább...)
Munka továbbra is akad, szerencsére most már több is, elkezdtünk aktívan túlórázni, nem úgy, mint a pizzériában. Azok a kétszer másfél órák nem túl jók semmire sem. Szétszedi a napot, a szabadidőt, és minket is. Most Erikával hétvégente három éjszakát dolgozunk - poharat szedünk. Tibi pedig (mai kezdéssel) beépül szorgosan a Burger King-be, ahol aztán éjszaka futkos a placcon. Ma épp éjféltől reggel hatig, ha minden igaz. Én éjfélig nyomtam az ipart, ő pedig éjfélre ment. Gondolhatjátok, hogy ez nem kedvez a családi életnek... De ha ez van, ezt kell szeretni. És mi pillanatnyilag ezt szeretjük, mert ebből lesz új életünk - legalábbis az alapjai. :)
A harmadik, az egészség. Vagyis az első, csak most a végére maradt. Mi szerencsére aktívak és egészségesek vagyunk, nincs nátha, nincs Noro vírus, nincs semmi, ami megakadályozhatna minket abban, hogy gyűjtsük a milliókat. :D Kis éhezés volt, mert az éttermekben, ahol dolgozunk, a héten nem kaptunk kaját, nagy főzésekre pedig nem jutott idő. Maradtak a hideg- és melegszendvicsek, a saláták és a sült sonkaszeletek. Ja, és a lekváros kenyér. Alapvetően nem probléma, mert észrevehetően tűnnek el a kilók (Tibinek is lassan egy mérettel kisebb nadrágot kell igényelnünk - nálam ez már két hete megtörtént), csak a munkához energia kell. Vagyis kellene, de mi most azt a napsütésből szerezzük meg. :D Na, meg persze az újonnan szerzett barátokból, ismerősökből és a beszélgetésekből az otthoniakkal. Mert az nagyon jó. El sem tudjátok képzelni, milyen volt Belgiumban mikor kéthetente kaptam egy telefonhívást és nem volt más kommunikáció, csak a levelek. Amik vagy jöttek, vagy nem. Attól függően, hogy épp sztrájkolt-e a belga posta, vagy sem. Ehhez képest a mai "mindennap beszélünk neten"-világ kánaán. Mindenről tudunk, mindenkit látunk. Legalábbis a legközvetlenebb családtagokat. - Itt meg is ragadom az alkalmat, hogy üdvözöljek mindenkit, akivel nem tudunk sokszor beszélni, vagy akik csak a blogjainkból tudnak rólunk. Egepámék, Nagybátyámék, Nagyim, Mama, Tibi nagyszülei és rokonai, minden barát és ismerős - mindenkit puszilunk!!!!
Ennyi a nagy beszámoló és "szösszenet" hirtelen így éjjel egykor meló után, holnap talán kaptok értelmesebbet is, mert szabadnapunk lesz. :D Legyetek jók és szobatiszták, elteszem magam holnapra - vagyis mára. Pusszantás!
És még egy kép, hogy jó kedvetek legyen és lássátok, Tibi itt is tudja jól érezni magát és ő itt is a "parkett ördöge"! :D
