Nehéz volt...

Üdv mindenkinek.

Tibivel közösen elhatározva, mindkettőnk alkot egy "élménybeszámolót" a hazalátogatás három hete alatt átéltekről, történtekről. Hát, én így tudnám röviden összefoglalni: Élmény volt - de nehéz...

Hazaérve hihetetlen nagy örömmel és boldogsággal ölelhettük magunkhoz családunk oly rég nem látott tagjait. Végre nem csak neten, végre élőben és végre úgy megszorongathattunk mindenkit amennyire azt már régóta akartuk és elképzeltük. Volt aki ugrált örömében, volt aki pityergett és volt olyan is aki "csak" meghatottan mosolygott. Gyors karácsony és utószilveszteri BUÉK poharazások és élménybeszámolók. És persze a meghatódottságtól majdnem könnyes szemű, de mégis mosolygós és elégedett elalvások a régi szobáinkban a családi fészkekben.

Hazaérkezésünk másnapjától lelkesen elkezdtük és meg is valósítottuk (kevés kivétellel) a család és barátlátogatásokat. Akkor még lelkesen. Később egyre kevesebb lelkesedéssel. Számomra elmondhatatlanul kiábrándító volt átélni azt, mennyire nehéz az otthoniaknak pár percre - pár órára kiszakadni a hétköznapokból, a mindennapos negativizmusból és "szar" életből. Sokaknak nehéz volt ráébredni arra, hogy 4 hónap után újra otthon vagyunk, átérezni azt, hogy ez nekünk élmény, megérteni azt, hogy egy pici időre most mi is lehetnénk fontosak. Igen, fontosak, mert most fél évig megint nem leszünk. Van akinek nehéz volt időt szakítania ránk, van akinek nehéz volt érdeklődnie felőlünk, van olyan akinek nehéz volt a saját problémáitól elszakadva velünk foglalkoznia - nekünk pedig nehéz volt ezt átélni és érezni. Sok helyen sokkal több időt töltöttünk volna ha tehettük volna, sok helyen pedig talán annyit sem, amennyit valóban ott voltunk. Mert az igazság az, hogy a második hét végére rá kellett ébrednem: a legtöbb ismerősnek, családtagnak, "barátnak" fele annyira sem hiányoztunk, mint amennyire ők hiányoztak nekünk. És ez keserű tapasztalat volt.

Még letaglózóbb volt átélni azt, milyen esélyelen körülmények között élnek és kell, hogy éljenek olyan emberek, akiknek a szíve, szeretete, képességei és értékei magasan az átlag feletti helyzethez kellene, hogy juttassák őket. Mindennapos pénzproblémák, egészségügyi gondok, elkeseredettség, az álmok feladása - ezt láttuk hazatérve mindenütt. És ez végtelenül elszomorító. Segítenék, talán magamat feláldozva is, de nem tudok. Csak nézem és örülök annak, hogy mindent megteszek azért, hogy legalább a mi leendő kis családunknak jobb legyen. Hogy ha
most nem is, de évek múlva anyagilag olyan helyzetbe kerülhessünk, hogy nem vehetik el a házat a fejünk felől. Hogy a jelenlegi harcommal és munkámmal megadjam az esélyt arra, hogy hazatérve ne legyek én is olyan elkeseredett és ne találjam magam olyan kilátástalan helyzetben, mint ma Magyarország lakosságának szerintem 50%-a. Hogy öröm legyen élni és ne csak harc és küzdelem. Hogy örülhessek a születendő gyermekemnek és ne aggódnom kelljen, hogy miből fogjuk felnevelni és mit tudunk aznap enni. Hát ezért vagyunk mi itt. És ezért jöttünk vissza. Mert legszívesebben ki sem fordultunk volna az ajtón, segítenénk ahol tudunk - de valószínűleg mi most azzal segítünk a legtöbbet, ha legalább miattunk nem kell aggódni és legalább mi rendben vagyunk.

Pillanatnyilag ezek az érzéseim, napok múlva talán feldolgozom és másképp látom majd - mindenesetre keserűbb élmény volt, mint amire készültem és számítottam. Csalódnom kellett emberekben, csalódnom kellett az ország adta lehetőségekben és életben. Most örülök, hogy itt vagyok és holnaptól lefoglalhatom magam. És örülök, hogy Tibin és Erikán kívül ma senki mással nem kellett kommunikálnom, mert még képtelen lennék rá. Holnaptól erőt veszek magamon, visszacsöppenek az itteni kerékvágásba és elkezdek egy új álmot gyártani arról, hogy milyen lesz majd, ha augusztusban végleg hazamegyünk...

Szép álmokat!

Erikának

Mire ezt elolvasod, már otthon élvezed a családod, ismerőseid, barátaid társaságát. Holnaptól mi is... :) De, mivel ma Csabival még tartottunk egy dumapartyt és avatót az "újaknak", a délután szolgenjét megkapod - Csabi előadásában képzeld el és ha nem tudnád mire utal, majd elmeséljük. :)

"Este bögrét mosni jó."

Pussz

Boldog Új Évet Kívánunk!

Vasárnap megyünk. Hétfőtől Bárki, bármikor (napközben) hívhat minket az ismert számokon.

Boldog Karácsonyt Kívánunk Minden Kedves Olvasónknak!

Andi és Tibi :)

Köszönöm

Mindenkinek a születésnapi üdvözleteket! Jólesett, hogy gondoltatok rám.
Hálából most elújságolom Nektek, hogy 2 tortám is volt.

Igen.

Az időrendben elsőt a munkahelyemen kaptam. Székreállítottak (pontosabban Gary székreállított) és szokásos stílusában és szövegével felhívta a vendégek figyelmét becses személyemre és születésnapom megcáfolhatatlan tényére. Ezek után az ő vezetésével a kollegák és a dír gesztek elénekelték az ilyenkor dukáló örökbecsűt. Na nem Halász Judit slágerét, de jó volt. Köszönöm itt is a munkatársaimnak, akiknek köze volt eme meglepetéshez és talán még olvasgatják is az itt néha megjelenő sorokat!

Este "lakásavatóra" voltunk hivatalosak, merthogy Erikát elköltöztették. Még szombat este. Pontosabban mi költöztettük Andival, Csabával és Norbival, mert a házvezetőség felkérte, hogy hagyja el a szobát egy másik kedvéért.
Szóval átmentünk lakásavatni, ahol nagy meglepetésemre kopogásunk pillanatában kialudt a fény. Innen már kevesebb volt a meglepetés :P , de nagyon örültem neki. A focilabdát mintázó tortának is, de főleg a mentőhajó-makettnek. Nem hagyhatom ki a társaságot sem, akikkel már hétfőn hagytuk abba a szolid, de jó hangulatú szürcsölést. Szóval köszönöm Erikának, Csabának, Norbinak és a volt Menyasszonyomnak!


Mint Andi írta, karácsonykor dolgozunk. De nem annyira, hogy ne tudjunk majd átmenni a team dinerbe magyar kaját enni. A várható menüben szerepel például székelygulyás és túrós csusza!!!
Amúgy nem halunk éhen, mert a mikroban megcsinálunk (főleg Andi) ezt-azt. Ma brokkolikrémleves volt és sült oldalas krumplival. De készült már a gépben természetesen pörkölt, rakott krumpli, rizottó, rakott metélt, lencse- és sárgaborsófőzelék, rakott karfiol. Eddig a mai viszi a prímet, pedig a többi is ott volt a szeren.

A tervezett kirándulások elmaradtak, így továbbra sem sokat láttam a szigetből. Ergo még mindig lesújtó egy kicsit a véleményem az itt születettekről. De sebaj, nem barátkozni jöttünk. :) Előzetesen annyit, hogy azért tavaszra beterveztünk egy Londont és egy Barcelonát ( sajnos nem valószínű, hogy sikerül Veszprém-meccshez kapcsolni :S ). Már azt is kitaláltuk, hogy hol szilveszterezünk jövőre - hacsak nem jön közbe semmi -, pótlandó az ideit.

Most jó éjt gyerekek, búcsúzik a Tibi mára!

Birthday

Isten éltessen kedves Férjuram! Kívánok Neked boldogságot, szerelmet (velem), pici bébiket és szépséges-szép életet!

Buli vaaaaan ....

Vagyis pontosabban volt. Múlt hét csütörtökön, negyedikén. A staff részére szervezett "elő-karácsonyi" party. Ahogy ők mondják Xmas party. :) Mert hogy mi az ünnepek alatt - jó vendéglátósokhoz illően - gályázni fogunk, nem is keveset. De no problem, már csak 26-ot alszunk ééééés ... :D

Hogy a partyról is beszámoljunk, ott volt mindenki, aki számít. :) Tombola, italok, ételek és zene. Úgyhogy, ezeknek megfelelően, ettünk, ittunk, nyertünk és táncoltunk. Csini ruhában fiúk-lányok ... kicsit kevésbé csinin a vége felé közeledve. :) De jól éreztük magunkat - és ahogy Tibi mondaná (és aznap este mondta is rendszeresen) : "Végre be*tam ezen a k*va szigeten!"

A képek majd bizonyítanak.

Before-party nálunk:

(Balról jobbra: Viki, Csaba, Eszter, Lóri, Erika, Dóri, Kata, Zsuzsi, Norbi és mi)

Miután egy tequilával felélesztettük a bennünk lakozó partyarcokat, elsétáltunk a helyszínre. Ott a főnökök voltak a kidobók, mi pedig a vendégek. Na jó, ők is buliztak később, sőt talán már akkor is. Érkezéskor wellcome drink és onnantól bárki bármit. Mindenki egyszerre csak egyet - persze Tibi ezt a problémát is sikeresen áthidalta - így soha nem maradt egy percre sem ital nélkül. (Megjegyzem, a bárosok ismerősök voltak, mert Erikával náluk túlórázunk.)

A partyn mindenki mindenkivel jóban lett, ismerős az ismeretlennel is táncolt és koccintott - bár új barátságok nem születtek... De bizonyítsanak ismét a képek:

Érkezés után nem sokkal:

Na, ezért ennyire nem volt durva, csak a kép kedvéért, Erikával:

Tibi és Edu - ugye Ráb?

Norbi eszeveszett erőbedobással táncolt velem is, mással is:

Szilvi, Isti és Tibi - ja és a "ki tudja mi történt vele" hüvelykujja:

Ezt is csak a kép kedvéért... :

Hát, ilyesmi volt, a többit szóban. Most indulunk, kezdődik a következő staff-party, bowling-gal.

Puszi mindenkinek, még 26!