2009. április 13., hétfő
Nem akármilyen Húsvét
A történet eleje idén januárra nyúlik vissza. Hiába voltunk otthon ugyanis három teljes hetet, valahogy csak visszaérkezésünkkor esett le mindkettőnknek, hogy az az igazi PÖTTYÖS kimaradt. Nem tudjuk hogyan, nem tudjuk miért. Mindenesetre, azóta sajnáltuk és hiányoltuk.
Elérkezett azonban a Húsvét és bár nem ebből az aprópóból, de Tibi kollegám este megjelent a bárpultnál és "Útravalóul" - megjegyzés kíséretében átadott nekem egy PÖTTYÖSt. Hát, majdnem elaléltam a gyönyörűségtől, és fogalmam sem volt róla, hogy mivel érdemeltem ki, csak arra vártam, hogy elújságolhassam éppen nálunk túlórázó Tibimnek és Erikának. Mint kiderült, Tibinek (a kollegámnak) anyukája küldte postán - egy egész kartonnal - és ő úgy gondolta, mindenkinek ad egyet, aki magyar. Erika azért maradt ki belőle, mert aznap később jött dolgozni... :DDD
Na, a bevezetés ellenére, a lényeg. Tegnap este ünnepélyesen és testvériesen három felé darabolva a túró rudinkat, a gyönyörtől szinte sikongatva elfogyasztottuk. És következett a Húsvét hétfő.
Bíztam benne, hogy Tibink jó szokásához híven nem csap nagy hűhót a locsolásból (a kötelező köröket utálom, de majd a lányom kedvéért tíz év múlva jó képet fogok vágni hozzá - megígérem). Mivel reggel én mentem dolgozni, aztán egy óra múlva jöttem Tibiért is, hogy jöjjön hozzánk túlórázni, mert emberhiány van - a reggeli locsolós ébresztés elmaradt, de a munkahely felé visszasétálva közölte velem, hogy valami különlegesben lesz részem. Na, el sem tudtam képzelni mi lehet az, felkészültem a legrosszabbra. És ehhez képest, mi történt? Olyanban volt részem Erikával együtt (aki jött hozzánk húsvéti reggelire), amiben a kb hatmillió magyar hölgyemény közül szerintem nagyon kevésnek. A kora reggeli munkahelyi kölnis locsolás után (köszi Isti), a "már majdnem egy éve férjem Tibi" BALATONVÍZZEL locsolta meg két kis virágját, nehogy elhervadjanak. Hoztunk ugyanis Balaton-vizet egy kicsi tégyelyben még szeptemberben. Na, abból kaptunk egy adagot. Hát, Anglia közepén Balatonvizes locsolás.... Isteni. :D
Ezek után elégedetten leültünk és elfogyasztottuk a húsvéti reggelit újhagymával, főtt és füstölt sonkával, kolbásszal, főtt tojással, sajttal - este pedig megkoronáztuk a Jóska-nagybátyámtól kapott házipálinkával (Tar-féle torokszaggató - ahogy Tibi nevezi).
Hát, így telt munkával, de meglepetésekkel a mi Húsvétunk. Reméljük, ennyi vidámságot és örülnivalót mindenkinek hozott a nyuszi, mindenkinek puszi!
Andi és Tibi
2009. április 12., vasárnap
Előzetes
Itt meg Erikával a Buttes-Chaumont gyepén hever
Gulyás, mi más?
Amihez magyar bor dukál
Nincs semmi hozzáfűznivalóm
Boldog nyulat!
2009. március 20., péntek
Fényképezőgép
Egy papírt (értelemszerűen) kitöltve és visszaküldve Ł6.50ért megvehetjük!!!
19-152 kép készíthető vele, felbontása 300k pixel!!!
10 másodperces időzítője is van és webkameraként is használható!!!
Komolyan és nem sértő szándékkal, de azt hittem, ilyen csak otthon van. :S Szerencsére olcsón megúsztuk. Meg egy kis csalódással. Bár valószínűleg az áruházláncnak semmi köze már ehhez.
És mindehhez még gratulálnak is!!! :D:D:D:D
Más érdekes nincs most, de mivel megígértük, hogy jelentkezünk a kameráról szóló hírekkel, megtettem.
Ahogy Anyu mondta mindig, iskolába indulásunkkor:
Jók legyetek, odafigyeljetek!!! :D
Mindig jó voltam és odafigyeltem, de b@sztam tanulni. Lehet, hogy arra is figyelmeztetnie kellett volna, s mert szófogadó gyerek voltam, talán meg is tettem volna. :D
2009. március 19., csütörtök
Tavasz van
Kihasználva a jó időt, nem csak sörözni tudunk. Tegnap például besétáltunk a városba. Ez , bár az autóval közlekedőket meghökkenti, nem nagy távolság - mégsem tesszük meg minden nap gyalog. Szeretjük a buszt is. :) Kb. bő egyórás séta nappal szemben, ja és az első fél órában széllel szemben is. Tavasziasan jó idő csak dél felé kerekedett, de így is jó volt. Szóval, a szokásos elmaradhatatlan boltozáson kívül, mielőtt a boltokig elérhettünk volna, elfogyasztottunk egy angolos reggelit kávéval egy napsütötte teraszon, aztán felkerekedtünk és megnéztük a Skegness Seal Sanctuary-t. Ez leginkább egy fókamenhelyhez hasonlítana, ha nem lenne olyan, mint egy mini-állatkert. Két medencében fókák, bébi- és nagyfókák külön-külön. Ezek legtöbbjét, ahogy olvastuk, azért tartják itt, mert ápolják és szoktatják vissza az "igazi élethez". Aztán majd mindet visszaengedik, ha eljön az ideje.
2009. március 11., szerda
Yours Live
Mindebben a legjobb mégis az volt, amilyen változást hoztak az étterem életébe. Lelassultunk. Hatvanas-hetvenes évek zenéi, épp annyi öreg, amennyi az étterembe alapba befér (vagyis nem kellett megszakadni az asztalleszedésben, hogy a következő "turnus" beférjen és legyen hova leülnie), akik kultúráltan, csendesen eszegettek és szinte mindig jó volt a kedvük. Mosolyogtak, totyogtak és segítségre szorultak. Nekem - mivel a bárban nem nagyon akadt elfoglaltságom, hiszen egy-egy pohár bort, vagy sört is csak elvétve ivott egy-egy öregúr, inkább teáztak -újszerű feladatköröm lett. Kitaláltam magamnak a feladatot, ami abból állt az asztalleszedésen kívül, hogy a totyorászni is nehézkesen bíró öregeknek asztalhoz vittem a teát, kávét - négy asszonykának pedig "személyi" pincérnője lettem, mert ők nemigen tudtak elsétálni a pultig a kajáért sem, lévén az egyik kerekesszékes, a másik nagyon-nagyon idős volt, a harmadiknak remegett a keze, a negyedik pedig egyedül nem bírta volna. Így aztán leadták a rendelést én pedig asztalhoz szállítottam a dolgokat. Viccelődtünk, nevetgéltünk és ez nekik is jól esett, nekem pedig pláne. Mert egyikük kísértetiesen hasonlított az én drága Nagyimra, egy másik pedig a Mamámra. Így aztán párszor majdnem könnybe is lábadt a szemem. Főleg akkor, mikor felfedeztem már nem élő nagypapáim hasonmásait is. Gondolhatjátok mekkora szeretettel és lelkesedéssel segítettem nekik és szolgáltam ki őket, amit ők nem is győztek megköszönni. Az utolsó reggelinél aztán ismét jött a köszönjük-áradat és az egyik nénike (Nagyi-hasonmásom) közölte is velem, hogy legszívesebben hazavinne magával. Hát, majdnem agyonpusziltam - persze nem tettem. Midenesetre mindez a nagyszülőhiányomnak és a "segíthetnékemnek" nagyon jót tett. Tudom, hogy sokan vannak, akiket az öregek inkább taszítanak, mint vonzanak és segíteni sem szeretnek nagyon - nekem viszont nagyon sok pozitív érzést és valóságos szeretetáradatot adott ez az egy hét. Azért, mert valaki öreg, még ember és még él. Lehet vidám, tud szórakozni és élvezheti az életet. Ezt ők is bebizonyították és ezt nagyon jó volt látni. Ismét egy szuper angol szokás és hozzáállás, amit érdemes lenne átvenni. Élni hagyni az időseket úgy, hogy élményeik is lehessenek. Persze ehhez, nem csak egy ehhez hasonló hely kellene, hanem az anyagi lehetőség is, hogy a mi "öregjeink" is megengedhessék maguknak ugyanezt.
Mert melyik hatvanas-hetvenes éveiben járó teheti meg otthon azt, amit itt megtesznek az idősek is minden hétvégén? Épp tegnap tapasztaltuk és éltük át: karaoke-esten voltunk, de nem akárhol. Egy átlagos angliai kocsmában, ahol hétvégente minden nap karaoke van - ez itt nagy divat. És mi volt benne a szép? Az, hogy vasárnap lévén már valóban csak az igazi törzsközönség és törzsénekesek voltak ott. Olyanok, akik minden hétvégi estén összeülnek, vacsiznak, zenét hallgatnak, söröznek és este kilenctől pedig a kedvenc dalaikat énekelgetik a mikrofonba, miközben a komáik táncikálnak. És a legszebb: hármunkon kívül az átlagéletkor hatvan körül járhatott. Szuper volt látni őket, még inkább hallgatni - ugyanis szuper hangjuk van. Főleg a nagypapa-korban járó bácsiknak. És ez ismét előhozta bennem nagyapáim és a régi nótázások emlékét... Szép este volt és szép hét.
És még szebb attól, hogy úgy tűnik, itt három napja atomerősséggel megérkezett a tavasz. Pulcsiban sétálunk, ujjatlanban napozunk. Minden nap süt a nap, ha beborul akkor is kellemes a levegő és mindenfelől levágott fű, friss levegő és nyíló virágok illata érkezik... Mennyei. Az esti séták lettek a kedvenceim, meg most még inkább a hétköznapok. Mert ilyenkor csend van - még egy hétig. Nincsenek vendégek. De hétvégén jönnek és onnantól kezdve itt lesznek minden áldott nap. A hét hátralevő részében ezért igyekszünk még kiélvezni a csendet és a szabadságot.
Szép hetet mindenkinek - annak ellenére hogy úgy halljuk otthon visszatérőben a tél. Kitartás, közeleg a tavasz!
Andi
Képek
Az első még otthoni. Velőspirítós és persze sör, hol máshol, mint a hatlépcsősben. Kösz Melus és Peti! :) Augusztusban repeta.
Utóirat: