Újra a szigeten

Igen, véget ért a holiday, ami ötnaposra sikerült. Valójában csak 3, mert ugye az utazás sokat elvett belőle.
Hétfőn reggel indultunk, a taxi 6:40re jött, a vonat 7:15kor indult. Nottinghamben kis reggeli, aztán a reptéren plusz 2 óra várakozás, mert késett a gép. De végül szerencsésen megérkeztünk Nantes-ba. Este laza vacsi, már Chateau-Gontierben, aztán alvás.
"Reggel" fél 11-ig. :D Anne-Claire addigra túl volt a reggelin, így mi sem ettünk sokat, hanem ebédig sétáltunk. Délután meg irány az első képen mögöttünk látható kastély.

A neve Chateau du Plessis-Bourré, egyike a Loire-menti kastélyoknak. Szép, békés hely, ahol kipróbálhattam hogyan nyílt és csukódott pár évszázaddal ezelőtt egy híd, mely a vizesárok felett ívelt kastélyokba, várakba. Sétálgattunk és többször is jól letüdőztük a levegőt.
Ezzel el is ment a nap. :)

Második napon ide mentünk:

Le Mont-Saint-Michelre. Egy apátság, amit Normandiában járva fel kell keresni. Jó, mi Bretagne-ban voltunk, de azért mégis. Szépsége mellett attól érdekes, hogy az áradó tenger időnként teljesen körbeveszi, elöntve a bal oldalunkon épphogy látható parkolót is. Ez is egy napos programra sikeredett, déltől 4ig ott voltunk és bolyongtunk meg kajáltunk. Legfőképp pedig jól éreztük magunkat, ahogy az első perctől az utolsóig, amit újra a kontinensen töltöttünk.
Este csináltunk "magyaros" karfiollevest, utána rakott krumplit. Volt házi, szintén magyar csemegeuborka is, meg pálesz. Jó volt, mondhatni tökéletes nap. :)

Az utolsó teljes napunkat Angersban töltöttük. Tudjátok, ott volt Andi fél évet. Most visszatért és megmutatta nekem a várost. Ahol lakott és a várat. Kávézgattunk, kajálgattunk vásároltunk ezt-azt közben. Meg pózoltunk egymásnak és a fényképezőgépnek. :)

Ezekkel a "látnivaló-megtekintésekkel" el is telt a nettó 3 napunk Franciaországban. Csütörtökön már sajnos dolgozott, ezért Anne-Claire nem tudott hozzánk csatlakozni.

De bízunk benne, hogy Neki is olyan jót tettek ezek a napok, mint Kettőnknek.

A péntek teljesen utazással telt, hisz' 12 óra volt a menet Skegnessig.

De megérte, az első perctől az utolsóig. Feltöltődtünk januárig. Amikor három dimenzióban is láthattok minket, ha akartok. :) Addig még talán lesz 1-2 kirándulás, de kisebb, rövidebb, ezekről majd később.

Meg esetleg majd képek még erről a holidayről, de nem ma.

Viszlát barátaink! :)

"Lazább" napok

Igen, lazább napok, mert bezárt szinte minden. Csak 1400 vendég van, diákok és kísérőik. Ők nem hagynak koszt, használják a tálcát rendesen. Így a végén alig kell törölni az asztalokat és a seprés sem húzós. Napi 3x kajálnak, így meg van a 6 óra. Elvileg.
Mert nálunk ma este, vagyis a hetedik kajálásnál jött rá a teamleader, hogy mindenki egy időben kezdjen. Így nem fordul elő az, ami most is: 6kor kezdtem, fél órával Andi után és kb 20 perccel előtte érkeztem. Merthogy végeztünk. De reggel is a 8as kezdés még meg volt, de 10 helyett kb 9.40kor végeztem. Ez azért gáz...
Szóval összességében az utóbbi napokon könnyebb a dolgunk, még úgy is, hogy Andiék kitöltik a 2 órákat.

Ma azért elkúrták a délutánunk, nem kicsit, nagyon.
Szóltunk tegnap az irodán, hogy állandóan és egyre inkább vizes a padló a fürdőben, a wc kagyló körül. Szerencsére büdös nem volt, gyanítottuk, hogy nem lentről jön vissza valami. A tartály betegeskedett. Ma délelőttre ígérték a javítást. Andi 2kor ért haza, akkor már csinálták, én este 6ra mentem, akkor még csinálták.
Gondolhatjátok...
El sem tudtunk menni sétálni, aludni sem tudtunk helyette. Persze így is jól telt az idő, Gyarmathy Verával msneztünk. Ők közben lebontották a wc-tartályt, szétszedték, a kádat telerakták valami törmelékkel és szorgosan "No problem"-eztek. No problem, persze, csak épp Erikához kellett átcsettegnünk wc-re és ha akartunk volna sem tudtunk volna munkába menet előtt fürödni, nemhogy mást... Folyamatosan négy ember rohangált ki-be a lakásban és a fürdőszobában, kb öt órán keresztül. Mindezt egy wc-tartály miatt... Apám, vagy Apósom kb fél óra, Sógorom kb tizennégy perc alatt csinálta volna meg ugyanezt. No comment.



Közben irígykedek. Néhányan most indulnak haza. Végleg. Azzal vigasztalom magam, hogy még sok jó élmény vár itt ránk. Közben meg iwiw szerint Veszprémben vagyok. Amíg így is van, úgy vagyok, hogy csak elutaztunk. Mert bármilyen jól érezzük itt magunkat, mert az is sikerül persze, baromi nagy honvágyam van néha. Lubo, a szlovák srác azt mondja, itt él, itt dolgozik, ergo ez az otthona. Nekem soha nem lesz az.

Az marad mindig Veszprém.

De hagyjuk a lelkizést! Hétfőtől péntekig kikapcs, és irány Franciaország!!! Már nagyon várjuk mindketten, reméljük Anne-Claire is! :) Hétfőn reggel 7kor indul a vonatunk Skegnessből, 2 óra múlva Nottinghamben vagyunk. A sherwoodi erdőt most kihagyjuk, gépre szállunk és irány Nantes. Ott AC vár majd minket és irány Chateau-Gontier. Kedd-szerda-csütörtökbe belefér majd ez-az. Majd írunk róla, meg persze fotókat is láthattok majd.

Két képet ma is kaptok. Az elsőn ismét Erikával, a vasárnapi restdayen ő futni ment, mi csak sétáltunk. A másodikon láthatjátok, hogy milyen szép időnk volt... Mert itt szarabb napok járnak most. Szombaton nagyon fos volt, reggeltől estig szakadó esővel és akkora széllel, hogy azt mondtam nem is eső, hanem a tengert fújja át a kerítésen. Azóta sem sokat javult.

Az utazás előtt vagy jelentkezünk még, vagy nem. :D

Sziasztok!!!

Én és a kisöcsém

A következő képen Gary, akit említettem az előző postban, amúgy 57 éves :D

Ő Zsolti, a szomszéd étteremben dolgozik. MKB szurkoló, bár "csak" a vezetékneve Veszprémi.

Bár az arcunk nem látszik, én vagyok ugyebár Mr. Skeleton, melletem pedig Matthew fedőnévvel a jó öreg Scooby Do. Teljesen beteg a srác, de bírom. Teamleaderként így zúzni egész este...

A munkatársaimról szóló ismertetőből kimaradt Ms. Sarah Smith. Nem véletlenül. Neki majd külön postot szentelek. Sajnos hétfőn nem sikerült lefotózni, pedig be volt öltözve boszorkánynak. A bemutatásáról röviden csak annyit - előzetesként - , hogy ha nincs beöltözve Godzillára emlékeztet.

Holnap restday. Majd jelentkezünk. Valamikor. Kommenteljetek bátran, ne ""csak"" SzPD, Melus, Tunya és Keresztanyám!

Sziasztok!

Tibi vagyok :)

A munkahelyemről:
Kicsit olyan itt, mit egy állatkertben.
Mi, magyarok vagyunk a látogatók. A társaság jó, elég vegyes: van közgazdász, rendőr, kultúrantropológus hallgató meg mittudomén, a lényeg, hogy jóval magasabb az átlagintelligenciánk. :S
Van 1-1 szlovák és lengyel srác, Ljubo és Prem, Ők jó arcok.
Az állatok meg elég sokan vannak: állandóak, ezek az angol kollegák és persze a cserélődőek, a vendégek.
Az egyik managerhölgy, Zoe, a guest catering főnöknője. Nagyon negédes és butus szegény: amikor kuwaiti vendégek voltak és zárni készültünk, odasétált a muszlim férfiakhoz és - idézem: "Helló srácok, zárni szeretnénk, menjetek, lécci!" mondattal kérte fel Őket a távozásra. Tiszta hülye. És még hőzöng, hogy ezek semmibe veszik a nőket.
A másik, Julia, katona volt. Ő jobb fej, de szintén nem szimpatizált a kuwaitiakkal, mondván szemetet hagyva esznek. Hát, ehhez annyit, hogy Ők nem csak arra használják a tálcát, hogy kivigyék a kaját és utána a földre basszák. Mert hogy az angolok ezt csinálják. Tehát mikor odamegyek, pakolhatok vissza mindent a tálcára, hogy el tudjam vinni. A többség sajnos ráadásul elég tapló. Ma például "Wipe the table" mondta az egyik vendég. Semmi hello, please vagy could you. A tanár Tibi erre azt válaszolta volna: "Good evening, yes, please", vagyis Jó estét, persze, kérem! Most egy szót sem szóltam.
Az egyik team leader Mark. Nos, ő meleg. "Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki!" Ja, és qrva nagy szokása volt 3/4re beírni, ami azt jelentette, hogy mindig utolsóként végeztem és takarítás közben végig nézhettem, ahogy már 3 turnus is leül kajálni a kollegák közül. Úgy fest, most e téren javulás várható.
Matthew a másik team leader, jó fej, és nem azért, mert Mr T.-nek hív. Első estéink egyikén, mikor a team dinerben sörözgettünk, DJként zenélgetett. Mivel azt hallotta, hogy ott lesznek az új magyarok, egy magyar mezt vett fel a tiszteletünkre. Piros pont, első találkozásra neki.
Kayleigh, a section leader egy kis hülye picsa, semmi több, legfőbb feladata a kaja hőmérsékletének ellenőrzése a melegentartóban. Esetleg még annyi, hogy Andiék egyik managerének, Shawn-nak a barátnője.
John és Hannah annyira érdektelenek, hogy őket csak együtt említem, a legnagyobb lógók az egész világon. Még annyit sem dolgoznak, mint én szabadidőszervező koromban, pedig ott és akkor már sokszor én is szégyelltem a pofám.
Paul jó arc, ő az evőszeközös, Pierce az italautomatás szintén, de sokat róluk sem tudnék mesélni. Ja, de mégis. Na, mit gondoltok mi Pierce-nek (aki nem Brosnan), a vezetékneve? GIBSON! (Mel Gibson) :DDD
Az ajtóban Richard Odebode hostol. Ő takarítja műszakja végén a gyerekszékeket, elsőként ér oda a kajáért és állítólag jattolnak neki rendesen a vendégek. Hétfőn és pénteken ő adja takarításkor az ágyneműt. Kissé lassan, és néha azt mondja: "Nomor pilokészisz, kopaklétör!" (No more pillowcases, come back later!) Vagyis: Nincs több párnahuzat, gyere vissza később! Ez már-már a szlogenjévé vált, ha róla beszélünk, csak így emlegetjük: nomor pilokészisz kopaklétör. :D
Gary a legnagyobb figura. Vele beszélgetni is sikerült egyszer-kétszer. Buszsofőr volt, aztán Mallorcán volt kocsmája vagy mi, ami becsődölt. Most itt dolgozik. Nálunk szokott fagyigépezni, születésnap-köszönteni. Meg felmos. Néha nálunk, néha Andiéknál.
Ennyit róluk, a magyarokról az év leteltével. :D
Csabi barátunk - http://skegnessblog.blog.hu - végre kikerült a mosogatóból, örülünk neki és gratulálunk! Minden elismerésünk a kitartásáért!

Aki nem tudja, annak egy kép MR T.-ről:

Ha minden igaz, lesz olyan pólóm, melyen az Ő arca ékeskedik.

De mindent a maga idejében, most például alvás következik!

Adio!

"Előléptetés", tanítás, Halloween

Először is: elnézést, hogy eddig nem jelentkeztünk beszámolókkal, de sűrűre sikerült a program. Ma talán egyszerre kettőt is kaphattok ... :)

Előléptetés - hosszú sztori, igyekszem röviden és érthetően mesélni. Az történt, hogy kiderült, hogy a jó munkát itt is becsülik, csak észrevétlenül és kicsit lassacskán halad a dolog. Pénteki történet, tehát két hónap megfigyelés után... Egész este azt vettem észre, hogy a manager és még egy srác (akit én csak "Csirkének" hívok - mert úgy is néz ki), figyelnek. Dolgozom és közben mellettem dumálnak, szemből figyelnek - a megőrülés határáig kergetve ezzel engem. Már majdnem rávettem magam, hogy rákérdezzek, hogy valamit rosszul csinálok-e, mert akkor jobb ha kinyögik és megkíméljük egymást a folytatástól. És ekkor érkezik "Csirke" és megkérdezi: Would you like to do some hosting activity tomorrow?" Vagyis, hogy szeretnék-e vendégfogadós munkát másnapra. Nem nagyon tetszett a dolog, de nem tudtam őket erről lebeszélni. Így másnap reggel hosting activity-t végeztem, és este is. Hogy ez meg mi? A bejáratnál kell állni és fogadni a zabálni érkező vendégeket (dear guest-eket) és bájologni velük. Na, ez nekem amúgy sem megy. Akit nem ismerek, azzal nem bájolgok; az ismerősök közül pedig csak azzal vagyok kedves, aki megérdemli. Magyarul: nem szeretek segget nyalni. Mégis ezt kellett tennem, egy teljes napon át. Hogy mi ezzel a gond? Csupán az, hogy a bejáratnál állsz, ahol ki- és befelé is nyitva az ajtó, süvít be a szél és árad be a hideg. Akkor van szerencséd, ha csak a szél fúj és épp 15 fok van. Na, szombaton hidegrekordot döntöttünk - persze, hogy akkor voltam az ajtóban. Jéggé fagytam két és fél óra alatt, az arcomra fagyott a mosoly - persze, hogy kedvesnek tűntem. Lyukasztottam a kajajegyeket, bájologtam és közben megfagytam. Mikor szóltam az egyik team leaderünknek, hogy ez a meló nekem nem "bejövős", mert enyhén hideg van, csak annyit mondott: "Vegyél fel még egy zoknit!" Köszi, lányoknál ez ilyen egyszerű. Jól felfázol, mert ugyan van egy hősugárzó, de a fejed felett egy méterrel - hajszárítónak tökéletes lenne, de nyolc fokban 2,5 órát egy helyben állni, a lábamat éppen nem melegíti. Pulcsi, kabát, kesztyű, jó hogy még sapkát nem vettem fel. Este ugyanez - a végére már alig tudtam ülni - nem kell mondanom miért kellett egész délután a kamillateát szürcsölnöm.

Hogy ez miért előléptetés? Mert ez elvileg nívósabb helyeken egy egész fontos meló. Hogy a vendéget te üdvözlöd, informálod, segítesz neki, amiben kell - téged lát meg először, ahogy belép - így alakul ki az első képe az adott helyről. És miért pont engem tettek oda? Hát, mert két teljes hónap után sikerült ráébredniük, hogy van agyam és beszélek angolul. Méghozzá nagyon jól - ahogy ők mondják. :D Még jó. :D És, mert a vezetőség legtöbb tagja, nagyon jól tudja és továbbadja a managernek, hogy mennyit gürcölök és milyen jó munkaerő vagyok. Nem magam fényezem, ezeket a manager szájából hallottam magyarázatként. Szóval, elvileg fogjam fel ezt egy jutalomnak. Mert amúgy álommeló - annak aki nem szeret dolgozni. Csak állsz egyhelyben, mosolyogsz és beszélgetsz. Persze mindezt 8 fokban a huzatban. Álommeló. :D

Na, ez nekem nem jött be. Utálok egyhelyben állni, utálok unatkozni (itt pedig lehet) és utálok fázni. Este ezt el is magyaráztam nekik, azzal együtt, hogy én két éven belül babákat szeretnék, nem kórházat. Felfogták. "Visszafokoztak". :D

Mától ismét a Bays-ben vagyok, osztom a kaját az éhes dear guest-eknek. Ott meleg van, naponta megégetem a kezem, vagy a karom - de legalább rohan az idő, mert szétdolgozom közben a fejem. :) Ja, és ott oszthatom a hülyéket, akik pantomimest játszanak, hogy beszélek angolul, mert hiszen ezért vagyok a pult mögött - mi lenne, ha mondanák, hogy mit akarnak és nem tornamutatványokat adnának elő. És ez jól esik. :DDD

Hogy mit lehet itt enni? Nem túl változatos, úgy sejtem van egy heti menü-szerűség, mert állandóan ismétlődnek a dolgok. Van Chili Con Carne is, meg Spaghetti Bolognese, ugyanúgy, mint Yorkshire pudding, egy csomó féle marhahús gravy-vel (csúnya barna mártás-szerű dolog - mindent azzal esznek), meg persze fish and chips is. Reggel elmaradhatatlan a full English breakfast a paradicsomos babbal, meg felmelegített paradicsomkonzervvel. Amúgy, itt szinte minden kaja előre csomagolt és félkész. A "szakácsok" csak melegítenek, párolnak és szeletelnek. A meleg sütik viszont jók - "el is kurvultam" - sütit eszek kétnaponta. Az utóbbi négy-öt évben nem ettem ennyit összesen. A forró almáspitéjük a legjobb. Hmmmm... Aggódni nem kell, ennek ellenére is fogyunk, ledolgozzuk, amit megeszünk. :)

A tanítás: van két csoportom. Magyaroknak tanítok angolt, tegnap (vasárnap) kezdtük. Aranyosak és legalább az agyam is használatba veszem hetente egyszer négy órában (november közepétől van még több jelentkező is). Azt persze mondanom sem kell, hogy négy óra alatt elég jól járok anyagilag...

Halloween. Itt már kezdődik az őrület. Hetek óta kerülnek elő a díszítések mindenfelé, éttermekben, a csarnokban, mindenhol. Mert közeledik... Tibiéknél is, nálunk is. Csak Tibiéknél komolyabban. Kapott is egy jelmezt, ma már abban dolgozott. :D A képet csatoljuk, lehet mulatni. Állítólag volt egy nő, aki háromszor megijedt tőle a vacsora alatt. Tibi mellett még három boszorkány is dolgozott, merthogy a jelmezekben ugyanúgy dolgoztak. Volt olyan gyerek is, akinek meg kellett hogy mutassa magát maszk nélkül, hogy lássa, ő egy igazi ember és nem csontváz. :D Élvezte, a vendégek is, lett egy egész rajongótábora is. Mikor épp átmentem, hogy lefényképezzem munka után, az ablakhoz kérették volna, hogy kintről is megcsodálhassák. :DDD

Mára ennyi, máskor másról... Puszi nektek, jó éjt, holnapra szép napot!

Kinyitottam a szám...

Igen, kinyitottam a szám, de erről picit később.

Először is, saját magam védelmében valamit tisztáznom kell előttetek. Tibit azért kértem meg, hogy függessze fel a focival kapcsolatos ambícióit, mert igazából nem nagyon élveztem volna annak a látványát, ahogy két járógipszben, vagy éppen nyaktól lefelé begipszelve odatipeg az oltár elé és kimondja az "Igen"-t. Aki ismeri, ismeri a sérülésekre való "nagyfokú hajlandóságát", illetve képességeit. Hát ezért...

Másodszor pedig, eddig is focizhatott volna, pláne mióta beszereztük az ehhez szükséges focicipőt is, csak épp a munka és a túlórák gátolták meg ebben, nem én. :) De most már szabad a pálya és én majd örömtől ragyogó arccal figyelhetem, ahogy teljes megelégedettséggel hazakocog egy-egy fociszerelemmel eltöltött egy-, vagy másfél óra után.

A másik: a számról. Aki ismer, az tudja, hogy számomra mindig eljön az az idő, amikor már nem bírok a magamban szépen-lassan, az idő folyamán elnyomott és felgyülemlett ingerekkel, véleményekkel és esetleges elégedetlenséggel - és szépen hirtelenjében kizúdítom az illetékes -vagy ritkán az épp jelenlévő - emberekre az egészet mindenestül. Ma is ez történt. De most pont a dolgokban illetékeseket sikerült megtalálnom vele, a managereket. Mindenki puffog, mindenki elégedetlen valamivel, csak nem annak mondja, akin az egész múlik, vagy aki segíthetne a problémákon. Pedig az lenne a legegyszerűbb. Ma reggel, az igazságtalanság miatt beszéltem - bagatell dolog, szót sem érdemel. Csak pont engem is érintett és most már eljutottam oda (hat hét alatt azért lehetséges, hogy ez egyszer megtörténik), hogy szót is emelek magam mellett és megvédem magam. Este pedig, a szokásos (és igazából senkit nem érdekel mit válaszolsz, mert úgy elmegy melletted, hogy meg sem hallgat) "All right?" kérdésre, a szintén szokásos "All right, thanks." helyett nemmel válaszoltam. A reakció: a manager megtámasztja az ajtót és kíváncsian várja, hogy magyarázzam meg, miért nem "All right." Hát elmagyaráztam. Az igazságtalanságot, a fáradtságot, az éhséget, az elégedettlenséget. Úgy tűnik, most az egyszer (vagy legalábbis a ritkább esetek közé, vagy az "egy kezemen megszámolhatom" alkalmak közé tartozva) vette is a srác az adást. És ez így is van rendjén. Aztán Erikával megtárgyaltuk, hogy lehet, hogy nekik tényleg csak az kellene, hogy többen, gyakrabban mondják meg őszintén a véleményüket, és akkor rájönnek, hogy mi nem működik jól és hogy segítsenek rajta. Mert maguktól - úgy tűnik - nem esik le nekik a tantusz. Mert azzal nem lehet baj, ha én a belemet is kidolgozom - és ezt ők látják és tudják is -, hogy néha elmondjam, hogy miről mit gondolok. Pláne, ha megkérdezik. Őszinte ember őszintén válaszol.Na, ma az őszinteség napja volt. Legalábbis nálam. Robbant a bomba, de kultúráltan, nem kell megijedni. Nem keresem magamnak a bajt, csak megvédem magam és a véleményem. Bennem volt már a dolog, igen Keresztanyukám, pont neked említettem a telefonban, hogy lehet, hogy egyszer, a közeljövőben kiterítem nekik a kártyáimat. Hát megtettem, és csak jó sült ki belőle.

Biztosan észrevettétek, éjfél körül jár az idő, ami nálatok egy óra. Én meg itt írogatok. Hát, ennek az a magyarázata, hogy Tibi dolgozik, én meg kocsmáztam. Vagyis átmentünk négyen Erika, Lóránt, Viki és én, és elbeszélgetünk egy pici itóka mellett a Team Diner bárjában, ami egy, kizárólag az itt dolgozóknak fenntartott étkező és szórakozóhely. Saját dj-vel, billiárddal, dartssal... Tibi nemsokára hazaesik, mert végeztek a hétvégén itt szórakozó muszlimok vacsoráztatásával - és elindul sörözni. Ahová én nem mehetek, mert az fiús sörözés. :D Majd olvasgatok - és nagy magányomban majdcsak elalszom. :)

NAGYIMNAK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánva, most búcsúzom, ez volt a mai beszámoló, puszi mindenkinek, és további szép álmokat. :D :D

Mivel puszit nem tudok most cuppantani NAGYIM arcára és virágcsokrot sem tudunk átadni (még csak fényképen sem), egy képet csatolok, amin ugyan egy őrölt van tündérjelmezben az egyik felnőtt hétvégén, amint épp egy kb 3-6 éves gyerekeknek szánt pörgettyűn próbál mulatni - nevetni lehet rajta, a kedvesség árad belőle (mivel direkt nekünk pózol egy fénykép erejéig) - talán átad valamit a mi vidámságunkból, amit akkor sugároznánk, ha megtehetnénk, amit most személyesen nem tehetünk. CCCCUUUUPPPPP

Újjáéledt szerelem, mely igazából sosem szűnt meg

Igen, mindig is itt bújkált Bennem és remélem Benne is. Andi, akkor még mint a menyasszonyom megkért, hogy függesszem fel a Vele való kapcsolatot, és én teljesítettem a kívánságát, bár a szívem megszakadt.

Hallottam, hogy itt is találkozhatok Vele.

Sajnos eddig nem volt időm felkeresni.

Tegnap újabb esély kínálkozott, most már nem hagyhattam ki.

Este 9re volt megbeszélve, talán 2 percet késhettem.

Akkor már a többiek adták egymásnak szüntelenül, bár páran a kelleténél tovább dajkálgatták Őt. Aztán eljött az én pillanatom is.

És akkor megállt az idő: egy pillanat alatt lepergett előttem az elmúlt évek sora, amikor minden együtt töltött percet kiélveztünk és hálásak voltunk érte.

Ott voltunk a közös kis helyeinken: a Honvéd üdülőben, a kenesei suli mellett, Hajmáskéren, a Vetési betonján és csarnokában, a Margit-templommal szemben, Szombathely gyepjein, a HKLB-Aréna betonján, a Cholnoky-parketten, a Sportcentrum salakján. És most itt, a skegnessi műfüvön. Önfeledten örültünk egymásnak, aztán továbbadtam a többieknek, hisz velük is vannak hasonló emlékei.

Nagyon jó estém volt tegnap, azalatt az egy óra alatt, míg ott fociztunk.

ÉS NEM UTOLJÁRA!!!