"Előléptetés", tanítás, Halloween

Először is: elnézést, hogy eddig nem jelentkeztünk beszámolókkal, de sűrűre sikerült a program. Ma talán egyszerre kettőt is kaphattok ... :)

Előléptetés - hosszú sztori, igyekszem röviden és érthetően mesélni. Az történt, hogy kiderült, hogy a jó munkát itt is becsülik, csak észrevétlenül és kicsit lassacskán halad a dolog. Pénteki történet, tehát két hónap megfigyelés után... Egész este azt vettem észre, hogy a manager és még egy srác (akit én csak "Csirkének" hívok - mert úgy is néz ki), figyelnek. Dolgozom és közben mellettem dumálnak, szemből figyelnek - a megőrülés határáig kergetve ezzel engem. Már majdnem rávettem magam, hogy rákérdezzek, hogy valamit rosszul csinálok-e, mert akkor jobb ha kinyögik és megkíméljük egymást a folytatástól. És ekkor érkezik "Csirke" és megkérdezi: Would you like to do some hosting activity tomorrow?" Vagyis, hogy szeretnék-e vendégfogadós munkát másnapra. Nem nagyon tetszett a dolog, de nem tudtam őket erről lebeszélni. Így másnap reggel hosting activity-t végeztem, és este is. Hogy ez meg mi? A bejáratnál kell állni és fogadni a zabálni érkező vendégeket (dear guest-eket) és bájologni velük. Na, ez nekem amúgy sem megy. Akit nem ismerek, azzal nem bájolgok; az ismerősök közül pedig csak azzal vagyok kedves, aki megérdemli. Magyarul: nem szeretek segget nyalni. Mégis ezt kellett tennem, egy teljes napon át. Hogy mi ezzel a gond? Csupán az, hogy a bejáratnál állsz, ahol ki- és befelé is nyitva az ajtó, süvít be a szél és árad be a hideg. Akkor van szerencséd, ha csak a szél fúj és épp 15 fok van. Na, szombaton hidegrekordot döntöttünk - persze, hogy akkor voltam az ajtóban. Jéggé fagytam két és fél óra alatt, az arcomra fagyott a mosoly - persze, hogy kedvesnek tűntem. Lyukasztottam a kajajegyeket, bájologtam és közben megfagytam. Mikor szóltam az egyik team leaderünknek, hogy ez a meló nekem nem "bejövős", mert enyhén hideg van, csak annyit mondott: "Vegyél fel még egy zoknit!" Köszi, lányoknál ez ilyen egyszerű. Jól felfázol, mert ugyan van egy hősugárzó, de a fejed felett egy méterrel - hajszárítónak tökéletes lenne, de nyolc fokban 2,5 órát egy helyben állni, a lábamat éppen nem melegíti. Pulcsi, kabát, kesztyű, jó hogy még sapkát nem vettem fel. Este ugyanez - a végére már alig tudtam ülni - nem kell mondanom miért kellett egész délután a kamillateát szürcsölnöm.

Hogy ez miért előléptetés? Mert ez elvileg nívósabb helyeken egy egész fontos meló. Hogy a vendéget te üdvözlöd, informálod, segítesz neki, amiben kell - téged lát meg először, ahogy belép - így alakul ki az első képe az adott helyről. És miért pont engem tettek oda? Hát, mert két teljes hónap után sikerült ráébredniük, hogy van agyam és beszélek angolul. Méghozzá nagyon jól - ahogy ők mondják. :D Még jó. :D És, mert a vezetőség legtöbb tagja, nagyon jól tudja és továbbadja a managernek, hogy mennyit gürcölök és milyen jó munkaerő vagyok. Nem magam fényezem, ezeket a manager szájából hallottam magyarázatként. Szóval, elvileg fogjam fel ezt egy jutalomnak. Mert amúgy álommeló - annak aki nem szeret dolgozni. Csak állsz egyhelyben, mosolyogsz és beszélgetsz. Persze mindezt 8 fokban a huzatban. Álommeló. :D

Na, ez nekem nem jött be. Utálok egyhelyben állni, utálok unatkozni (itt pedig lehet) és utálok fázni. Este ezt el is magyaráztam nekik, azzal együtt, hogy én két éven belül babákat szeretnék, nem kórházat. Felfogták. "Visszafokoztak". :D

Mától ismét a Bays-ben vagyok, osztom a kaját az éhes dear guest-eknek. Ott meleg van, naponta megégetem a kezem, vagy a karom - de legalább rohan az idő, mert szétdolgozom közben a fejem. :) Ja, és ott oszthatom a hülyéket, akik pantomimest játszanak, hogy beszélek angolul, mert hiszen ezért vagyok a pult mögött - mi lenne, ha mondanák, hogy mit akarnak és nem tornamutatványokat adnának elő. És ez jól esik. :DDD

Hogy mit lehet itt enni? Nem túl változatos, úgy sejtem van egy heti menü-szerűség, mert állandóan ismétlődnek a dolgok. Van Chili Con Carne is, meg Spaghetti Bolognese, ugyanúgy, mint Yorkshire pudding, egy csomó féle marhahús gravy-vel (csúnya barna mártás-szerű dolog - mindent azzal esznek), meg persze fish and chips is. Reggel elmaradhatatlan a full English breakfast a paradicsomos babbal, meg felmelegített paradicsomkonzervvel. Amúgy, itt szinte minden kaja előre csomagolt és félkész. A "szakácsok" csak melegítenek, párolnak és szeletelnek. A meleg sütik viszont jók - "el is kurvultam" - sütit eszek kétnaponta. Az utóbbi négy-öt évben nem ettem ennyit összesen. A forró almáspitéjük a legjobb. Hmmmm... Aggódni nem kell, ennek ellenére is fogyunk, ledolgozzuk, amit megeszünk. :)

A tanítás: van két csoportom. Magyaroknak tanítok angolt, tegnap (vasárnap) kezdtük. Aranyosak és legalább az agyam is használatba veszem hetente egyszer négy órában (november közepétől van még több jelentkező is). Azt persze mondanom sem kell, hogy négy óra alatt elég jól járok anyagilag...

Halloween. Itt már kezdődik az őrület. Hetek óta kerülnek elő a díszítések mindenfelé, éttermekben, a csarnokban, mindenhol. Mert közeledik... Tibiéknél is, nálunk is. Csak Tibiéknél komolyabban. Kapott is egy jelmezt, ma már abban dolgozott. :D A képet csatoljuk, lehet mulatni. Állítólag volt egy nő, aki háromszor megijedt tőle a vacsora alatt. Tibi mellett még három boszorkány is dolgozott, merthogy a jelmezekben ugyanúgy dolgoztak. Volt olyan gyerek is, akinek meg kellett hogy mutassa magát maszk nélkül, hogy lássa, ő egy igazi ember és nem csontváz. :D Élvezte, a vendégek is, lett egy egész rajongótábora is. Mikor épp átmentem, hogy lefényképezzem munka után, az ablakhoz kérették volna, hogy kintről is megcsodálhassák. :DDD

Mára ennyi, máskor másról... Puszi nektek, jó éjt, holnapra szép napot!